Dr. Lukács László György a Jobbik karcagi országgyűlési képviselője és frakcióvezető-helyettese az Országgyűlésben a lelombozó magyar egészségügyi adatokról beszélt. Felszólalását a nemrég nyilvánosságra hozott OECD statisztikákra alapozta.  Riasztó adatokat mondott, akár a rákos megbetegedésekről, elhízásról vagy az egészségügyi dolgozók béréről volt szó. Felkerestük irodájában Karcagon, hogy utána nézzünk, mennyi az annyi és milyen adatokra alapozta kijelentéseit.

 

 

Vidék.Ma: Tisztelt Képviselő úr! Az elmúlt napon egy “igazságbeszédet” mondott a magyar emberek egészségügyi állapotáról, sőt az egész ellátórendszerről. A kép elég borúsra sikerült. Tényleg ekkora a gond?

 

 

Dr. Lukács László György: Igen ekkora! Ráadásul az elmondottakban nincs semmilyen költői túlzás, hiszen ezek nem az általam gyűjtött, hanem az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet- szerk.) által készített hivatalos 2015-ös jelentésből lettek kiemelve, hogy érzékeltessék mekkora a gond.  Ez a szervezet egy olyan intézmény, amely folyamatosan figyeli az egyes tagállamok gazdasági és szociális mutatóit folyamatait és amelynek a fejlett államok a tagjai (nem csak EU-s hanem azon kívüli, mint USA, Kanada, Chile, Mexikó vagy Új-Zéland )

Vidék.Ma: Felszólalásának címe az volt, hogy a „Magyar beteg”. Miért és miben beteg a magyar?

 

 

Dr. Lukács László György: A miértre talán egy átfogó elemzés is nehezen találna választ, de hogy mivel beteg a magyar, arra van néhány beszédes mutató. Ilyen összességében a születéskor várható élettartam. Hazánkban a születéskor várható élettartam az 80,5 éves OECD átlaghoz képest csak 75,7 év.

 

Olyanokkal vagyunk versenyben ebben a mutatóban, mint Kína, Kolumbia és Brazília és olyan országok előznek minket jócskán meg, mint Szlovénia, Csehország. A listát Japán vezeti 83,4-el, az első európai Spanyolország 83,2 –vel. A képet tovább sötétíti, hogy egy magyar férfi születéskor várható élettartama 72,2 év. Megjegyzem, egy friss megyei jelentés szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyében még ennél is alacsonyabb. Ez – tehát a magyar adat- az összes OECD ország közül egyedül csak Mexikónál jobb egy hajszálnyival.

 

Érdekes belegondolni, hogy a 65 éves nyugdíj korhatár után átlagosan hány nyugdíjas év jut így a férfiaknak.Átlagos esetben egy férfi, miután kis híján halálra dolgozta magát, még 7 évet tölthet a családjával mielőtt meghal. Hallottam a Kormány érvelését, miszerint az anyákra nagyobb szükség van egyébként is otthon, ami felháborító. Az apáknak, nagypapáknak legalább olyan fontos szerepük van a családban és legalább annyira hiányoznak. Nem véletlenül kezdeményezte a Jobbik a férfiaknak is járó 40 év munkaviszony utáni nyugdíjat pont azért, hogy ne csak 7 év jusson a nyugdíjas férfiaknak a családdal együtt.

 

 

Vidék.Ma: Nem jók az esélyek ezek szerint. Mi tizedeli akkor a magyarokat, hogy ilyen alacsony az élettartam?

 

Dr. Lukács László György: Két komoly betegségben is élmezőnyben vagyunk, és van ahol sajnos a szégyenteljes utolsó helyet értük el. A két nagy betegség típus amiben pocsék mutatóink vannak, a szív és érrendszeri megbetegedések és a modernkor legnagyobb kihívása a rákos megbetegedések. Ami aszívbetegségeket érinti, koszorúér szűkületből származó szívizom vérátáramlási zavar megint utolsó előttiként 260 eset van 100.000 –re számolva. Azaz a 10 milliós országban megközelítőleg 26.000 embert veszítünk el koszorúér problémákból eredő halálozásban, míg a velünk egy nagyságú Portugáliában ugyanez 5200 fő.Keringési betegségekből eredő halálozásban is utolsó előttiek vagyunk. Mindkettő kiugróan magas, ha csak a környező országokat vagy az átlagot nézzük. Ezt csak tetőzi az ezzel szoros összefüggésben álló elhízottság statisztikája, ahol a magyar emberek 28,5 %-a elhízott, és csak Mexikóban az Egyesült Államokban és Új-Zélandon állnak nálunk rosszabbul.

 

 

Ha rákos betegségeket nézzük, a férfiak 100.000 főre standardizált rák halálokainál is sajnos listavezetők vagyunk. Férfiak kiugróan vezetik a képzeletbeli „szégyenlistát” és a hölgyek is alig maradnak el tőlük. Igaz volt előrelépés a prosztata és méhnyakrák halálozásban azonban, más rákos betegségeknél riasztóan rossz a magyar számsor.

 

 

Vidék.Ma: Ez elég megdöbbentően és riasztóan hangzik. Nem csak, hogy egyre rosszabb hírek érkeznek a kórházak és orvosaink felől, de még a magyar emberek mutatói is ennyire leromlottak. Milyen más érdekességek vannak még?

