hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
A hellodelsomogy.hu interjút készített Ander Balázs országgyűlési képviselővel a szombati horvátországi útjáról. ( a képek a cikk alatt tekinthetők meg)
Helló: Ismét tevékenyen tellett a szombati napja, hiszen információink szerint a Jobbik képviseletében Horvátországban járt.
Ander: Immáron negyedik alkalommal emlékeztünk horvátországi horvát barátainkkal és ottani magyar testvéreinkkel az egykor Kelet-Szalavóniában zajló, véres tragédiákkal terhelt, szerbek ellen vívott hősies honvédő háborúra.
Helló: Talán szélesebb körben is ismert, hogy 1991-ben a Nyugat által magára hagyott Horvátország területén igen véres harcok folytak.
Ander: Amiből az ottani magyarlakta települések, például Kórógy és Szentlászló sem maradhattak ki.
Helló: A horvátok természetesen függetlenedni akartak a szerb dominanciájú, elnyomó Jugoszláviától. Érdekes azon elgondolkodni, hogy míg a magyarokkal több, mint 800 évig éltek egy korona alatt, addig a „testvéri” szerbekkel csak 1918-1941 és 1945-1991 közötti periódusban bírták az együttélést. Ennek bizonyára komoly oka volt.
Ander: Persze az Európa egyik legerősebb hadseregét felvonultató Belgrád nem egykönnyen mondott le az uralma alatt tartott területekről. A vadállati brutalitások elkövetésére képes csetnikekkel kiegészülve iszonyatos vérfürdőket vittek véghez.
Helló: Kikkel emlékezett szombaton az áldozatok és a hősök előtt fejet hajtva?
Ander: Magyarországról Zagyva Gyula – korábbi jobbikos országgyűlési képviselő – és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom számos tagja érkezett még, horvát részről pedig a Horvát Tiszta Jogpárt vezetősége jelent meg az eseményen.
Helló: Mi volt a pontos program? Hogyan néz ki egy ilyen megemlékezés?
Ander: Először a kórógyi háborús emlékműnél gyújtottunk gyertyát, tisztelegve az áldozatok emléke előtt, majd egy horvát-magyar barátságot hirdető transzparenst a menetoszlop élén kifeszítve, a szerbek lakta Palacsán keresztül, átvonultunk a szerbek által a háborúban földig rombolt Szentlászlóra.
Helló: Ez az a Szentlászló, amiről azt olvasni, hogy a horvát hadsereg mellé álló falu tanúsította a legnagyobb ellenállást a környéken és ennek meg is lett a következménye, hiszen 1991. őszén a Jugoszláv Néphadsereg aknavetőkkel és ágyúlövedékekkel lerombolta a szentlászlói templomot és a házak 96%-át. E települést védelmezték a háborúban Rózsa-Flores Eduardo és harcostársai.
Ander: Igen. A földig rombolt Szentlászló egyébként 1998 nyaráig lakatlan maradt, de 1995-ben sikerrel járt a horvát Vihar hadművelet, amit a területek felszabadításáért vívtak, aztán itt is megindult a családi házak újjáépítése, ami a falubelieket hazatérésre buzdította.
Helló: Egész nap esett az eső. Ön is a menettel gyalogolt a kettővel arrébb fekvő faluba?
Ander: Persze. A Jogpárt elnökével elől haladva vittük a transzparenst. Még jól is esett egy kis mozgás a sok parlamenti ücsörgés mellett. De nem kell ezt felfújni. A védőknek lehetett csak igazán nehéz dolguk.
Helló: És mi történt Szentlászlón?
Ander: Az 58 nevet tartalmazó emlékműnél sor került a koszorúzásokra, illetve itt hangzottak el a beszédek is. (A jobbikos képviselő beszédét cikkünk végén teljes terjedelmében közöljük. – hellodelsomogy.hu) Majd a falu veteránjai által szervezett, kötetlen eszmecserékkel tarkított vendéglátás után Vukovárra mentünk.
Helló: Vukovár is tragikus hírnevet szerzett magának a délszláv háborúban. A várost 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok, a horvát védők november 18-áig védték hősiesen a várost. A harcokban 7500 horvát katona esett el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászervezésre. A harcokban a 45 000 lakosú városban csaknem minden elpusztult. A város elfoglalása után a szerbek a kórház alagsorában élő embereket evakuálás címén buszokra szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovčara faluba vitték, ahol hosszas kínzások után mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták…
Ander: Pontosan így történt. A katonai temetőben szintén elhelyeztük a koszorúnkat, és gyertyát gyújtottunk az elesettek emlékére.
Helló: Ezzel ért véget a szombati program?
