A DRÁVAKÖRNYÉKI NYUGDÍJAS SZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK RENDEZVÉNYÉN JÁRT ANDER BALÁZS, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ. ERRŐL KÖZÖSSÉGI OLDALÁN SZÁMOLT BE.
Egy mondás szerint a fiatalság nem vész el, hiszen az a lélekben van. Az idő múlása csak a bőr ráncain látszik. Ezt a meglévő, fiatal csillogást láttam a barcsi rendezvényen fellépők szemében, s kívántam nekik még sok-sok boldog esztendőt ahhoz, hogy továbbra is aktívak tudjanak maradni.
A képviselő szerint az időskorúak egyre növekvő generációja nagyon fontos a politikusok számára. Különösen választási kampányok idején lépnek egymás sarkára, hogy elnyerjék a legbiztosabb szavazóbázis kegyeit. De túl ezen, valóban hálásnak kell lenni annak a korosztálynak, amelyik a Szózat soraira hallgatva, hogy „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”, a második világháborúban tönkretett gyermekkoruk, a rákosista diktatúra idején megkínzott fiatalságuk ellenére sem mentek el, hanem itthon maradtak, és keserves munkával tovább építették az országot.
Ander úgy véli, hogy
A politikum közös felelőssége, hogy egészséget, megélhetést, biztonságot biztosítson a társadalom idősei számára. Valamint méltóságot és az aktív társadalmi szerepvállalás lehetőségét, hogy az időskor ne siralomvölgyet jelentsen.
A képviselő hozzátette, hogy tarthatatlan, hogy a 65 év felettieknek csupán 6-7%-a számíthat jó állapotban eltöltött további évekre. Tarthatatlan, hogy egy átdolgozott élet jussaként kapott átlagnyugdíj alig érje el a havi százezer forintot. Tarthatatlan, hogy a magányosan egyedül élő idősek rettegjenek a bűnelkövetőktől.
Ander Balázs Szabó Magdától vett idézettel zárta beszámolóját, miszerint a szülői szeretet valutája csak a gyermekei szeretet valutájával egyenlíthető. Ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények között biztosított magánélményre. Szeretetre csak szeretet felelhet. S ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott, mint ember.
Olyan gyermekeket, unokákat, szerető családot kívánok a szépkorúaknak, akik meg tudnak felelni ennek a kihívásnak.