hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Egy széles és stabil középosztály megléte elemi érdeke egy országnak, mind gazdasági, mind társadalmi stabilitási szempontból, Magyarországon azonban a rendszerváltás óta épp ellentétes irányba haladtak a folyamatok – derül ki a Tárki “Társadalmi Riport 2016” című kiadványából. A hazai társadalom emellett erősen torzult, a jövedelmi középrétegbe való tartozás ugyanis nem garantálja, hogy az illető szociológiai értelemben is beletartozik a középosztályba, vagyis megfelel bizonyos életkörülményekkel kapcsolatos kritériumoknak. Relatív értelemben nem kiemelkedően szűk a magyar jövedelmi középréteg az európai átlaghoz képest, az abszolút – vásárlóerő-paritáson alapuló – jövedelmi viszonyokat nézve azonban elszomorító a magyar helyzet.
özéposztály – A társadalom és a gazdaság gerince
Nem túlzás azt állítani, hogy egy erős és széles középosztály elengedhetetlen feltétele egy jól működő gazdaságnak, emellett a társadalom stabil, kiszámítható működésében is kulcsfontosságú szerepe van.
– írja Tóth István György a Tárki “Társadalmi Riport 2016” című kiadványában.
A szerző módszertani megfontolások miatt a magyar háztartások jövedelmi besorolásakor a “középosztály” helyett a “jövedelmi középréteg” megnevezést használja, amibe a jövedelemeloszlás középértékétől 20%-kal feljebb, illetve lejjebb levőket sorolja.
- Akiknek ennél kevesebb van, de még a szegénységi küszöb (általában a medián jövedelem 60%-a) fölötti jövedelemmel rendelkeznek, azokat az “alsó jövedelmi középrétegbe” sorolja.
- Azokat, akik a medián jövedelem 120%-a és 200%-a közötti jövedelemmel rendelkeznek “felső jövedelmi középréteghez” tartozónak nevezi.
- Végül pedig, akik a medián 200%-ánál több jövedelemmel rendelkeznek, a “jómódú” csoport tagjának számítanak.
A középosztály és a jövedelmi középréteg megkülönböztetésére azért van szükség, mert utóbbi csupán egyetlen eleme (nem feltétlenül elégséges) a középosztályba tartozásnak, az odatartozási feltételeknek a teljesítése ráadásul eltérő mértékű kihívásokat jelent a különböző országokban.
Mi a helyzet Magyarországon?
A jövedelmi középrétegek relatív aránya Magyarországon viszonylag magas. 2014-ben a magyar népesség körülbelül háromnegyede tartozott a medián 60%-a és 200%-a közötti jövedelemsávba. Ebből körülbelül 16% volt az “alsó- közép” (medián 60%-a és 80%-a között), 32% a “közép-közép” (a medián 80%-a és 120%-a között) és mintegy 28%-a a “felső-közép” rétegek (a medián 120%-a és 200%-a között) aránya. Az alábbi ábra az egyes jövedelmi rétegek népességarányainak és az összes jövedelmekből való részesedésének időbeli alakulását ábrázolja.
Míg a jövedelmi szegények 1987-ben a magyar népesség mintegy 10%-át tették ki, és ez a csoport az összes háztartási nettó jövedelem mintegy 4%-ával rendelkezett, addig 2014-ben (akkor a teljes népesség mintegy 18%-át kitevő) jövedelmi szegények az összes jövedelem 7%-át tudhatták magukénak.
A jómódúak aránya a vizsgált időszak alatt összességében nem változott, jövedelmi részesedésük viszont 13%-ról 16%-ra nőtt. A szerző ugyanakkor megjegyzi, hogy hogy ez a koncentráció nyilvánvalóan jelentősen alábecsültnek tekinthető. Alapos a gyanú, hogy a jövedelmi ranglétra legtetején elhelyezkedő háztartások mintegy 2-3%-a az összes jövedelem több mint 20%-ával rendelkezik.
Ez azonban nem minden, ugyanis – mint ahogy feljebb már szó volt róla – attól még, hogy valaki a jövedelmi rangsor közepén van, nem jelenti azt, hogy a szociológiai értelemben vett középosztálynak is a tagja. Ha a középosztályba tartozás megállapításához egy EU által is ajánlott mérőszámot használunk, akkor még sokkolóbb eredményt kapunk a magyar helyzettel kapcsolatban, ezen értelmezés szerint ugyanis csak akkor tekinthető valaki, ha például megfelelő nagyságú vagyonnal és megtakarítással rendelkezik ahhoz, hogy a család adott esetben képes legyen váratlanul felmerülő kiadások fedezésére anélkül, hogy ettől megrendüljön az anyagi biztonsága. A számok magukért beszélnek.
Több megdöbbentő tény is kiolvasható a táblázatból, de talán még azt érdemes kiemelni, hogy az úgynevezett “jómódúak”, akik a legfelsőbb vagyoni réteget képviselik, közel harmada képtelen váratlan kiadásainak fedezésére, illetve ötödük nem tud elmenni sehova nyaralni.
-vonja le a következtetést a tanulmány szerzője.
A fenti számok jól mutatják, hogy a magyar társadalom szerkezetében alapvető torzulás tapasztalható: nagyon jelentős az alacsonyan képzett, nélkülözésben élő csoportok aránya, kevesen vannak viszont azok, akik elég megtakarítással és folyó jövedelemmel rendelkeznek egy középosztályos kiadási szerkezet megfinanszírozásához, ráadásul nem is a társadalmi ranglétra közepén vannak.
Hogyan teljesítünk Európa többi részéhez képest?
Relatív értelemben nem kirívóan rossz a helyzet Magyarországon, ami a jövedelmi középréteg arányát illeti. A magyar népesség kb. egyharmada található a szűk értelemben vett középső jövedelmi sávban, ami nagyobb arány, mint amit az európai országok többségében találhatunk.
Vannak persze olyan országok, ahol jóval szélesebb ez a csoport, összességében ugyanakkor a magyar jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke nem kirívóan nagy. Túlzott optimizmusra azonban azért nincs ok, ha ennek a rétegnek a vásárlóerejét hasonlítjuk össze más európai országok középrétegével, sokkal borúsabb képet kapunk. Ez persze nem meglepő annak tudatában, hogy a magyar társadalmat – miképp arról már szó volt – alapvető torzulás jellemzi.
Látható, hogy a jövedelemhatárok alapján csak 5 országban rosszabb a középréteg abszolút értelemben vett jövedelmi helyzete, mint nálunk. Emellett beszédes az is, hogy a hazai felső középréteg jövedelmi tartományának felső határa alig éri el az osztrák alsó középréteg alsó határát.
Forrás: portfolio.hu
