hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
A Kossuth Rádió Közelről című műsora arról készített összeállítást, hogyan ismerhető fel a laktóz-intolerancia, és hogyan élhetünk vele együtt.
A laktóz-érzékenység enzimműködési zavar, ami azt jelenti, hogy a szervezet nehezen tudja lebontani a tejcukrot. A legtöbb esetben nem teljes hiányról van szó, és ilyenkor nem súlyos, hanem inkább kellemetlen tüneteket okoz: haspuffadást, hasfájást, hányingert, hányást vagy hasmenést.
A tolerancia egyénenként más és más. Gyermekkorban sokszor még tökéletesen működik az enzim, és csak később, felnőtt korban jelentkeznek a panaszok. Magyarországon a felnőtt lakosság 30-36 százalékánál fordul elő a laktóz-érzékenység. Tőlünk keletebbre még inkább gyakori a laktóz-intolerancia, Japánban és Kínában pedig a felnőtt lakosság több mint kilencven százaléka küzd ezzel a problémával. Amerikában ugyanakkor 15 százalék körüli.
Azon túl, hogy mit eszünk, sok külső tényező is befolyásolja, hogy milyen a szervezet toleranciája: például az is, milyen körülmények között fogyasztjuk el ugyanazt az ételt: éhgyomorra, vagy egy más étel részeként, az étkezés végén.
A puffadással, fájdalommal akár heteken, hónapokon át képesek vagyunk együtt élni anélkül, hogy orvoshoz fordulnánk. A szakember arra hívta fel a figyelmet, ha egy szülő azt tapasztalja, hogy a gyermekének mindennapossá válik a problémája, és többnek érzi annál, mint amit egy pszichés stressz-szituáció okoz, ajánlott mielőbb orvoshoz fordulni.
A laktózérzékenység diagnosztizálása egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal történik. Terápia esetén diétát lehet tartani, amely nem a tejcukor teljes elhagyását jelenti, hanem annak csökkentését, amelybe akár azok a natúr termékek is beleférhetnek, amelyek természetes módon tejcukorszegények, például a joghurtfélék, a kemény sajtok, az erjesztett tejtermékek. Ugyanakkor ma már az enzimpótlásra is lehetőség van, ami azt jelenti, hogy a betegnek nem kell változtatnia az étkezési szokásain, csak tejcukor bevitelkor kiegészíti az enzim bevitelével.
Forrás: hirado.hu
