Otthon / Barcsi hírek / Most megcsonkítottak minket…, már az óvoda is bezárt Vízváron
A kép forrása: sonline.hu

Most megcsonkítottak minket…, már az óvoda is bezárt Vízváron

A vízvári felsősök már nem járhatnak saját iskolájukba, szüleik aggódva figyelik őket minden reggel, ahogy felszállnak a Barcsra és Csurgóra induló buszokra, s ugyanilyen féltéssel várják hogy hazaérkezzenek valamikor késő délután. A falu iskolájában szeptembertől 13 alsós maradt csupán szeptembertől, a 70-es években kétszáznál is több gyermek tanult ugyanitt, most az óvoda is bezárt létszámhiány miatt.

Nehéz leírni a csöndet, amikor sikerül meglátnunk a másik ember szemében a gondolatot anélkül, hogy egyetlen szóval is megsérülne a pillanat. Tamás atya (Benczik Tamás római katolikus plébános) érezve, hogy érteni vélem szavak nélkül, elkapta tekintetét, az ablak felé fordult és megtörölte szemét. Nem szeretnék nyilatkozni – mondta békével, s mindketten elfogadjuk a néma egyeszséget. – Mindig azt vallottam, „csak a gyerekek fontosak”, mint Don Boscónál – utal Bosco Szent János életére és tanítására tömören. – Kár, hogy nem sikerül mindig ennek fényében cselekedni… – fogalmazom magamban ahogyan kikísér a dombtetőn álló, nemrégiben felújított parókia udvaráról. Ahogy az utca felé baktatok, mindkét buszmegálló jól látszik Vízváron. Az egyikbe érkeznek kora esténként, a másikból indulnak a falu gyerekei, kinek-kinek melyik települést választották szülei a szabad iskolaválasztás jogával élve, hová járjanak szeptembertől iskolába.

Tudhatóan alig páran mennek Babócsára, a kijelölt intézménybe, a legtöbben a majdnem harminc kilométerre lévő Barcsot, míg valamivel kevesebben a néhány kilométerrel közelebb lévő Csurgót részesítették előnyben. Akik a Dráva menti városba igyekeznek, később is ráérnek indulni, háromnegyed hét körül gördül ki a járat Vízvárról, a református iskolavárosba igyekvőknek korábban kell kelni negyed órával – mondják a falubeliek. Úgy kétszáz méter gyaloglás után két nyugdíjas asszony beszélget, az iskoláról faggatnám őket, mit szólnak hozzá, hogy felsőseik immár harmadik hete nem a településen tanulnak. – Ez nagyon rossz a falunak, hamarosan nem lesz itt semmi sem – így az egyikőjük, míg a másik rám tromfol, nem hogy iskola nincs, az óvoda is bezárt, az sincs, már most nincs itt semmi.

Napsütésben ázik a járdaszeglet. Szemükhöz tenyerükből ellenzőt formálva megemlítik, a nyugdíjasokat is számolva úgy emlékeznek, hét óvónő él a faluban, aztán a gyerekeket máshova kell vinniük a szülőknek. A szemben lévő csárdához motorosok érkeznek, a kora őszi túrában kávéra térnek be, átlépve már van határozottsága a véleménynek amint az iskola ügyére fordul a szó, persze csak név nélkül. – Nem most kellene fűhöz-fához rohangálni, eddig kellett volna, hogy megmaradjon, most már megette a fene az egészet – sommáz egy nagypapa korú, érces hangú férfi. – Alig lakunk páran a faluban, a fiatalok mind külföldön dolgoznak, vagy másik városban, persze, hogy nincs elég gyerek, ez az alsó tagozat sem éli meg a jövő szeptembert – mutat rá a szemben álló iskolára.

Az árnyas udvaron az új – alig két éve átadott – kerékpártárolóban négy-öt bicikli pihen, az iskolaépület nagy ajtaja tárva-nyitva, láthatóan kong az ürességtől, s bár a fenntartó festéket és javító anyagokat adott, s a falu közmunkásai tisztességesen ki is festettek, renováltak a szeptemberi kezdésre, csupán tizenhárom alsós jár ide. Pedig a hetvenes években épült iskola körzetes – tornateremmel, kinti, bitumenes sportpályával fejlesztett – intézmény volt korábban, a fénykorban, jó egy évtizeddel rá több mint kétszázötven gyermek koptatta a padokat itt. Ma már csak az épület szomszédságában működő konyhából szűrődnek ki zajok, nem sok gyerek kap innen ebédet, de a falu idősei itt fizetnek elő, tarhonyaleves, és Dubarry-szelet a menü krumplipürével.

