Szulok (németül: Sulk) község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Somogy megye déli részén, Barcstól 14 km-re északkelet felé a Barcs-Kaposvárt összekötő 6623-as út mentén fekszik. A település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt. Szulokból autóval kevesebb, mint egy óra alatt el lehet érni Barcsra, Nagyatádra, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre is. A tömegközlekedés szintén optimálisnak mondható a jelen állapotokat tekintve.
TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTŐ
Szulok település neve a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben is szerepelt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Zulak alakban fordult elő. Ez a település később – valószínűleg a török megszállás alatt – elpusztult, a 18. századig pusztán maradt.
A település a Széchenyi család birtokába került. Gróf Széchenyi István 1715-57 közt Württembergből származó németekkel telepítette be, akik szénégetéssel foglalkoztak. Az erdők megfogyatkozásával a homokos területen dohánytermesztéssel kezdtek foglalkozni.
Az 1772-es megyei összeírás szerint a falunak volt katolikus parókiája és tanítója. („Az oskola tsak a téli hónapokban áll, nyáron pedig soha sincsen.”)

A falu levéltárban található legrégebbi pecsétje 1788-ban keletkezett.
A római katolikus templom 1800-ban épült. A templom védőszentjei Szent Simon és Júdás Tádé apostolok, akiket a favágók tekintik védőszentjüknek.
A település ekkortól kezdve folyamatos fejlődésen ment keresztül, 1811-ben például mezővárosi rangot kapott. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt.
Forrás: wikipedia.com