A Jobbik korábbi alelnöke, Murányi Levente, egy igazi ’56-os pesti srác látogatott most pénteken Nagyatádra és Barcsra. Nagyatádon a Jobbik ottani önkormányzati képviselője, Simonné Tóth Mária volt az érdekfeszítő történelmi – de természetesen aktuálpolitikai kérdéseket is feszegető – előadás háziasszonya. Barcson a jobbikos országgyűlési képviselő fogadta a Dél-Somogyba látogató egykori szabadságharcos hőst.
Érdekes információ, hogy a 16 éves korában a kommunista elnyomók és a hazánk leigázására érkező szovjet csapatok ellen fegyvert fogó Murányi Levente alig kerülte el a halálbüntetést. Több társát kivégezték vagy agyonverték a megtorlások során. Érdekfeszítő stílusban, pörgő ritmusban került felidézésre a forradalom és szabadságharc néhány sorsdöntő napjának emlékezete.

Murányi Levente előadásában szinte filmszeren elevenedett föl a Corvin-közi hazafiak küzdelme. A hallgatóság valósággal maga előtt látta a szovjet harckocsikat a negyedik emeleti bérház lakásából molotov koktélokkal megsorozó pesti srácok hősies szabadságharcát. Aki vette a fáradtságot, és nem volt rest elmenni a rendhagyó történelemórára, annak felejthetetlen élményben lehetett része.
Helló: Mi volt az ’56-os felkelők célja? Mi volt az a történelmi üzenet, ami miatt fontosnak tartották, hogy meghívják a nemzeti oldalon élő legendának számító volt képviselőt?

Ander: „Szabad és független Magyarországot akartunk. Ez adott fegyvert még a gyerekek kezébe is.” – mondta az 56-os lyukas zászlót a Jobbik fiataljainak átadó egykori Corvin-közi főparancsnok, Pongrátz Gergely egy interjúban. Azt hiszem mindez szépen összefoglalja azt, amiért küzdöttek.
Helló: Ön szerint élő még ’56 üzenete?

Ander: Már hogy ne lenne az? Akkor Moszkvából jött az ukáz, most pedig egy másik unióból próbálják ránk kényszeríteni az akaratukat, vagy az USA nagykövete próbál pofátlan módon belpolitikai kérdésekbe avatkozni. Akkor Rákosi pampogta, hogy 9 millió fasisztával milyen nehéz kommunizmust építeni, most brüsszelita megmondóemberek antiszemitázzák és idegenellenesezik le az országot. De talán nem visszhangozhatnák mai is joggal az ’56-os felkelők követelését a bérrabszolgaként tartott magyarok milliói: „Követeljük a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését.” Bizony, a 35 év előtti reálbéreken tartva, adósrabszolgaságba taszítva, nyugati kitántorgásba kényszerítve, jelzáloggal terhelt-uz
sorás sakálok által fenyegetett otthonokban reszketve mennyire jogos lenne mindez!

Helló: Mi lehet a méltó válasz ezekre a Nyugatról érkező méltatlan vádaskodásokra?
Ander: Pongrátz Gergelynél pontosabban senki sem foglalta össze az aljas rágalmakra adandó választ, amit a pufojkás utódok neoliberálissá vedlett utódainak képébe vághatunk: „Nem fasiszta csőcselék, hanem magyar hazafiak vagyunk, akik szabadon akarnak élni saját hazájukban.”