Megfejtették a templomos lovagok hosszú életének titkát

Tiszta abrosz és aloepép

A Templomos Rendet 1118-ban – főként a szentföldi zarándokok védelmére – Hugues de Payens champagne-i lovag nyolc társával együtt hozta létre. A templomosok egyszerre voltak katonák és szerzetes papok. A Clairvaux-i Szent Bernát által megalkotott regula szerint a szüzességi fogadalmat tett templomosok csak anyjukat, nővérüket és nagynénjüket csókolhatták meg. Mivel II. Balduin jeruzsálemi király az egykori Salamon-templom egyik szárnyát adományozta a lovagoknak, elterjedt a legenda, hogy a katona-papok a templom kincseinek birtokában (frigyláda, Szent Grál stb.) szerezték óriási hatalmukat.

Egy új, a Digestive and Liver Disease című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány arra a kérdésre kívánt választ találni, hogy a templomos rend lovagjainak jelentős része miért élt jóval tovább, mint a középkori népesség, amelynek várható élettartama Európában 25 és 40 év között mozgott. A hosszú élettartam már a korszakban is a rend egyik sajátos jellemzője volt. A lovagrend egyik alapítója és első nagymestere, Hugues de Payens 1136-ban, 66 éves korában hunyt el, a IV. Szép Fülöp által 1307 óta fogságban tartott, majd 1314-ben kivégzett, Geoffrey de Charney, „Normandia preceptora” 63 évesen távozott az élők közül, míg Jacques De Molay, a rend utolsó nagymestere szintén hétéves börtönbüntetés után került a máglyára, ekkor már 67 éves volt, írta aNews Discovery.

„A templomos lovagok különlegesen hosszú életét a középkorban isteni adottságnak tekintették” – mondta Francesco Franceschi, a római Katolikus Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A magyarázat azonban ennél jóval egyszerűbb, és kapcsolatban lehet a Clairvaux-i Bernát által megalkotott szigorú regulákkal, amelyek a hitélet mellett a rend tagjainak életmódját is megszabta. Néhány cikkely például csak a higiéniáról és a táplálkozásról szólt.

„Az étkezés előtti kézmosás kötelező volt, sőt a regula előírta, hogy a reflektórium (ebédlő) asztalain mindig tiszta abrosz legyen. Ami az étkezést illeti, a vadászat tiltott tevékenységnek számított. A hal, sajt, olívaolaj, szárított hüvelyesek, friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztását pedig igen sokra tartották, a bort pedig jótékony hatású aloepéppel keverték” – mondta Franceschi a News Discoverynek.

Ezen étkezési szokások szöges ellentétben voltak a középkorban megszokott életmóddal. Ekkor ugyanis az átlagember zsírban és kalóriában gazdag élelmiszereket fogyasztott, ami nagyban növelte a különböző betegségek (köszvény, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás) kialakulásának kockázatát. „A templomosok étrendje kifejezetten ezen állapot ellen harcolt, ugyanis ki tudna elképzelni egy túlsúlyos lovagot, amint éppen harcol az ellenséggel?” – mondta a kutató.

A hosszú élet titka

Franceschi és kollégái a történelmi források alapján megállapította, hogy a lovagok hetente csak háromszor ettek húst, így valószínűleg ennek köszönhető, hogy részben sikerült elkerülniük a korszakban igen elterjedt, tűzön sült hús (a gyakori fogyasztás esetén megjelenő) rákkeltő kockázatait. A templomosok a tenger gyümölcseire egyfajta húspótlékként tekintettek, gyakorlatilag a tudtukon kívül vittek be a szervezetükbe a vér koleszterin- és trigliceridszintjére jótékony hatással levő omega-3 zsírsavakat. Mindemellett a lovagok nagy mennyiségben fogyasztottak hüvelyeseket a zöldségek és a gyümölcsök mellett.

„A hüvelyesek a probiotikumok legerősebb természetes forrásai, a bélflóra „jó” baktériumainak tápanyagai. Ez volt az egészséges táplálkozásuk egyik legfontosabb titka” – magyarázta Franceschi. Végül a templomosok mértékkel itták a korszak (a folyóvizek szennyezettsége miatt) egyik legfontosabb folyadékát, a bort, amelyet gyakran aloepéppel kevertek össze. Az aloéról ma már tudjuk, hogy fertőtlenítő, antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal bír.

„Úgy véljük, a megfelelő életmód és étrend lehet a magyarázata a templomos lovagok rendkívül magasnak számító életkorának” – írták a kutatók, majd hozzátették: „a tanulj a múltból” mottó sohasem volt ilyen aktuális.

A helyes étkezés ugyanakkor nem menthette meg a lovagokat a politikától. Mivel a szerzetesek szegénységi fogadalmat tettek, nem lehettek gazdagok, a rend azonban saját ügyeinek bonyolítására óriási vagyont halmozott fel. A templomosok hatalma a hódítások, az adományok, valamint banki tevékenységük révén hamarosan egész Nyugat-Európára kiterjedt, és az uralkodók legfőbb hitelezőivé váltak. (A 13. századra az Európa bankáraivá váló templomosok – más keresztény hitelezőkkel szemben – már kamatot is felszámolhattak.)

IV. Szép Fülöp francia király legnagyobb hitelezői is a Szentföldről kiszoruló templomosok voltak, az uralkodó helyzete könnyítése érdekében 1307. október 13-án 140 lovagot letartóztatott, és megkezdte a rend felszámolását. Sokak szerint péntek 13-át azért tartjuk szerencsétlen napnak, mivel 1307. október 13-a, a templomosok elfogásának napja péntekre esett, ez azonban valószínűleg csak egy legenda. A templomosokat többek között a feszület leköpésével, Krisztus tagadásával, ördögimádással, valamint azzal vádolták, hogy fenéken csókolták egymást a beavatási szertartásokon.