hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
1939. szeptember 3-án üzent hadat Nagy-Britannia és Franciaország a náci Németországnak, miután az előző napon küldött ultimátummal nem értek célt, és Hitler nem állította le a Lengyelország elleni agressziót. Bár formálisan beállt a hadiállapot, a szövetségesek nem siettek a lengyelek segítségére; apróbb összetűzéseken kívül nem történtek háborús cselekmények, ezért a közvélemény a következő nyolc hónapos időszakot „furcsa háborúnak” nevezte el.
A hitleri Németország agresszivitását látva 1939 nyarán Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök megegyezett arról, hogy nem fogják tétlenül nézni, ahogy Lengyelország is Csehszlovákia sorsára jut. A két nagyhatalom garantálta a lengyel állam határainak sérthetetlenségét, és katonai segítséget ígért Varsónak, ami a szeptember 1-jén meginduló német invázióval aktuális lett. A brit–francia szövetségesek másnap ultimátumot küldtek Hitlernek, melyben 24 órát adtak neki a visszavonulásra, miután azonban a német diktátor nem élt a lehetőséggel, nem maradt más eszköz, mint a hadüzenet Németországnak.
A helyzeti előny dacára ebben a háborúban mégis a britek szenvedték el az első veszteségeket, ugyanis néhány órán belül egy német tengeralattjáró elsüllyesztette az Athenia nevű brit óceánjáró gőzöst. Az incidens 116 – polgári – áldozatot követelt, akik között amerikai állampolgárok is voltak; ez a szövetségesek számára akár kedvező körülmény is lehetett volna, mivel okot adott az Egyesült Államok hadba lépésére, ám Roosevelt elnök nyilatkozata hamar lehűtötte a kedélyeket. A brit–francia szövetségesek magukra maradtak Hitlerrel szemben, és egyedül kellett a lengyelek segítségére sietniük.
Ez nem volt egyszerű feladat, mivel – az első világégés példáján – a két világháború közti nyugati stratégák olyan háborús forgatókönyvet készítettek, ahol a kezdeményezést a német fél hajtotta volna végre. Maguk a közvetlen szomszédok, a franciák is védelemre rendezkedtek be, és a Rajna bal partján félmillió dolláros védelmi erődrendszert építettek fel, mely Maginot-vonal néven vált ismertté. Miután Hitlernek nem állt szándékában kétfrontos háborút vívni, a német Siegfried-vonalon a Wehrmacht erői védelemre rendezkedtek be. A tanácstalan nyugati szövetségesek szeptember 7-én bátortalan offenzívát indítottak a Saar-vidék elfoglalására, de a támadás vezetője, Maurice Gamelin meg sem közelítette a Siegfried-vonalat.
A franciák bénultan álltak a német határon, miközben Gamelin újra és újra elhárította a lengyel vezérkar kétségbeesett segélykéréseit; szeptember 17-én, amikor a Vörös Hadsereg hátba támadta Varsót, a szövetséges erők visszavonultak a Maginot-vonal védelmére. A „furcsa háború” ténylegesen ekkor kezdődött meg, mivel a franciák erődítményeikben várták a további fejleményeket, a Royal Air Force erejéből pedig csak propagandaüzenetek szétszórására futotta. Valódi küzdelem csak az Atlanti-óceánon zajlott, ahol 1939 őszén és telén a német U-Bootok számos hajót süllyesztettek el, miközben a britek értékes győzelmet arattak Dél-Amerika partjainál.
A furcsa háború krónikájához hozzátartozik még az 1939 végén kezdődő finn „téli háború” is, igaz, ott a brit–francia szövetségesek nem Németországgal, hanem a sztálini Szovjetunióval kerültek – kerülhettek volna – szembe. Miután a Vörös Hadsereg megtámadta a skandináv országot, Daladier és Chamberlain megpróbált tető alá hozni egy szovjetellenes intervenciót, de a szövetségesek végül ugyanolyan bénultnak bizonyultak, mint Lengyelország esetében. Március 20-án Finnország békére kényszerült – Daladier le is mondott posztjáról –, az összegyűlt haderőt pedig ezután egy norvégiai akcióhoz akarták felhasználni, hogy zavart okozzanak a náci Németország vasércellátásában. A szövetséges tervek végül arra késztették Hitlert, hogy – Dánia és Norvégia elfoglalására – 1940. április 9-én megindítsa a Weserübung-hadműveletet; a szövetségesek öt nappal később mozgósításba kezdtek, ám végül Skandináviát is harc nélkül hagyták el.
A „furcsa háború” nyolc hónapja alatt tehát Franciaország és Nagy-Britannia számos tekintélyromboló csapást szenvedett el, miközben – a Molotov-Ribbentrop-paktumban foglaltak szerint – a Szovjetunió és Németország felosztotta Közép- és Észak-Európát. A tétlenség a nyugati szövetségesek számára súlyos következményekkel járt, hiszen Hitler 1940. május 10-én a kétfrontos háború kockázata nélkül támadhatta meg Franciaországot, és – a híres Blitzkrieg során – egy hónap alatt térdre is kényszerítette legnagyobb szárazföldi ellenfelét. A „furcsa háborúval” a nyugati szövetségesek hatalmas lehetőséget szalasztottak el; ezt még a németek is így gondolták, Alfred Jodl például nem kevesebbet állított, mint hogy Németország egy brit–francia offenzíva esetén már 1939 során összeroppant volna.
Forrás: rubicon.hu
