1956. október 23. – forradalom és szabadságharc

Az 1956-os forradalom és szabadságharc

Okok

1948/49-től a kommunista hatalomátvétel után megkezdődött a magyar társadalom és gazdaság „szovjetizálása”, a totális állam kiépítése. A hidegháború légkörében a kommunista vezetők „az osztályharc fokozódását” hirdették Több százezer ember ellen folyt eljárás, több tízezer ember került börtönbe, internáló- vagy munkatáborba. A régi elit tagjait – arisztokratákat, katonatiszteket, minisztereket, gyártulajdonosokat – eljárás nélkül kitelepítették, és kétkezi munkára kényszerítették. A hatalom új birtokosai az ellenállás letörését és a társadalom átalakítását csakis terrorral tudták keresztülvinni. Ennek fő eszköze az 1948-ban – az ÁVO átszervezésével – létrehozott Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt, amely közvetlenül Rákosi, illetve a szovjet „tanácsadók” felügyelete alatt állt. Az ÁVH nyilvántartásában több mint 1 millió személy aktáját őrizték. („Aki nincs velünk, az ellenünk van!”) Nem működhettek független társadalmi szervezetek, egyesületek, és csak egyetlen szakszervezet létezett.

Rákosiék a gazdasági szerkezet átalakítása során is a szovjet modellt másolták: a legfontosabb célnak a gyors iparosítást, illetve a mezőgazdaság kollektivizálását tartották. 1953-ra az ipari termelés az 1938-as háromszorosára növekedett, az életszínvonal azonban nem érte el a háború előtt szintet sem, 1951-ben átmenetileg újra be kellett vezetni a jegyrendszert. A háborús viszonyok között kialakított beszolgáltatási rendszert a háború végeztével sem törölték el az országban. A beszolgáltatás lényegében kötelező terménybeadást jelentett, amely után a beadók csak minimális, a piaci árnál lényegesen kevesebb ellentételezést kaptak.

Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből, az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán 1956 őszén küszöbön állt a forradalom Magyarországon.

Közvetlen előzmények

• 1956. febr. Az SZKP XX. kongresszusán elmondott

Hrucsov-beszed arra bátorította a sztálini vonal ellenfeleit, illetve a pártban Nagy Imre híveit, hogy fellépjenek Rákosi ellen.

• A júliusi MDP KV ülésen Rákosi t (eltávolítják) helyett Gerőt választották főtitkárrá. A pártvezetésbe visszavettek számos, börtönben ült kommunistát is, így a politikai bizottságba Kádár Jánost, Marosán Györgyöt.

• Létrejött a DISZ(=Diák Ifjúsági Szövetség) Petőfi Köre (Tánczos Gábor), ahol megszólalhattak a sztálinizmust bíráló hangok.

• Ííróink memorandumban követelték a „hibák” kijavítását (az Írószövetség cikkei:Irodalmi Újság)

• Nagy Imre körül gyülekeztek a reformkommunisták

• Október 6-án újratemették Rajk Lászlót- az elégedetlenség levezetése helyett fokozza a feszültséget

• 1956. október 16-án a szegedi egyetemisták gyűlése kimondta, hogy kiválik a DISZ-ből, mely kommunista irányítás alatt állt) és megalakítja a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét, a MEFESZ-t. Október 22-én a budapesti, miskolci, pécsi, soproni diákgyűlések is csatlakoznak a MEFESZ-hez

• Alig egy héttel később pedig 1956 október 22-én a budapesti műegyetemen 16 pontba foglalták követeléseiket: pl. a szovjet hadsereg kivonulása, Nagy Imre kormányfői kinevezése, többpárti szabad választások megtartása, szabadságjogok biztosítása, a magyar nemzeti szimbólumok szabad használata, Rákosi bíróság elé rendelése, és a bérek rendezése.

