Otthon / Kultúra és Tudomány / Napi történelem rovat: A „bostoni teadélután” – 1773. december 16.
A kép forrása: internet

Napi történelem rovat: A „bostoni teadélután” – 1773. december 16.

1773. december 16-án éjjel bostoni polgárok és a Sons of Liberty nevű társaság tagjai elfoglalták a város kikötőjében horgonyzó Dartmouth, Eleanor és Beaver hajókat, és a fedélzetről a tengerbe szórták a hajófenéken tárolt teaszállítmányt; ez az esemény volt az ún. „bostoni teadélután”, mely jelentős szerepet játszott az amerikai függetlenségi háború kirobbanásában.

Az 1763-as esztendőben Nagy-Britannia döntő győzelmet aratott Franciaország felett a gyarmati hétéves háborúban, és ennek eredményeként biztosította hegemóniáját a világtengereken, a sikerért azonban komoly árat kellett fizetnie. III. György (ur. 1760-1820) birodalma óriási adósságot halmozott fel e globális méretű konfliktus során, amelynek visszafizetésére egyedül a prosperáló észak-amerikai kolóniák erőteljesebb megadóztatása révén mutatkozott esély. A londoni törvényhozók úgy gondolták, a hétéves háborúban nyújtott fegyveres védelem feljogosítja őket arra, hogy súlyosabb terheket rakjanak az újvilági alattvalók vállára, ez a szándékuk azonban komoly felháborodást váltott ki az Atlanti-óceán túlpartján. A tizenhárom gyarmat polgárai ugyanis – akiket a háború idején tapasztalt széleskörű szabadság is felbátorított – arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a brit anyaország csakis úgy jogosult az adószedésre, ha cserében helyet biztosít számukra a londoni törvényhozásban. Az amerikaiak e követelés jelszavával ellehetetlenítették az 1765. évi Stamp Act által kirótt illeték beszedését, a Szabadság Fiai – Sons of Liberty – nevet viselő társaság megalapításával pedig egy olyan érdekszervezetet hoztak létre, mely átívelt az újvilági kolóniák határain.

A Stamp Act látványos kudarca ellenére III. György király nem volt hajlandó lemondani az Amerikából remélt busás bevételekről, ezért Charles Townshend pénzügyminiszter 1767-ben újabb törvénycsomagot dolgozott ki, mely számos élvezeti cikk mellett a teára is súlyos adót vetett ki. Tekintve, hogy az újvilági gyarmatok prosperálása a fogyasztásban is megmutatkozott, Londonban nagy reményeket fűztek a Townshend Acts sikeréhez, a kormánynak azonban hamarosan csalódnia kellett, hiszen a magas adóterhek nyomán az amerikai partoknál virágzásnak indult a csempészet. Ennek következtében III. György másodszor is kénytelen volt meghátrálni, így 1770-ben visszavonta a Townshend-törvények nagy részét, igaz – hatalmának demonstrálása érdekében –, a teára kivetett adóra továbbra is igényt támasztott.

Az uralkodó makacskodása természetesen ez alkalommal sem vezetett eredményre, jóllehet, a holland csempészek által kínált olcsóbb tea minőség tekintetében messze elmaradt a britek által kínált áruétól; ez a vita ugyanakkor nem a vásárlói érdekekről, hanem arról az elvről szólt, hogy Londonnak jogában áll -e adót követelni gyarmati alattvalóitól az Újvilágba érkező árucikkekért. Ennek fényében nem meglepő, hogy az angol tea ellen hirdetett bojkott azután is folytatódott, hogy a csőd szélére sodródó Brit Kelet-indiai Társaság 1773-ban kizárólagos árusítási jogot szerzett erre az élvezeti cikkre, és az árak meredek zuhanásnak indultak.

Ez a kormányzati döntés – az ún. Tea Act – olyan drasztikus változásokat idézett elő a piacon, hogy rendes körülmények között még a holland csempészek is versenyképtelennek bizonyultak volna, ám a gyarmati polgárság ellenállását ilyen szelíd módszerrel sem sikerült legyőzni. Az 1773 őszén Amerikába vitorlázó hat brit kereskedőhajó – melyek összesen 2000 láda teát szállítottak – közül végül egyik sem tudta értékesíteni rakományát: a törvény ellen protestáló polgárok New York és Philadelphia kikötőjéből az óceánra száműzték a hajókat, Charlestonban pedig később éveken át egy lezárt raktárban őrizték az árut. Valószínűleg a november 29-én Bostonnál partot érő Dartmouth, Beaver és Eleanor rakományának esetében is e két forgatókönyv egyike érvényesült volna, Thomas Hutchinson massachusettsi kormányzó makacssága miatt azonban az ellentétek a tettlegességig fajultak.

Hutchinson – aki jelentős hasznot remélt a teakereskedelemből – a tiltakozások ellenére megtagadta a kikötőben horgonyzó hajók kiutasítását, álláspontján pedig azután sem változtatott, hogy december közepén már több ezres tömeg protestált a brit tea ellen. A törvények értelmében a kereskedőknek 20 nap állt rendelkezésükre az értékesíteni kívánt áru elvámolására; amennyiben erre nem került sor, a rakomány a kikötői hatóságok birtokába jutott, ami a Dartmouth, a Beaver és az Eleanor esetében azt jelentette, hogy december 17-én a hajókon található teát a szárazföldre szállították volna. Miután december 16-án Hutchinson ismételten megtagadta a kereskedőhajók kiutasítását, egyértelművé vált, hogy a rakomány megszerzésére – és későbbi értékesítésére – törekszik, ami a Samuel Adams vezette protestálókat és a Szabadság Fiait azonnali cselekvésre sarkallta. Ezen az éjszakán bostoni polgárok egy csoportja – mohawk indiánnak öltözve – beszivárgott a kikötőbe, csendben megszállta a fent említett három kereskedőhajót, és a hajófenéken őrzött rakományt a tengerbe szórta. A beszámolók szerint az összeesküvők összesen 342 ládányi teát semmisítettek meg, aminek értékét – mai árfolyamon számolva – mintegy 700 000 dollárra becsülhetjük.

A „bostoni teadélután” – amely tehát a valóságban éjszaka zajlott – természetesen mélységes felháborodással töltötte el III. György királyt és a londoni törvényhozókat, akik ismét az erődemonstrációban vélték felfedezni a konfliktus megoldását. A parlament 1774-ben újabb büntető törvénycsomaggal – az ún. „kényszerítő törvényekkel” – sújtotta a 13 észak-amerikai gyarmatot, mely – többek között – lezárta Boston kikötőjét, katonai közigazgatást vezetett be Massachusettsben, és több, a kanadai kolóniákat előnyben részesítő gazdasági intézkedést foganatosított. Az anyaország erőpolitikája természetesen ez alkalommal sem hozott eredményt: a mindinkább egységesülő újvilági gyarmatok 1774 őszén összehívták az Első Kontinentális Kongresszust, mely – annak dacára, hogy az amerikai vezetők még hosszú ideig a békés megegyezés lehetőségét keresték – hamarosan függetlenségi háborúba vezette a „szabadság fiait.”

Forrás: rubicon.hu

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

60 éve állt egy galériában a 400 éves „hamisítvány”, nemrég kiderült, eredeti Rembrandt – 24.hu

Az egyesült államokbeli Allentown galériájában már több mint 60 éve állt egy közel 400 éves …

Leave a Reply

Close
%d bloggers like this: