hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Jól állta az idei meteorológiai csapásokat a Balaton, a hetekig tartó 38-40 fokos kánikula és az özönvízszerű esőzések ellenére is stabilan magas a vízszintje. Szakemberek szerint azonban mindenképpen készülni kell az elkerülhetetlen klímaváltozásra, ezért a jövőben várható óriási esőzések levezetésére jelentősen bővíteni szükséges a Sió-csatorna áteresztőképességét.
Az idei nyár hőhullámai, majd özönvízszerű esőzései nem kis fejtörést okoztak a Balatoni vízgazdálkodással foglalkozó szakembereknek. A munkát ezúttal siker koronázta: a tó vízszintje augusztus végén az ideális értéket közelíti. Pedig a feladat nehéz, hiszen a tóból csak leengedni tudják a vizet a Sió csatornán keresztül. Mesterségesen táplálni a Balatont nem lehet, csak a vízgyűjtő terület csapadékára hagyatkozhatnak.
A Balaton vízszintjét 1997 óta úgy próbálják szabályozni, hogy a téli minimum ne essen 70 centiméter alá, a nyári maximum pedig 110 centiméter fölé a siófoki vízmércén. Ez a 2000-es évekig működött is, de akkor egy hosszú, hároméves aszály következett. A vízszint 22 centiméterre esett, a Balaton a vízkészletének harmadát elvesztette – elevenítette fel a Helyi Híradó kérdésére G.Tóth László, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatója.
A riasztó jeleket látva a Magyar Tudományos Akadémia a Budapesti Műszaki Egyetem bevonásával akkor egy alapos kutatóprogramot indított, hogy kiderítsék: természetes folyamatok eredménye vagy már a klímaváltozás hatása a súlyos apadás. A vizsgálat megállapította, hogy ez még nem a klímaváltozás, így korai kongatni a vészharangot és a magyar tenger kiszáradásáról beszélni. A várakozásoknak megfelelően a tó később regenerálódott, majd 2010 után újabb aszály következett, de ezt is meglepő gyorsasággal heverte ki a Balaton.
Az alacsony vízszint orvoslására felmerült, hogy egy csatornán keresztül a Rábából, a Drávából hozzanak vizet a tóba. Ezt végül elvetették, hiszen nemcsak szükségtelen, de a Balaton egyedi élővilágát is veszélyeztetné – fejtette ki G.Tóth László. Az említett folyók vize ugyanis más összetételű, ráadásul olyan betelepülő, invazív fajok is élnek benne, mint például az amerikai jelzőrák, ami a rákpestis nevű gombafertőzés hordozójaként képes lenne a Balatonba ömlő bakonyi patakok és a Zala vízgyűjtője őshonos tízlábú rákjainak (kecskerák, folyami rák) teljes kipusztulására.
Az éghajlatváltozás azonban egyre szélsőségesebb időjárással fenyeget, amire a szakember szerint minél hamarabb fel kell készíteni a Balatont. Plusz vízforrás híján most a terv az, hogy megpróbálnak még magasabb, akár 120-125 centiméteres vízszintet tartani tavasszal, hogy a tó gond nélkül át tudja vészelni a nyarakat. Ez ellen a megoldás ellen élénken tiltakoznak a déli part laposabb vidékein (elsősorban Balatonmária környékén) élők. Itt ugyanis már egy erősebb északi szél is elegendő ahhoz, hogy a víz elöntse a partmenti telkeket.
“A magasabb vízszintet viszont csak úgy lenne ildomos megkockáztatni, ha lehetőséget teremtenénk arra is, hogy az időnként jelentkező extra csapadéktól hamar meg tudjon szabadulni a tó” – véli a szakember. A Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója szerint ehhez kétszeresére-háromszorosára kellene növelni a Sió zsilip kapacitását, így a nagy nyári zivatarok idején is gyorsan tudnák szabályozni a vízszintet.
“A Balaton keleti medencéjében van a legtisztább, legértékesebb víz. A Zala folyóból érkező hordalék leülepszik mire ideér, a szerves anyagok elbomlanak, ezért ezt nem szabadna csakúgy levezetni a Dunán. Inkább hasznosítani kellene” – fogalmazott G.Tóth László. A vízügyi szakma ma már egyetért abban, hogy a Balatonból leeresztett vizet tározókba kellene vezetni és a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani, hiszen nem csak öntözésre, hanem például haltenyésztésre kiváló.
Forrás: hirado.hu