Nemzetközi helyzet

• 1956. máj. Varsói Szerződés (máj.9. belépett az NSZK a NATO-ba – erre válasz )
• 1956. június 28-án Poznanban munkásfelkelés tört ki, amelyet vérbe fojtottak – 50 halott – de a LEMP-ben fordulat – Vladiszlav Gomulka – reformkommunista

1956 októberében a diktatúra különös ponthoz érkezett. A határokon belül a Rákosi—Nagy Imre rivalizálás, a sztálinisták megtorpanása, a határokon kívül pedig a Szovjetunió belpolitikai harcai, illetve az osztrák államszerződés és a lengyel felkelés a lakosság előtt felvillan¬totta annak lehetőségét, hogy most esetleg meg lehet dönteni a diktatúrát.

A forradalom és szabadságharc kirobbanása

A forradalom és szabadságharc 1956 október 23-án kezdődött! A pártvezetés ugyan hosszú vita után, de végül engedélyezte a lengyel szimpátiatüntetést, ám elkéstek az engedményekkel.

1. – Petőfi-szobor (Sinkovits: Nemzeti dal, diákok: 16 pont),

2. Bem tér – BME hallgatói itt csatlakoztak – lyukas zászló, a jelkép – Bessenyei György: Szózat, Veres Péter az Írószöv. véleménye

Innen a közben már 200 ezer főre duzzadt tömeg a Parlament elé ment, és Nagy Imre megjelenését követelte. A Parlament előtti tömeget – a közvilágítás kikapcsolásával akarták feloszlatni , de fáklyákat gyújtottak.

Nagy Imre még 1953 júliusa és 1955 márciusa közti miniszterelnöksége idején bizonyította reformjaival, hogy a demokrácia híve, aki bár abban az időben még a pártállam keretei közt, de akkor is a nép érdekében dolgozva, javítani akart a lakosság helyzetén.

• Időközben ezrek gyülekeztek Budapest más részein is: a Dózsa György úti Sztálin-szobornál, a Rádiónál.
• 20,00-kor Gerő rádióbeszédet mondott. A beszédben nacionalista tüntetésnek nevezte a megmozdulást és kemény fellépést követelt.
• 21,00-kor a tüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot, a Rádiónál a tüntetők közé lőttek! A tüntetők a szerzett fegyverekkel erre megkezdték az épület ostromát. Elkezdődött a fegyveres felkelés.

Moszkvában – este 21-órakor Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió első embere két fontos döntést hozott! Egyrészt a Budapest környéki laktanyák harckocsijait a városba rendelte, másrészt utasítást adott átmeneti időnyerés céljából arra, hogy a magyar tömegek által követelt Nagy Imrét időlegesen miniszterelnökké nevezzék ki! A magyar pártvezetés így 1956 október 24-én reggel 8 órakor nyilvánosan is bejelentette a fontos eseményt.

A második nap: október 24.

• A pártvezetés a szovjet csapatokhoz fordult segítségért, és elrendelte a gyülekezési és kijárási tilalmat, továbbá életbe léptette a statáriumot a fegyveres harcolókkal szemben. Válaszul spontán általános sztrájk bontakozott ki Budapesten; leállt a tömegközlekedés, nem jelentek meg a lapok.
• Október 24-én megjelennek Budapesten az első szovjet csapatok. Beavatkozásuk fegyveres szembenálláshoz vezetett. A fegyveres ellenállás jelentősebb bázisai Pesten a Corvin-közben (Pongrátz Gergely vezetésével), a Baross téren, a Tompa utcában, a Tűzoltó utcában, Budán a Széna téren és a Móricz Zsigmond Körtéren alakultak ki.
• Ezen a napon érkezik Budapestre Mikojan és Szuszlov – Hruscsov személyes megbízottai. Mikojanék leváltatták Gerőt a pártfőtitkári tisztségből, és helyére a fiatalabb és a tömegek számára nagyrészt még ismeretlen, – ekkor 44 éves – Kádár Jánost nevezték ki.
• A felkelés kiterjedt az egész országra.
• Megalakultak a forradalmi bizottságok és az üzemek munkástanácsai.

október 25-27.