Ander: Ezután még ellátogattunk a város hatalmas, és rengeteg látványosságot kínáló hadtörténeti múzeumába, ahol hihetetlenül érdekfeszítő tárlatvezetésben lehetett részünk egy egykor, – 21 éves fejjel – Magyarországról a szentlászlóiak segítségére siető, és a háborúban a horvátok oldalán harcoló veterán jóvoltából. Kíváncsian hallgattuk az egyes fegyverekhez, harcjárművekhez fűzött szakértő kommentárjait. Már korom sötét volt, amikor otthagytuk a hadtörténeti múzeumot, és visszaindultam Barcsra.
Helló: Köszönjük a részletes beszámolót!
Ander: Szívesen állok máskor is a rendelkezésükre!
Ander Balázs jobbikos országgyűlési képviselő Szentlászlón elmondott megemlékező beszéde:
Kedves magyar és horvát testvéreim!
Kedves barátaim! Évezredes együttélésünk és barátságunk olyan közös történelmi múltban gyökerezik, amely pont olyan erős kötelékekkel kapcsol össze minket, mint amilyen erős és szilárd ennek a tájnak a jellegzetes fája, a szlavóniai tölgy. Nincs vihar, ami megrendítse. S ahogyan egy-egy ilyen öreg faóriásnak a gyökérzete belemarkol ennek a vidéknek a földjébe, úgy markol bele minden magyar és horvát lelkébe az évszázadok tüzében keménnyé edzett fegyverbarátság tiszta öröksége is. De több is ez puszta fegyverbarátságnál, hiszen nem csak a hódító pogány ellen kardot ragadó, Kőszeget védő Jurisicsra, a Szigetvárnál hősi halált halt Zrínyire, vagy a Szentlászlót 152 napig védelmező horvát és magyar hősökre lehetünk büszkék. A közös harc mellett ott voltak a munkás hétköznapok is, amikor nem karddal vágták a rendet a vériszamos bástyák fokán, hanem kaszával az aranyló búzamezőkön. Bizton állíthatom ezt, hiszen magam is olyan helyről, a Dráva menti Barcsról érkeztem, ahol a környékbeli horvát falvak: Potony, Lakócsa, Szentborbás, Tótújfalu népe máig békében éli dolgos mindennapjait a magyarság között.
A 800 évig jóban-rosszban egy korona alatt élő két nép a múltban is példát mutatott az örökségét, kultúráját most is megtagadó, a kontinenshódító modern népvándorlásnak öngyilkos módon zöld utat adó meghibbant európai hatalmasságoknak. Hiszen amíg országaink színe-virága életét adta a nyugati civilizáció védelmében, addig a magát Európa legkeresztényibb királyának nevező I. Ferenc francia uralkodó és VII. Kelemen pápa létrehozta a Cognaci Ligát és szövetséget kötött azzal a Szulejmán szultánnal, akitől Kőszegnél, Szigetvárnál s megannyi horvát-magyar vértől áztatott csatahelyen óvtuk a keresztény Európát. Mi példát mutattunk, mert míg máshol tort ült Szent Bertalan éjének elvakult fanatizmusa, addig a vallásszabadság jegyében itt korábban is békében éltek katolikus horvátok és református magyarok. De a Szent Korona országában történhetett meg az is, hogy a Zrínyiket, Frangepánokat egyként tekintheti sajátjának, és tisztelheti a legmélyebb főhajtással egyszerre két nemzet is.
Emlékezni jöttünk most és megrendülve állunk a hősök emléke előtt. Ahogyan 1566-ban Szigetvár maroknyi magyar-horvát védője egyedül volt kénytelen szembe nézni a várat ostromló százezernyi török – és az őket kísérő rác martalócok hadával, mert a Bécs védelmére Győrnél felsorakozott Habsburg császári haderő nem segített, úgy 1991-ben sem számíthattatok, számíthattunk a liberális impotencia mocsarába süllyedt, magára oly büszke Nyugat támogatására. A horvát-magyar védők újra egyedül vették fel a küzdelmet Európa egyik legerősebb hadseregével szemben. De itt úgy cselekedtek a hazafiak, ahogyan azt egy székely-magyar író, György Attila írja Harcosok könyve című művében: „Nézz szét magad körül, vedd számba őseidet, erkölcseidet, hazádat, istenedet, és kivont karddal kezedben, ragaszkodj hozzá!” Ilyen harcoshoz méltón védték itt az ősök földjét, és ennek köszönhetően végül a VIHAR elsöpörte a csetnikek, Babics, valamint a még a kórházból elhurcoltakat is lelkiismeret-furdalás nélkül megkínzók, lemészárolók, békés parasztházakat és Isten hajlékát is barbár mód lerombolók söpredék hadát. Áldott legyen a hősök emlékezete! Éljen sokáig a magyar-horvát barátság!
Éljenek a szabad, független nemzetek!
Képek:
