hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Ander Balázs, a Jobbik barcsi országgyűlési képviselője a maratoni, több mint 7 órás földprivatizációs vitanap után, még az éjszakába hajló időpontban is felszólalt, hogy további adalékokkal szolgáljon a vidék helyzetét illetően. Képviselő úrral készítettünk interjút.
Helló: Miért tartotta fontosnak, hogy egy ilyen fárasztó és kemény nap után, napirend után is felszólaljon?
Ander: Mert Koppány harcos népéből, Somogyország falvainak lakóiból illyési puszták népét csinált a történelem, az egymást váltó rendszerek és kormányok.
Helló: Nem túl erős állítás ez?
Ander: Hiába a propagandaszólamok minden ígérete, a mostani birtokszerkezet még a száz évvel ezelőttinél is nagyobb aránytalanságokat mutat. Mert jöttek új földesurak, akik megszerezték a települések határát, és cselédet, vagy pannon palesztint csináltak az itt talált bennszülöttekből. Azokból, akik velük ellentétben bármikor meg tudnák mutatni szüleik, nagyszüleik sírját a falujuk temetőjében.
Helló: A kormány ezen most javítana a földprivatizációval, nem?
Ander: Nem. Ezt a kifosztási folyamatot koronázná meg a vidék számára az utolsó kitörési lehetőséget jelentő állami tulajdonú földek hatalomközeli hűbéreseknek való átjátszása. Persze, a hivatalos szövegelés nem erről, hanem a családi gazdaságok megerősödéséről szól. Ahogyan papírforma szerint arról szólt a földbérleti pályázatok visszásságokkal terhelt botránysorozata is.
Helló: Meg tudja ezt erősíteni?
Ander: Csak emlékeztető gyanánt, a helybeliek a bérbe adott területeknek kevesebb, mint felét tudták a saját településük földjeiből megszerezni, a nagyobb részét külső pályázók vitték el a helyi gazdaközösségek elől. Az 1695 hektár itteni állami földből 800 hektárt három nagy érdekeltség nyert el. Köztük olyan keményen dolgozó, kérges tenyerű kisgazdákkal, mint a somogyszobi Claessens, aki megszerezte a megye legnagyobb bérbeadott birtoktestét, egy 96 hektáros nagyatádi szántót, vagy az exállamtitkár Raskó volt cége.
Helló: Mi a baj a nagy agrárcégekkel?
Ander: Miközben az európai agrármodell a kis és közepes családi gazdasági és szövetkezeti modellre épül, és az átlagos birtokméret Lengyelországban hat, Svájcban 17, Ausztriában 19, Hollandiában 25 hektár. Ezt az európai gazdaságszerkezetet persze előszeretettel minősítik versenyképtelen skanzennek a falut középkori csökevénynek tartó megmondóemberek.
Helló: Ez a jövő útja, nem?
Ander: Csakhogy ugyanúgy, ahogy száz éve, a nagybirtokrendszer most is társadalmi döghalált terjeszt a vidéken. Akkor amerikás kitántorgás és egyke, most németországi segédmunka és rohamosan öregedő, etnikailag átalakuló, elgettósodó falvak járnak a nyomában.
Helló: Erős szavak. Mivel támasztja alá mindezt?
Ander: Képviselőségem előtt, történelemtanárként dolgoztam a megye egyik legnagyobb szakképző iskolájában. Egy amolyan igazi gyűjtőintézményben, ami Barcs és a környékbeli falvak legnyomorúságosabb körülmények között élő családjainak gyermekeit fogadja be. Mit mondjon a pedagógus ezeknek a fiataloknak, amikor valóban azt látják, hogy anyjuk-apjuk munkát ott helyben nem talál. Ez az a megye, ahol a 120.000 lakóingatlan jó egyhatoda üresen áll. Ahol egyre gyarapodnak a magyar elmúlás szomorú mementói, a beszakadt tetejű-kidőlt falú falusi házikók. Ahol a szárnyvonalakat felszámolták, vagy ha nem, akkor is csak alibi közlekedés folyik rajtuk. Ahol inkább súlykorlátozást vezetnek be a tönkretett közútra, kitiltva onnan a teherautókat, ahelyett, hogy felújítanák, megerősítenék azt.
Helló: Mivel jár mindez?
Ander: A kistelepülések lakosságmegtartó ereje zéró, aki teheti, elmenekül. Aki pedig marad, az jobbára a roncstársadalmi létbe süppedve vegetál. Mégis, hogyan mérséklődne így a súlyos társadalmi problémákat gerjesztő, szociálisan, gazdaságilag egyaránt elmaradott vidéki térségek munkanélkülisége? Nemzetstratégiai kérdés, hogy a társadalomból a saját maguk vagy a politika hibái miatt kiilleszkedett elemeket integráljuk. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy ősi falvaink helyén tovább szaporodnak-e az elviselhetetlen társadalmi többletterhet jelentő ellenséges törzsi területek, a szociokulturálisan elmaradott rezervátumok.
Helló: A piac majd megoldja ezeket a problémákat, nem?
Ander: Az olyan lepusztított és halmozottan hátrányos helyzetűvé züllesztett régióban, mint amilyen Dél-Somogy naivitás arról ábrándozni, hogy majd az elsődleges munkaerőpiac megoldja a gondokat. Ennek köze sincs a valósághoz.
Helló: De mi köze ennek a földprivatizációhoz?
Ander: Csak az, hogy az állami földek privatizálásával jóformán semmilyen eszköz nem marad. Ha most dobra verik, mégis, miből jutna demográfiai földprogramra? Mégis, mitől fordulna meg az a trend, hogy Somogy vidéki régióiban egy születésre ne sokszor annyi halálozás jusson a magyarság körében? Ha most elkótyavetyélik, mégis, miből jutna szociális földprogramra? A cigányok 80 százaléka vidéken él. A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés komplex programjai nélkül esély sem lesz arra, hogy elkerüljük a robbanást. Európa biokertje lehetnénk. Szociális föld és szociális szövetkezet kellene ahhoz, hogy lehetőséget adjunk azoknak, akik törekednek, dolgozni akarnak, de így kellene munkára szorítani azokat is, akik eddig csak a közösből akartak kivenni.
Helló: A kormány részéről nem szokás a napirend utáni felszólalásokra válaszolni, de Dr. Nagy István államtitkár Önnel kivételt tett. Láthatóan érdeklődve hallgatta, amit Ön mondott.
Ander: Államtitkár úr jószándékát nem vitatom, de sokszor olyan érzésem volt, mintha süketek párbeszéde folyt volna. Elbeszéltünk egymás mellett, és természetesen több olyan terület van, ahol nem is tudtunk egyetéreteni.
Hogy képviselő úr pontosan mit értett azalatt, hogy elbeszéltek egymás mellett, az a videóból kiderül.