Október 25-én a budapesti tömeg megint a parlament elé vonult, ám a háztetőkről az államvédelmi hivatal emberei tüzet nyitottak a védtelen tömegre, mintegy 100 életet kioltva. A tüntetők megvadultak és a féktelen düh hatására az ÁVH embereit kezdték keresni, meglincselve olyanokat is, akikre csak a gyanú árnyéka vetült. Október 26-án a negyedik nap, a Kilián laktanya is az események középpontjába került, amikor a felkelőknek sikerült bevenniük az épületegyüttest. Mivel a laktanya visszafoglalására kiküldött Maléter Pál ezredes váratlanul a szabadságharcosok oldalára állt, úgy tűnt a forradalom győzelmének esélye és ezzel a reménykedés lángja újra magasba csaphat.

Október utolsó napjaiban a vidéki harcok több helyen felülmúlták a pesti eseményeket is, így Mosonmagyaróváron a karhatalom által elrendelt sortűz 100 halottat követelt. Ennek ellenére mindenhol munkástanácsok alakultak

1956 október 27-én megtörtént a Rákosi időszakban elképzelhetetlen, vagyis létrejött egy koalíciós kormány! Ebben a kommunistákon kívül miniszteri tárcát kaphatott két kisgazda politikus is, Kovács Béla és Tildy Zoltán! 1956 október 27-én, a forradalom ötödik napján tehát minden jel arra mutatott, hogy Magyarország ki fogja tudni harcolni szabadságát.

A forradalom átmeneti győzelme:

Az 1956 október 28. és november 3. közti hét nap a forradalom győzelmi időszaka volt.

• Nagy Imre október 28-án délután megtartott

rádióbeszédében kifejtette legfőbb célkitűzéseit:

– nemzeti és demokratikus mozgalomnak értékeli,

– tűzszünet – a szovjetek elhagyják Bp.-et,

-feloszlatják az ÁVH-t, amnesztia,

– márc.15. nemzeti ünnep,

– erőszakos téeszesítés leállítása, fizetésemelés

– Nemzetőrség – Forradalmi Katonai Bizottság – Király Béla vez.

– a miniszterelnök azonnal utasítást adott az 1949 február óta igazságtalanul fogságban tartott Mindszenthy József bíboros kiszabadítására.

• Nagy Imre október 30-án rádióbeszédben jelentette

be a többpártrendszer bevezetését. Még aznap és másnap összesen kilenc politikai párt alakult újjá. Az új koalíciós kormány november 3-án átalakult, államminiszteri kabinet jött létre, benne mind a négy pártból két – két emberrel. Az átalakulás elérte a fegyveres erőket is, amikor minden fegyveres testületet, nevezetesen e hadsereget, rendőrséget, határőrséget és a nemzetőrséget is, a stabilitás eléréséig egységes parancsnokság alá, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság hatáskörébe rendelték. A honvédelmi miniszter Maléter Pál lett.

• A forradalom győzelmi szakaszában a tömegek

biztonságuk és megnyugvásuk érdekében a korábbi hét év politikai elnyomásának és rémuralmának legfőbb szimbólumát, a kommunista pártszékházat is birtokba akarták venni. Így október 30-án megindult a Köztársaság téren lévő szimbolikus épület ostroma! A pártszékházat bevétele során összesen 24 olyan embert is meglincseltek, akiről úgy tudták, hogy a gyűlölt ÁVH –nak dolgozik.

A nemzetközi helyzet

A magyar forradalom sorsa nem csupán a magyarországi győzelem vagy vereség kérdése volt, hanem sokkal inkább azon múlott, hogy a hidegháború közepette a két nagyhatalmi tömb – az USA vezette NATO és a Szovjetunió vezette Varsói Szerződés – hogyan fog viszonyulni az 1945 óta érvényben lévő hatalmi helyzet esetleges megváltozásához.

Az ENSZ napirendre tűzte a magyar kérdést – de a szuezi válság miatt nem ígért segítséget – Nasszer államosította a szuezi csatornát – NB, Franciaország, Izrael támadása Egyiptom ellen – USA – nem akarja a status quo felmondását (= nem fog KE-ban beavatkozni, le lehet verni fegyverrel)

Amikor Nagy Imre november 1-én felvette a kapcsolatot az ENSZ főtitkárral, és bejelentette, hogy Magyarország ki fog lépni a Varsói Szerződésből, hogy semleges államként az ENSZ Bt védelmét élvezhesse, a felkérés az USA nyomására süket fülekre talált. Nagy Imre akkor természetesen nem tudhatta a valós helyzetet, és bízva a nemzetközi segítségben november elsején bejelentette a rádióban Magyarország semleges státuszát.

