hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
2070-re kiszáradó Balaton, szegénynegyedekké alakuló városok, éhséglázadások, járványok, gazdasági összeomlás, a hőstressz és a Lyme-kór terjedése – a legpesszimistább verzióként ezt is ismertette az éghajlatváltozás következményeit vizsgáló nemzetközi kutatócsapat a minap Veszprémben. Van-e megjósolható jövő? És ha igen, tudunk-e rá hatni, hogy a kedvezőtlen előrejelzéseket elkerüljük?
E kérdésekre igennel felelnek a nemzetközi Impressions program résztvevői; Veszprém és Szekszárd helyi döntéshozói, szakemberei egészítik ki az Oxfordi Egyetem, vagy a Dán Meteorológiai Intézet tudósait.
A cél – hangzott el a veszprémi tanácskozáson – megérteni az éghajlatváltozás következményeit a tudomány által jelenleg szélsőségesnek, de nem elképzelhetetlennek tartott klímaforgatókönyvek alapján, illetve megvizsgálni, hogy a program során keletkezett információ és tudás hogyan tud beépülni és hatékonyan érvényesülni a helyi döntéshozatalban. A szakemberek négy lehetséges forgatókönyvet dolgoztak ki, a legpesszimistábbal a pozitív jövőkép áll szemben, az, ahogyan optimális esetben élni szeretnénk 2070-ben, 2100-ban.
Hogyan nézhet ki a Dunántúl 20, 30, vagy akár 70 év múlva? „Csökken a korrupció, az emberek megbíznak a döntéshozókban, radikálisan javul az adófizetési morál, az oktatás a készségfejlesztésre, a zöld átalakulásra koncentrál, az új generáció technikailag képzett és igényli a döntéshozatalban való részvételt. A mezőgazdasági termékek jelentős részét helyben termesztik, javul az élelmiszer-biztonság. A levegőminőség kiváló, a településeken már semmilyen szilárd hulladék nem keletkezik, a szennyvizet teljes egészében tisztítják és újrahasznosítják. Az emberek döntően környezetbarát közösségi közlekedést használnak, megszűnőben az autótól való függőség. A megújuló energiákat kiterjedten használják, különösen a szél- és napenergiát, de megjelennek olyan új, tiszta energiák is, amelyek jelenleg még ismeretlenek. 2100: a közbiztonság annyira jó, hogy a szekszárdi borospincéket be sem kell zárni”.
Ki ne szeretne ilyen Dunántúlon élni, vagy ki ne szeretné, hogy gyermeke, unokája így éljen? Ízelítő az ellenkező forgatókönyvekből. „A biztonság, a szolgáltatások és a munkahelyek hiánya, illetve a megfizethetetlen élelmiszerárak miatt a városiasodás folyamata visszafordul, az emberek vidékre, illetve a nagyobb városokból a peremvárosi övezetekbe költöznek. A népesség egyre növekvő hányada él városi és vidéki gettókban, az erdőket egyre gyakoribbá váló tűzvészek pusztítják, és a termés is egyre sűrűbben megy tönkre a szárazság, a túlzott hőség, a talaj leromlása és az idegen fajok miatt”.
„Az energiahiány lesz a legfőbb politikai kérdés. Gyakori a vízhiány, ami különösen az ipart és a szántóföldi mezőgazdaságot sújtja, és hozzájárul a megművelt földterület általános csökkenéséhez. A dunai árvízveszély fokozódik télen, miközben a forró nyarak és a csapadékhiány rendkívül alacsony vízszintet okoznak olyannyira, hogy nyáron sokszor már hajózni sem lehet. A Balaton 2070-re kiszárad, egy részét szántófölddé alakítják”.
„Mivel a szegények megélhetési körülményei változatlanok vagy romlanak, körükben járványos betegségek terjednek, mint a tuberkulózis. A fogyasztói életstílus már nem tartható fenn. Miközben a kormányzó elit bebiztosította a jövőjét, a népesség többi része még olyan alapvető létszükségleti cikkekben is hiányt szenved, mint a víz, az élelmiszer és a lakhatás. Részben a szélsőséges klímaváltozás miatt, a legtöbb ember élelmiszerhiánnyal szembesül, a kormány pedig (helyi és nemzeti szinten is) már nem tudja kezelni a válságokat, mert a mezőgazdaság is összeomlik. Kénytelenek változtatni a termelési és fogyasztási szokásokon, ami országos káoszhoz vezet…”
Rajtunk is múlik…
Dél-Európa turizmusa visszaesik
A dél-európai országokban a legmelegebb nyári hónapok elviselhetetlenné válnak, a turisták inkább észak, mintsem dél felé mozognak – egy másik nemzetközi kutatás szerint tehát jól járhat(na) akár a Balaton is, ha ki nem száradna… A téli utazások is változni fognak a következő évszázadban, akár már 2030-ra az Alpokban a jelenlegi 2500-2800 méterről 4000 méter fölé emelkedik a hóhatár, drámaian csökkenhet tehát a síelésre alkalmas lejtők száma. Árvíz- és aszályveszély egyszerre – ez vár Magyarországra, lévén, hogy az előrejelzések szerint nő majd a hőségriadós napok száma, a telek azonban csapadékosabbak lesznek.
Csökkenő hozzáfolyás, növekvő párolgás, romló vízminőség
Az évszázad utolsó harmadára válhat lefolyástalan tóvá a Balaton – erről Varga György, az Országos Vízügyi Felügyelőség referense beszélt egy siófoki szakmai konferencián. 2000 és 2015 között hét olyan év volt, amikor nagyobb volt a Balaton vízvesztése, mint a vízbevétele – figyelmeztető jel ez Varga szerint, hiszen korábban, 1921-től viszont egyetlen ilyen év sem akadt. Munkacsoport vizsgálta a tó vízgyűjtő területét és megállapította: a hozzáfolyások vízhozama jelentősen csökken.
– Nemzetközi modellek alapján a téli csapadék növekedése és a nyári csökkenése valószínűsíthető a következő évtizedekben – így Varga György. – Az évi középhőmérséklet három fokot emelkedhet 2100-ig, a nyári középhőmérséklet ennél is jelentősebben, 4-6 fokot. Ha valóban így történik, akkor az komoly változásokat okozhat a vízháztartásban. Egy modell szerint 2022 és 2050 között hat, 2071 és 2100 között tizenhárom olyan év lehet a Balatonnál, amikor nagyobb lesz a párolgás a befolyásnál. Csökken a hozzáfolyás, nő a párolgás, romlik tehát a vízcsere-aktivitás, ezáltal a vízminőség is. Lefolyástalan tóvá válhat a Balaton. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeknek a hosszú távú számításoknak nagy a bizonytalansága.
Forrás: sonline.hu
