Somogy megyében nyolc ilyen körzet van, és sokat elárul, hogy ennek fele a Dél-somogyi régióban található. Nagyatád, Barcs, Berzence, Lakócsa – illetve vonzáskörzetük – az érintett települések.
Portálunk megkereste a Semmelweis-napi akciójával nagy figyelmet keltő Ander Balázs országgyűlési képviselőt, hogy a kialakult helyzetről beszélgessünk.
Helló: -A betöltetlen praxisok listáját látva, nagyon szomorú kép rajzolódik ki előttünk. Hogyan látja, milyen folyamatok történnek a centrumoktól távolabbi térségek egészségügyét tekintve?
Ander: -A betöltetlen praxisok híven jelzik, hogy probléma van a rendszerben. Az immáron négy évtizede egyre rosszabbá váló egészségügyi mutatóinkkal, döbbenetes mortalitási adatainkkal, egész Európa legbetegebb nemzeteként, a hazai humánreprodukciós katasztrófa sereghajtó megyéjében élő képviselőként nemet kell, hogy mondjak a vidéki egészségügyi kapacitás leépítésének jelenleg is zajló vészjósló forgatókönyvére!
Helló: -Azért ez egy nagyon komplex problémakör és el is tértünk kicsit a konkrétan érintett Dél-somogyi vidéktől…
Ander: -Igen, de talán megéri összefüggéseiben is szemlélni a dolgot. A Jobbik tudatában van annak, hogy az egészségügyi rendszer működésének minősége döntő módon befolyásolja a társadalom komplex reprodukciós folyamatait. Ismerve, hogy az elmúlt évtizedekben a kormány- és rendszerfüggetlen rombolás folyományaként a nemzet egészség-vagyona lepusztult, és így az egészségügy mint társadalomújratermelési alrendszer is egyre nehezebben tud megfelelni feladatainak.
Helló: -A költségvetési keretek viszont sok mindent megszabnak. Nem?
Ander: -Ennek ellenére határozottan ki kell mondanunk: A magyar emberek életét, egészségét nem mérhetjük csak költségvetési számokkal! Egészségünk nem lehet a gyarmati kifosztás, ilyen-olyan nemzetközi diktátumok túsza! Talán nem a börtönlakókra kellene első körben komoly összegeket költeni, hogy mobiltelefonhoz juttassák őket.
Helló: -Banálisnak tűnő kérdés, de miért oly fontos ez a terület?
Ander: -Nemzetünk – s benne a kirívóan rossz statisztikai adatokkal rendelkező somogyi emberek – egészségromlása mára az egyik legfontosabb társadalom-reprodukciós kérdéssé vált.
Helló: -Pontosan mit ért ezalatt?
Ander: -Azt, hogy elfogyunk. Egy olyan megyében, ahol az éves halálozások száma mostanra duplája a születésekének, ahol a középkorú férfiak mortalitási mutatói a 80 évvel ezelőtti korszak adataival azonosak, ahol a rákkal kapcsolatos halálozások a világátlag négy-ötszörösét jelentik, ott fokozott védelem illeti meg a humán javakat előállító, azokat védő rendszereket, az abban dolgozó egészségügyi szakembereket is!
Helló: -A megyei kórház óriási fejlesztési pénzeket kapott. Sok-sok milliárd ment fejlesztésekre.
Ander: -Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a súlyponti fejlesztések ellen emelünk szót. Viszont az „alacsony hatékonyság”, a „racionalizálás”, a „struktúra átalakítás”, a „költséghatékonyság” álságos fogalomrendszerének neoliberális bűvszavait sem vagyunk hajlandóak elfogadni! Nézze meg – és több évtizedes távlatot vizsgálva – hogy mi történt a nagyatádi kórházzal. Ezért nem fogadjuk el a „végek” leépítését sem, s nem nyugszunk bele a somogyiak életterének szűkítésébe, ahogy a vidéki emberek semmibevételébe se! Minden lehetséges módon tiltakozni fogunk az anyáink-apáink kínkeserves munkájával felépült intézményeink további leépítése ellen!
Helló: -Mire gondolok egészen konkrétan?
Ander: -Hát arra, hogy az 1976-ban felavatott, a 80.000 Belső- és Dél-somogyi polgár ellátására létrejött nagyatádi kórház valaha volt 712 aktív ágyból mára csupán alig 110 aktív és 250 krónikus ágy maradt. Vagy az Önök által hivatkozott betöltetlen praxisokra a környékünkön. De említhetném a marcali kórház kálváriáját is. Nem elég?
Helló: -Országos szinten jelentős az alulfizetett szakemberek elvándorlása. Mi errefelé a helyzet?
Ander: -Többször elmondtam, a dolgozók itt is folyamatosan panaszolják, hogy nem a rendszer partnerként kezelt szereplőinek, hanem rabszolgáknak érzik magukat, akiknek folyamatosan visszaélnek hivatástudatával. Legyen végre joga a szakdolgozóknak, a betegnek és az egészséges embernek a várható intézkedések megismerése, a döntési folyamatokban való aktív részvétel, a véleménynyilvánítás! Nagyon röviden összefoglalva, arról van csupán szó, hogy a vidék is élni akar. Ugyanis nem vagyunk a megszorítócsomagok cselédjei, nem vagyunk párialétre kárhoztatott pincérnemzet.
Tekintse meg Ön is a betöltetlen háziorvosi praxisok telje listáját IDE kattintva.