A szovjet támadás

• Hruscsov megkapta a nyugati „hozzájárulást” a

beavatkozásra, így november 1-én megszületett a Forgószél hadművelet terve Magyarország katonai lerohanására. Az akciót Hruscsov a Varsói Szerződés főparancsnokára Konyev marsallra bízta.

• Az események felgyorsultak, és november 1-én Jurij

Andropov nagykövet magához hívta Münich Ferencet és Kádár Jánost, majd váratlanul a Szovjetunióba vitette őket! Moszkvában a két meglepett magyar vezetőt választás elé állították: vagy közreműködnek a forradalom leverésében, vagy a Szovjetunió miután lerohanta az országot, új személyeket keres Magyarország élére. Végül Kádárék elfogadták a „felkérést” azzal a feltétellel, hogy a forradalom eltiprása után nem állítják vissza a Rákosi rendszert, és mérsékelt változások valósulhatnak meg.

• November 3-án Andropov, a szovjet nagykövet

indítványára szovjet-magyar katonai tanácskozás kezdődött a Parlamentben. Este a szovjet főparancsnokságon, Tökölön folytatódtak a tárgyalások, ám a magyar tárgyalófeleket, élükön Maiéter Páflal, a szovjetek álnok módon letartóztatták.

• Kádárékat a megbeszélés után november 3-án

Ungváron át Szolnokra vitték, ahol csatlakoztak a Budapest megtámadására induló páncélos hadsereghez! Szolnokon Kádár azonnal rádióbeszédet mondott, melyben bejelentette a Forradalmi Munkás Paraszt kormány megalakulását, és beolvasta az új és „legitim” kormány névsorát. A bejelentést követően Kádár és Münich Szolnokon várta meg a budapesti forradalom leverését.

A forradalom leverése

• A szovjet támadás november 4-én hajnali 4-kor indult meg.
• Alig több mint egy órával később, hajnali 5 óra 20 perckor Nagy Imre rádióbeszédre kényszerült, mely élete utolsó szabad megnyilatkozása volt:

„Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állna! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

• A reménytelen harc Pesten november 4 és 11 közt

folyt. Utoljára Csepel – Újpest esett el, vidéken pedig Dorog, Tatabánya, Pécs tartott ki legtovább.

• November 7-én Kádárt Pestre vitték, ahol letette

hivatali esküt, a Nagy Imre kormányt pedig felmentették november 12-én.

• Nagy Imrééknek Tito menedéket ajánlott a Jugoszláv

nagykövetségen. Mikor azonban Nagy Imre és társai odaértek, a Kádár-kormány elismerésére kérték fel őket (ezt megtagadták) Végül november 4 – 22 közt a követségen tartózkodtak, majd Kádár a tárgyalás ígéretével kicsalta őket. Az értük küldött busz célállomása a tárgyalások helyszíne helyett egy romániai katonai bázis volt. A forradalmi csoport a laktanyában 5 hónapot tartózkodott, majd 1957 áprilisban visszavitték őket Budapestre a tervezett per végrehajtására.

• Eközben Mindszenty József bíboros az USA

nagykövetségre menekült, ahol végül 15 éven keresztül tartózkodott, egészen 1971-ig. Ekkor a Vatikán és a magyar kormány megállapodásával távozhatott a Vatikánba.

• Kádár nov.7-én szovjet páncélosokkal érkezett Bp.-re

– ált. sztrájk

– November 14-én Rácz Sándor vezetésével megalakult a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács.- értelmiségiek, MEFESZ kiállása

– December 5-én feloszlatták a munkástanácsokat, majd 9-én kihirdették a statáriumot. Elkezdődtek a letartóztatások, a megtorlások.

• Kádár János és társai először „sajnálatos októberi

eseményeknek”, majd ellenforradalomnak nevezték a forradalmat. A történelem meghamisítása, a hazugságok sulykolása folytatódott.

