1941. május 27-én süllyesztette el a brit királyi flotta a Bismarckot, a náciNémetország valaha épült legerősebb csatahajóját.
A Bismarck és a vele egy osztályba tartozó Tirpitz építését még 1936-ban kezdték meg a hamburgi Blöhm&Voss hajógyárában, azzal a céllal, hogy a hitleriNémetország megtörje az európai tengerek brit hegemóniáját és kijusson az Atlanti-óceánra. Az 50 000 tonna vízkiszorítású, 252 méter hosszú csatahajóban a mérnökök ötvözték mindazt a tudást, amit a német haditechnika hosszú évtizedek alatt felhalmozott. A Krupp-művek századvégi fejlesztése révén – az öntés során a páncélzatot semleges gázok segítségével keményítették meg – a Bismarckot a legmodernebb, úgynevezett cementezett páncéllal borították be, tüzérsége pedig a náci háborús fejlesztések csúcspontját jelentette, ugyanis 34 centiméter átmérőjű ágyúkkal rendelkezett.
Az 1939 februárjában vízre bocsátott hajón végzett munkálatok 1940 augusztusában fejeződtek be, az Ernst Lindemann kapitány által irányított Bismarck azonban 1941 májusáig kellett várjon első jelentős küldetésére. Ebben az évben – a Rheinübung-hadművelet részeként – május 18-án a csatahajót a Prinz Eugen társaságában Norvégiába küldték, ahol először álcázó festést kapott. Időközben a brit légierő is felfedezte a Bismarckot, a hajó ezért az éj leple alatt elszökött a norvég partoktól, és nyugati irányba indult.
Mivel a csatahajó valós veszélyt jelentett a brit konvojokra, szinte az egész királyi flotta az üldözésére indult, mely során a Hood, valamint a Prince of Wales sikeresen el is elcsípte a német hajót Izland közelében. A Dánia-szorosban, 1941. május 24-én vívott tengeri csatában a Bismarck elsüllyesztette a Hoodot, és súlyosan megrongálta a másik hadihajót is, időközben azonban két találat is érte, melyek következtében egyik olajtartálya szivárogni kezdett.
A győztes hajó sérülései kijavítására – a megszállt Franciaországhoz tartozó – Brest kikötője felé indult, útja során azonban a Royal Ark repülőgép-anyahajóról felszálló brit pilóták felfedezték a bicegő Bismarckot, és az európai partoktól nem messze mozgásképtelenné tették. A kegyelemdöfést 1941. május 27-én adták meg a csatahajó számára, ezen a napon ugyanis egy 4 hajóból álló flottacsoport gránátokkal és torpedókkal elsüllyesztette a Kriegsmarine legerősebb egységét.
A Bismarckon becslések szerint körülbelül 2000 tengerész és a híres Günther Lutjens admirális is életét vesztette, mivel a Dorsetshire brit hadihajó mentőakcióját félbeszakították a német tengeralattjárók várható érkezése miatt. A Bismarckot elsüllyesztő Tovey admirális jelentése szerint a német csatahajó vitézül küzdött még a tehetetlen állapotában is, ezzel pedig kivívta a brit tengerészek elismerését. A Kriegsmarine egykori büszkesége 1941. május 27-én Franciaország partjaitól nem messze süllyedt el, roncsai mind a mai napig 4000 méter mélyen fekszenek az Atlanti-óceánban.
Forrás: rubicon.hu