 

 

Dr. Lukács László György: Érdekesség talán a születéskori új szülötti súly csökkenés, ahol a született gyermekek 8,8%-a alacsony súllyal születik. Igaz, ez egy nemzetközileg is emelkedő trend. Talán ez nem a rossz mutatókkal áll összefüggésben, hanem azzal, hogy egyre később vállalnak gyermeket az anyukák és talán egyre jobban figyelnek arra, mennyi kiló is „szalad fel” a terhesség alatt, ami azért megmutatkozik a gyermek súlyában is. Másrészről még mindig van egy masszív réteg, ahol sajnos nem figyelnek a születendő baba egészségére, dohányoznak, alkoholizálnak a várandósság alatt, így ilyen esetekben a magzati fejlődés komoly mértékben visszaesik és szaporodik a koraszülések száma is.

 

 

De egy rémisztő adatot mégis csak el kell még mondani, ez pedig a finanszírozás…

Vidék.Ma: Igen erre kíváncsiak vagyunk, hogy látják a független szervezetek a magyar egészségügy finanszírozását, mert rengeteg információ szokott elhangzani ezzel kapcsolatosan. Tényleg keveset költ a Kormány az egészségügyre?

 

Dr. Lukács László György: Úgy gondolom, ez most már vitán felüli. Múlt évben a Kormány által felkért bizottság, a Jó Állam jelentésben is hasonló következtetésre jutott, mint az OECD. Ennyi véletlen és akkora összeesküvés pedig nem létezik. Ha úgy tetszik a Kormánynak most már komoly „papírja van” arról, hogy nem költ eleget az egészségügyre.

 

 

Magyarország még mind az egy főre jutó, mind pedig a GDP-arányos egészségügyi kiadásokat tekintve az OECD-átlag alatt teljesít. Úgy is, hogy már óriási részét a kiadásoknak zsebből finanszírozzák a betegek, a szolgáltatásvásárlók. Lelombozó azt látni, hogy az elmúlt 2010-2013 között 5,6%-ról 4,7 %-ra csökkent az állam által az egészségügyre fordított kiadások mértéke a nemzeti össztermék arányában. Azaz, miközben a Kormány szerint nőtt a nemzet termelékenysége és egyre több pénz állt rendelkezésre a finanszírozásra, nem növelte akkora mértékkel az egészségügyre fordított kiadásokat, mint ahogyan az emberek termelékenyebbek lettek. Annál jóval kevesebbet költött, így alakult ki a százalékos csökkenés. Bár abszolút számaiban valóban többet fordít a Kormány az egészségügyre évről évre (100 milliárdos nagyságrendben), de a termelékenység növekedése ennél jóval nagyobb ráfordítást kellett volna, hogy eredményezzen. Innen az állandó hiány és alulfinanszírozottság egyik oka. Most lehetne felcsúti kisvasutazni, stadionozni, de ez jól mutatja, ki mire szeret költeni.Összességében, amit a Kormány művel az egészségüggyel szemben, az egyfajta sóherség.

 

 

Felháborító az is, ami a magyar gyógyszerköltéseket jellemzi.  Az OECD szerint hazánkban a betegek majdnem ugyanakkor arányban saját zsebből fizetik gyógyszereiket, mint az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Dániában. Úgy tűnik a gyógyszertámogatás lassan már csak nevében létezik, a magyar betegnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia a gyógyszerekért. Felháborítóan keveset tesz hozzá álláspontom szerint az állam ezekhez a kiadásokhoz.

 

Vidék.Ma: Slágertéma az elvándorlás. Sokan a bérek miatt látják, hogy elvándorolnak az egészségügyi dolgozók hazánkból. Igaz ez?

 

 

Dr. Lukács László György: Ezt megint csak hosszas oldalakon lehetne megválaszolni, de röviden összefoglalva az mondható, hogy a bérek is játszanak benne szerepet, igaz nagyon nagy faktor a munkakörülmények és pszichés nyomás is. Lassan már nem a pénz számít, hanem az a szellemileg és pszichésen is kiszipolyozó rendszer, ami a mai egészségügyben működik. Csaknem minden dolgozó teljesen kiég akkorra, amikor pályája csúcsán kellene lennie.

 

 

A bérekről egy érdekes adat az OECD jelentésből, ami elég beszédes: A nővérek bérét az egyes nemzeti átlagfizetéshez mérve és dollárra  is átszámítva utolsóak vagyunk a vizsgált országokból.  Azaz vásárló erőben a magyar ápolói bérből lehet a legkevésbé boldogulni (kevésbé, mint Csehországban, Szlovákiában), illetve összegében (dollárra átszámítva-szerk.)  is nálunk keresik a legkevesebbet az ápolók. Ezek után kevés más meggyőző mutatónak kell elhangozni azért, hogy végre rájöjjön a Kormány, hogy komoly krízis van az egészségügyben.

Úgy fogalmaztam: A magyar beteg, a Kormány meg nem akarja orvosolni a betegségeket.

 

Vidék.Ma: Köszönjük az interjút!

Az OECD beszámolóját részletesen itt olvashatja el (vagy kattintson a képre)

 

Képek és forrás: OECD

Forrás: videk.ma