hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Alig pár hónapja jelent meg a piacon, de már olyan népszerű a Tikkadt Szöcske névre hallgató új magyar kóla, hogy több megrendelést kap a cég, mint amennyit teljesíteni tud. A napokban kerül a boltokba az üdítő cukormentes változata, következő lépésként pedig érkezik a cukros és a diétás verzió is visszaváltható üveges kiszerelésben. A két éve mikrovállalkozásként beindított Italműhely Kft. két alapítójával beszélgetett az index.hu.
Nem egyszerű ma Magyarországon kis cégként betörni az italpiacra, sőt, sehol máshol sem. Egy palackos üdítő tipikusan az a dolog, amit csak tömegtermékként, nagy tételben érdemes árulni, mivel túl nagy árrést nem lehet rátenni. Ezért ha be akarunk vezeti egy új márkát, rögtön viszonylag nagy gyártó- és szállítókapacitásra és olyan kiskereskedőkre van szükségünk, akik vevők a termékünkre.
Nem is jellemző, hogy kisvállalkozások teljesen új márkáival találkoznánk a boltok italhűtőiben: a palackok és dobozok többségét az apróbetűs részt elolvasva el lehet helyezni a Pepsi-Coca-Cola tengelyen, a monotóniát maximum egy-két ásványvizes cég ízesített vize vagy az egy árkategóriával drágábbra belőtt import teák törik meg.
Ha kólában gondolkodunk, akkor különösen nehéz dolgunk van, amit jól mutat az eddigi magyar próbálkozások – különféle sajátmárkás kólák, vagy a Szentkirályi Elixis – mérsékelt sikere. Olyan erős nemzeti kólamárka, mint például a szlovák Kofola, itthon sosem volt, az emberek többségének fejében a műfaj teljesen összeforrt a Coca-Colával, vagy maximum a Pepsivel. Minden más leginkább béna hamisítványnak tűnik mellettük, pedig a kóla valójában ugyanúgy egy szélesebb italkategória, amelyben egymás mellett élhetne sok különböző erős márka, mint mondjuk az ice tea vagy a gyümölcslevek.
Összetett műfaj a kóla
Mindennek ellenére a szöcske kólás Bódi-Neumann Edit és férje, Neumann Martin belevágtak. Neumann Martin vegyész, élelmiszertechnológus, és már régóta szeretett volna kikeverni egy saját italt. A házaspár a vendéglátásban dolgozott, onnan jött a kóla ötlete is, tulajdonképpen kézenfekvő módon. “Arra gondoltunk, hogy ha bemegyünk valahova, és kólát kérünk, mennyire nincs választék. Csak két nagy márka van, de többnyire ezek közül is csak az egyiket tartják a helyek. Ezen akartunk változtatni.”
A kóla kifejezetten bonyolult italnak számít a szénsavas üdítők műfaján belül, mind a készítés mind az alapanyagok szempontjából. Nem véletlen, hogy a Coca-Cola nem hozza nyilvánosságra a klasszikus kóla receptjét. Amiben biztosak lehetünk a vízen és a cukron kívül, az a címkén feltüntetett néhány – nem túl bizalomgerjesztő hangzású – összetevő, igazából viszont ennek sokszorosát tartalmazza az ital. A helyzet a Tikkadt Szöcskével is ugyanez, a készítők azt mondják, hosszú kísérletezőmunkával összekombinált több száz hozzávaló van a palackban. Az alapanyagok számát a természetes aromák dobják meg nagyon, ezekből nagyon sokfélét kell összekotyvasztani, mire elnyeri végleges ízét a kóla.
A ma kapható szöcske kóla kikeverése évekig tartott, csak a cukor mennyiségének változtatgatásával 4 hónap ment el, meséli Bódi-Neumann Edit, akinek férje otthon, saját minilaborjában próbálgatta az újabb és újabb variációkat. Az összetétel nyilván a magyar kólánál is titkos, egy dologgal viszont szívesen dicsekednek az alapanyagok közül, ez a valódi kóladió-kivonat, amit Afrikából szereznek be egy magyar importőrön keresztül. Eredetileg minden kólában volt belőle, de az ára elég borsos, ezért ma már a kólák többségében aromával helyettesítik. A Tikkadt Szöcskének is ez arányaiban a legdrágább hozzávalója, részben ennek köszönhető, hogy kisebb árréssel dolgoznak, mint a versenytársak, az árban ugyanis nem akarnak sokkal a nagyüzemi kólák fölé lőni.
Kicsiben üdítőt gyártani szinte lehetetlen
Nem lehet hátradőlni akkor sem, ha kész a tuti recept, a szénsavas üdítők palackozása kisebb volumennél nehezen kivitelezhető dolog. A szöcskekólások is nehezen találtak olyan üzemet, ami a megfelelő minőségben elő tudta állítani az italt indulómennyiségben. Egy nagy palackozóüzem gyártósorát nem lehet kibérelni néhány órára, mert minden italhoz át kell állítani a gépeket, a bérlés minimális hossza általában egy teljes műszak. Viszont ezeket a gépeket nagyüzemre tervezik, egy műszak alatt olyan mennyiségű üdítőt köp ki a gyártósor, amit nem feltétlen akarunk legyártani, amíg nincs rá felvevőpiac.
Tehát első körben csak a kisebb palackozók jönnek szóba, amelyek viszont nem biztos, hogy tudják garantálni a szükséges technológiai színvonalat. A palackozás egyik legkényesebb része a szénsavazás, biztos sokaknak feltűnt már, hogy a gyengébb minőségű üdítők gyakran nem pezsegnek eléggé. Ebbe a problémába ütköztek eleinte a Tikkadt Szöcske készítésénél is, a kis üzem, ahol gyártatták a kólát, nem tudta olyan szénsavasra kihozni az italt, amit szerettek volna, így váltottak – nyilván ez ízlés kérdése, de az Indexes kóstoláson a ma kapható, már új helyen készült verziónál is többen azt éreztük, hogy lehetne szénsavasabb a szöcske kóla.
Az üzemméret növelése egyébként nem volt egyszerű: a kicsit kinőtték, a nagy üzem továbbra sem jött szóba, viszont mint ekkor kiderült, a palackozóknál hiánycikk a középméret. Ilyen körülmények közt nehéz volt megtalálni a megfelelő gyártót, de végül sikerült megegyezni egy vidéki palackozócéggel, akikkel azóta is dolgoznak. Érdekes, hogy a Tikkadt Szöcske nincs azonnal kész, amikor kijön a gyártósorról, meséli Bódi-Neumann Edit. “Eleinte én sem akartam elhinni, de ebből a szempontból a sörre is hasonlít: ahhoz, hogy összeérjenek az ízek, el kell telnie néhány hétnek, amíg a palackban áll.”
Gyorsan kinőtte magát a cég
Az eladott kóla mennyisége a kezdetektől növekvő pályára állt, ma már havonta több tízezer litert dob piacra az Italműhely a Tikkadt Szöcskéből. Saját csatornán indították a terjesztést, eleinte háromfős értékesítőbrigádjuk kopogtatott a kiskereskedőknél és vendéglátósoknál, ahol volt fogadókészség, oda elkezdtek kiszállítani.
