A Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található, közúton Nagyatád és Somogyszob felől közelíthető meg – zsákfalu.
TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTŐ
Bolhást már a 14. században említették írásban, ekkor nevét Villa Bolhas alakban írták, ekkor a segesdi királynéi birtokhoz tartozott (amire a címer alsó részén található liliomos arany korona is utal), később Mátyás király birtokába került. 1533-ban készült a község harangja, amely később a föld alá ásva vészelte át a történelem viszontagságait, majd egy földmunka során előkerült, és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának épületébe vitték megőrzésre. A település a török megszállás idején elnéptelenedett. Lakói ekkor az erdőkbe húzódva kerestek maguknak menedéket, majd a törökök kiűzése után visszatelepültek, de a 18. század elején ismét elhagyták a települést. Bolhás 1721-ben népesült be újra.
Az 1830-as években Tallián Ignác, akinek családja már a 17. század óta birtokolta a falut, vidéki udvarházat építtetett Bolháson. A református templom 1853-ban épült, a katolikus kápolnát a rajta elhelyezett tábla szerint 1864-ben építtette gróf Zichy Anna. Ugyanebben a században a Somssich család gőzmalmot is működtetett a faluban, amelynek része volt Imre-major, Júliafalva-major, Richárd-major és a középkorban nagy jelentőségű Szentlászló faluból kialakult puszta is. Ennek közelében állt régebben az Alma nevű földvár és a Szent László-monostor is.
A térség más településeinek jelentős fejlődést hozó, 1872-ben megnyílt Dombóvár–Zákány-vasútvonal érintette ugyan Bolhást is, de megállója nem volt, az csak az 1930-as évek után létesült. Ekkor több mint 1000-en éltek a településen. Később kiépítették a szennyvízelvezető-rendszert is.
Forrás: wikipedia.com
(A cikkben leírtakért felelősséget nem tudunk vállalni.)