Verőfényes napsütésre ébredt az ország, azon belül egy kis település, Kutas, amely Somogy megyében található. Az időjárás már kora tavaszi, hiszen 1996. február 26-át írunk, méghozzá a hét első napja van, hétfő. Ezen a reggelen még senki nem gondolta azt, hogy amikor a nap delelni fog, amikor az órák mutatói 12.00 órát mutatnak – egy szörnyű tragédia fog bekövetkezni.
Azon a szép napsütéses napon senki nem gondolta az országban, a megyében és a faluban, hogy estére minden megváltozik. Azok az emberek, akik elbúcsúztak a szeretteiktől, barátaiktól, hogy az a búcsú az utolsó lesz, hiszen nem sokkal 12 óra után elhunytak. Minden ment a maga rutinjában, senki nem úgy kel fel normális esetben, hogy ma tragédia fog történni. Nem gondolták azt, hogy azon a napon az életükben minden megfog változni, és azt sem gondolták, hogy minden pokollá változik azon az “96-os február 26-i délutánon.
Senki nem gondolta azt, hogy azon a napon egy újabb tragédia fog bekövetkezni: nem gondolt senki arra, hogy a vasút-közúti szintbeli kereszteződésekben bekövetkezett tragédiák listájára Kutas lesz a következő település, amelyet felírnak. Az utasok, akik aznap felszálltak a szerencsétlen buszjáratra, nem gondolták, hogy baleset áldozatai lesznek, utazásuk tragikusan fog véget érni.
1996. február 26-án délelőtt 11.00 körül indult el Kaposvárról az a gyorstehervonat és Nagyatádról azaz autóbusz, amely járművek egy órával később találkoztak egymással. Nem sokkal 12.00 óra után pár perc elteltével a 80202 számú Gyékényesre tartó gyorstehervonat áthaladt a Jákó-Nagybajom állomáson, a vonatszerelvényt a V43 1152 pályaszámú villamosmozdony vontatta. Az utolsó megállót körülbelül 12.00 óra előtt hagyta el az a busz, amely összeütközött a tehervonattal.
1996. február 26-án 12.04 perckor, a 41-es számú Dombóvár-Gyékényes vasúti fővonal 586. számú szelvényében a 6619. számú közút 525. km szelvényében a szintbeli vasút-közúti kereszteződésben a V43 1152 pályaszámú villamosmozdony által továbbított 80202 számú, Dombóvárról Gyékényesre tartó gyorstehervonat és a Kapos Volán EKR 075 rendszámú, Nagyatádról Kutasra közlekedő menetrend szerinti autóbusza összeütközött. Az ütközés következtében a vonat kettészakította a buszt, majd a hátsó részét a sínek mellé dobta, az első részét pedig több száz méteren át tolta maga előtt a szerelvény. Azok, akik a busz első részben utaztak, nem élték túl a balesetet. A busz első része a felismerhetetlenségig összeroncsolódott és a lángok martalékává vált.
A baleset következtében 13 ember vesztette életét, 11 személy a helyszínen, egy a kórházba szállítás után, majd pedig egy ember egy héttel a baleset után hunyt el.
A baleset áldozatai között voltak diákok, nyugdíjasok, illetve az autóbusz sofőrje is. A szerencsétlenségben 15 ember súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A baleset során kiégett a V43 1152 pályaszámú mozdony eleje is, a mozdonyvezető sérülésekkel, de túlélte a balesetet.
A balesetért a szolgálattevőt találták bűnösnek, amiért nem tekerte le idejében – az akkor még kézi csapórudas sorompót. A mentésben több tucat rendőr, tűzoltó és civil lakos vett részt. A bejelentést követően 15 percen belül a helyszínen voltak az egységek. A helyszínelésig, illetve a helyreállításig a forgalom szünetelt a Jákó-Nagybajom -Beleg vasúti szakaszon, a nemzetközi gyorsvonatokat a Gyékényes-Nagykanizsa – Székesfehérvár – Budapest útirányon közlekedtek.
Az áldozatok hozzátartozóinak, a mentésben, a helyreállításban résztvevők számára az a nap mindent megváltoztatott. Az a nap sok ember számára a poklot jelentette. Sok emberben még ma is él a baleset szörnyű, feldolgozhatatlan fájdalma. Sokan a mai napi nem tudták feldolgozni, hogy akkor, azon a napon mi is történt. Sokakat még mindig kiráz a hideg, amikor a szörnyű szerencsétlenségre gondolnak. Még ma, 20 év elteltével is sok ember szívében él ez a borzasztó, szörnyű tragédia emléke és fájdalma.
Ezen szörnyű esemény alkalmából szervezett a mai apon, 2016. február 26-án megemlékezést Kutas Község Önkormányzata. A megemlékezésen nagyon sokan részt vettek: Kutas polgármestere, Ütő Szabolcs, a képviselő-testület tagjai, helyi lakosok, a baleset során elhunytak hozzátartozói, vasutasok, vasútbarátok, a mentésben résztvevők és végül, de nem utolsó sorban a baleset érintettjei.
E szörnyű tragédiát nem lehet feldolgozni, nem lehet megérteni, de összetartással a fájdalmakat sikerül enyhíteni. Szeretteink, barátaink elvesztését nem tudjuk fájdalom nélkül megélni, nem tudjuk elfogadni és nem tudjuk megérteni. De egy kicsi összetartással a fájdalmat tudjuk enyhíteni. A sebek egyszer elmúlnak, a heg azonban mindig a baleset nyomaira fog minket emlékeztetni. Lehet, hogy testben már nem látjuk szeretteinket, barátainkat, de az emlékük a szívünkben tovább él.
Fájó szívvel emlékezünk meg a húsz évvel ezelőtt, 1996. február 26-án 12.04 perckor – Kutas belterületén, a 41-es számú vasúti fővonal 586-587 számú szelvénye és a 6619-es számú közút 525-ös számú km szelvényében, a szintbeli vasút-közúti kereszteződésben bekövetkezett tragédia áldozataira.