– Salgótarján, Miskolc, Eger – sortüzek

• Kádáréknak ekkor még nem álltak rendelkezésre

megbízható rendvédelmi alakulatok, így ideiglenesen önkéntes pártemberekből vattakabátos pufajkásokból szerveztek félkatonai csoportokat, a rendőri feladatok elvégzésére. Később erre a célra jött létre 1957. januárjában a munkásőrség. A sajátos helyzetben eleinte tárgyalni kényszerültek a munkástanácsokkal, majd december 9-én már képesek voltak erővel is fellépni, és rajtaütöttek a budapesti munkástanácson. Az ellenséges szervezetek közt a Magyar Értelmiségi Forradalmi Tanács jelentette a fő veszélyt a hatalomra, illetve az Írószövetség, mely továbbra is nagy véleményformáló erővel bírt Magyarországon. Ezen szervezetekkel Kádárék december 11-én számoltak le, amikor egyszerűen betiltották működésüket! Közben december 5-én és 6-án összesen 200 értelmiségi vezető tartóztattak le, köztük a munkástanácsok két vezetőjét, Bali Sándort és Rácz Sándort.

A megtorlás Magyarországon:

A harcokban összesen 3300 felkelő halt meg, a megtorlás során pedig 229 embert végeztek ki, és további 20 ezer forradalmárt börtönöztek be. Jelentős volt az internáltak száma is, hisz összesen 13 ezer „gyanúsított” kapta ezt a sorsot! A harcok és megtorlás elől 170 ezer ember menekült külföldre. Mindezekhez kell hozzászámolni, hogy a december elejére időzített „rendcsinálás” során történő tömegbe lövésekkel – Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben – további 100 halálos áldozat is gyarapította a veszteségek listáját. Mindent egybevéve az 1956-os forradalom és szabadságharc erőszakos leverése 3629 magyar élet kioltását, 200 ezer ember életének gyökeres megváltozását, és egy egész nemzet önálló akaratának elfojtását hozta.

A Nagy Imre per 1958 február és június közt zajlott, a vád pedig “szervezkedés a népi demokratikus rend megdöntésére” volt. Az eljárás végén három kivégzés zajlott 1957 június 16-án: Nagy Imre, Maléter Pál, és Gimes Miklós esetében. Emellett külön eljárásban Szilágyi József halálra ítélése is megtörtént a per alatti magatartása miatt. Losonczy Géza pedig a tárgyalás előtt halt meg. Kopácsi Sándort Budapest volt rendőrfőnökét életfogytiglani, Donáth Ferencet tizenkét évi, Tildy Zoltánt hatévi, Jánosi Ferencet nyolcévi, Vásárhelyi Miklóst, a Nagy Imre kormány sajtófőnökét ötévi börtönre ítélték.

Később ugyan Kádár azzal is megpróbálta „feledtetni” az eseményeket, hogy jelentős béremeléseket rendelt el (18%) illetve megszüntette a beszolgáltatásokat, és lehetővé tette az állami boltok bérbeadását, emellett lehetővé tette márc.15 iskolaszüneti nappá nyilvánítását, és zászlónkon a kommunista címer mellőzését, de ugyanakkor 1957 májusában megkötötte a szovjet-magyar államközi szerződést a szovjet csapatok ideiglenes itt tartózkodásáról.

A szovjet hadsereg végül még 34 évig tartózkodott hazánkban. Az utolsó szovjet katona Viktor Silov altábornagy 1991 június 19-én 15 óra 01 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a határt. Történész körökben elterjedt vélekedés szerint az 56 -os megtorlások igazi befejeződése 1963 -ig váratott magára, amikor Kádár János márciusban kiadta az 1963 évi 4. törvényerejű rendeletet,melyben közkegyelmet hirdetett az 56 -os forradalom letartóztatottjai számára. A rendelet alapján 3480 ember szabadulhatott a kommunista börtönökből! A közkegyelem azonban nem volt teljes, és természetesen a meghalt százak is történelmünk örök veszteségét jelentik.

Forrás: www.bethlen.hu

Képek forrás: internet

TG Facebook Comments