– Az én gyerekeim Barcsra mennek most már minden nap – mondja Milánkovicsné Orbán Edina, aki egyáltalán nem panaszkodik. – Szeretnek Barcsra járni, a Deákba (Deák Ferenc Általános Iskola) megy mindkét gyermekem, mondjuk ők inkább csendesebb, alkalmazkodóbb típusúak – meséli róluk szeretettel a hangjában. – A buszozás elég fárasztó, s a járatok zsúfolásig tömve vannak, ezért pénteken mi megyünk kocsival értük – avat be a lassan rutinná váló mindennapi részletekbe, hozzáteszi: reméli így is marad minden, ilyen nyugalomban. – Reggel hét körül indulnak a gyerekek, s úgy négy óra felé vannak itthon, amikor ide jártak, akkor sem tudtak előbb hazajönni. Később megtudjuk, a barcsi járaton megvolt az első balhészerűség, állítólag, bár név szerint senki nem említi, egy vízvári fiúcskát megütött egy másik faluból származó gyerek, az ülőhelyen szólalkoztak össze, ha hinni lehet az elhangzottaknak.

– Az én tizenkét éves lányom Csurgóra jár, a reformátusba – osztja meg velünk Sasvári Jenőné. – Nem örültünk neki, de muszáj menni, jobban szeretett ide járni helyben, de nincs mit tenni – foglalja össze az édesanya, aki elmondja, korábban azért volt szó Vízváron arról, hogy kevés a gyerek.
– Mondogatták, hogy nagyon nézik a létszámot, meg hogy talán be akarják zárni, de azt is mondták, hogy ne idegeskedjünk, aztán jött májusban a hír, hogy vége – emlékszik vissza. A buszozáshoz a gyerekek nem kapnak tanári kísérőt, az első nehezebb pillanatok is előjöttek mindjárt, a kiosztott valós, vagy feltételezett pofon mellett egy gyermek Heresznyéig utazott véletlenül, úgy kellett utána menni a szüleinek… A csurgói járat ér be később, s indul előbb, s a sok gyermek télen is indulni fog, s érkezni haza már teljes sötétségben, hóban és fagyban. Talán erre gondolt Tamás atya, amikor Don Boscót említette…

Korábban az is gondot jelentett, hogy nem volt meg a megfelelő időben induló buszjárat a városok irányába, végül a csurgói iskola igazgatójának segítségével sikerült elérni, hogy közvetlen járat, ne pedig átszállásos menjen Csurgóra – mondja Farkas Jánosné, aki legkisebb unokájával sétál a szép szeptemberi nyárban. Egyik unokája Csurgóra jár immár, a kisebb a vízvári iskola alsó tagozatába, ahol ő negyven évig tanított. – Jót nemigen tudok mondani a helyzetről, rosszat meg nem akarok – emeli ki, jó kis iskola volt a miénk, rendre dobogós helyezéseket értünk el a területi versenyeken, négy egész fölött volt az átlag, most meg sírva jönnek haza a barcsi buszról leszálló gyerekek – árnyalja a korábban hallottakat a magyar-népművelő szakos nyugdíjas pedagógus.

– Igen, szeptembertől az óvodánk is bezárt létszámgondok miatt (nyolc gyermek lenne a minimum), nagyon szomorú ez. Előbb a felső tagozat, aztán hiába a nagy, három csoport elhelyezésére alkalmas óvodánk, most az is bezárt – hajtja le a fejét Kozma László polgármester a takarosan rendbe hozott községháza előtt. Az épület egyik oldalán a közmunkások válogatják zsákokba a krumplit, a másikon valóságos napelem-erdő büszkélkedik. – Le a kalappal a vízvári szülők előtt, akik minden erőfeszítést megtettek azért, hogy a gyerekek a lehető legkevesebbet vegyenek észre ebből a súlyos változásból. Ám csak most kezdenek el jönni az információk, hogyan is működik az iskolába járás – húzza alá. Megerősíti, hogy ő is hallott arról, hogy volt valami összeszólalkozás az egyik zsúfolt barcsi diákjáraton, hogy ki, hova üljön, s arról is, hogy egyik gyerek nem jó buszra szállt. – De legalább annyi sikerült, hogy a Csurgóra járó diákjainknak nem kell átszállni, végül van közvetlen járat a városba. Most a bélaváriak szeretnék elérni, hogy onnan induljon ez a busz, hiszen az ő gyerekeik is ide jártak, most meg Csurgóra mennének, reméljük az ő problémájuk is megoldódik hamarosan.

A vízváriak az utolsó perc utánig küzdöttek a felső tagozatért, kétszázhúsz szülő írt alá tiltakozást, illetve fogalmazott meg kérelmet, hogy megmaradhasson iskolájuk. Mint arról beszámoltunk, az aláírásgyűjtő íveket végül a KLIK Kaposvári Tankerületében vették át. A faluban szeptember közepén úgy tudták néhányan, hogy az aláírások valahogy elkerültek a január elsejétől különben megszűnő, addig létező barcsi tankerülethez, ám nem kizárt, hogy a Klebelsberg Iskolafenntartó hamarosan újabb rossz hírt fog közölni, hiszen, s ezt Vízváron is többen osztják, 12-13 fővel, három pedagógussal a falu alsó tagozata sem lesz sokáig már nyitva…

Vízgondban három falu

Hiába kerestünk, egy magasabb fűcsomót nem láttunk Vízváron, sem az árokpartokon, sem a nagyobb közterületeken. Nem csoda, mert a faluban rengeteg közmunkás dolgozik a szép településképért. – Amikor az idén kezdtük, volt, hogy hatvan közmunkásunk volt, de kellett is, mert ez a négy hektárnyi közterület rengetek munkát ad. Most ott tartunk, hogy mivel megnyílt heresznyei varroda felvett tizenegy embert, más a környező falvakról is ide járnak hozzánk közmunkások – mondta Kozma László. A polgármester és Vízvár a nyár vége óta egy másik súlyos gonddal, az ivóvíz biztosításának nehézségeivel is szembekerült. Mint arról többször írtunk, a Vízvár, Bélavár, Heresznye ivóvízellátását biztosító vízvári kút „behomokolt”, azóta ideiglenes megoldással biztosítják a vízellátást: tartálykocsikkal töltik fel a hidroglóbuszt, s így van vize a helyieknek. – A belügyminisztériumban is jártunk a vis maior kérelmünk ügyében, mert úgy tűnik, nem lesz más megoldás, új kutat kell fúrnunk a régi mellé, ami mindennel együtt akár elérheti a 30 millió forintos költséget is. Erre nincs pénze a három településnek, viszont 1200 ember vízellátásáról van szó.

Azért van remény…

A MOL Magyar Olaj- És Gázipari Nyrt. szénhidrogének után kutatva az elmúlt években sikeres próbafúrásokat végzett a térségben, mint megírtuk, Vízváron is találtak olajat. Kozma Lászlótól megtudtuk, hogy a társaságtól arról értesült a napokban, hogy a MOL szeretné a lehető legrövidebb idő alatt rendszerbe állítani a dél-somogyi lelőhelyek kútjait, bűvös évszámként 2017-2018 is elhangzott. – Sok munkát nem is adna a falubelieknek, de helyi adóbevételben biztosan sokat jelentene – emelte ki a polgármester, s ha ez így lesz, szeretnénk az intézményeinkre fordítani, talán még nem végleges az felső tagozat bezárása sem… – Lehet, úgy vagyunk, mit a platánfák, amiket megcsonkítanak, hogy aztán két-három esztendő múltán pompázatos koronájukban tündököljenek újra – mondja, s hozzáteszi: csak most minket csonkítottak meg.

Forrás: sonline.hu

 

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

Kadarkút, Babócsa… Vajon a kormánypárti képviselő Szászfalvi László, most miért hallgat?

A jobbikos országgyűlési képviselő ma reggeli bejegyzése közösségi oldalán: Ander Balázs Elátkozott beruházások földje? – …

Leave a Reply

Close
%d bloggers like this: