Otthon / Történelem / Napi történelem: Károly Róbert veresége Posadánál – 1330. november 9.
A kép forrása: internet

Napi történelem: Károly Róbert veresége Posadánál – 1330. november 9.

1330. november 9-én kezdődött a Károly Róbert (ur. 1308-1342) és Basarab havasalföldi vajda (ur. 1310-1352) által vívott – számunkra – rossz emlékű posadai csata, mely során – 4 nap alatt – a fejedelem íjászai megtizedelték a tőrbe csalt magyar sereget. Az ütközet, ahonnan maga a király is csak egyik vitéze önfeláldozása nyomán menekülhetett meg, a havasalföldi vajdaság ideiglenes függetlenségét eredményezte, egyúttal pedig arra késztette Károly Róbertet, hogy felhagyjon déli expanziós törekvéseivel.

Basarab vajda, aki a 14. század második évtizedében uralma alatt egyesítette Havasalföldet, az 1320-as évekre konfliktusba került a magyar királyi udvarral, ugyanis az őt hűbéresének tekintő Károly Róbert királytól meghódította a Szörényi Bánságot. A fejedelem, aki a mai román történelmi emlékezet egyik legnépszerűbb hősének számít, a következő években aztán nagyívű külpolitikát folytatott, kapcsolatba lépett például a pápasággal, és szövetséget kötött a fénykorát élő Bolgár Cársággal is.

Ez a közeledés kimondottan sértette a Balkánon terjeszkedni kívánó Károly Róbert érdekeit, 1330-ban pedig, miután a két ország egyesült seregei vereséget szenvedtek Szerbiától, úgy látta, elérkezett az idő a revánsra. Az uralkodó Szécsényi Tamás erdélyi vajda és Széchy Dénes – későbbi szörényi bán – javaslatára a magyar területeteket rendre fosztogató Basarab ellen indult, és 1330 őszén visszafoglalta a Duna partján álló Szörény erődjét. A vajda megrémült a körülbelül 30 000 fős királyi haderő érkezése miatt, és csakhamar békeküldöttséget indított Károly Róberthez, ezzel együtt pedig fiát, Miklós Sándort (ur. 1352-1364) is túszul ajánlotta.

A magyar uralkodó azonban engesztelhetetlennek bizonyult, és miután azzal az üzenettel zavarta haza a követeket, hogy szakállánál fogva rángatja majd elő Basarabot rejtekéből, betört Havasalföldre. Károly Róbert ugyanakkor ígéretét már nem tudta egykönnyen beváltani, ugyanis hiába égette fel a vajda fővárosát, Curtea de Argest – Argyasudvarhelyt –, ellenfelét nem bírta kézre keríteni, mivel a fejedelem bevetette magát a környező erdők sűrűjébe. Hamarosan a király arról kapott hírt, hogy Basarab a Kárpátok bércei között rejtőzött el, ezért seregével északkelet felé indult, az erdős-hegyes terepen azonban mind nehezebben tudta biztosítani katonái ellátását; ezen okból Károly Róbert csakhamar békeküldöttséget menesztett ellenfeléhez, és csak annyit kért a vajdától, hogy a békéért cserében egy hegyi vezetőt bocsásson a magyar hadak rendelkezésére. Basarab rendkívül – talán túlságosan is – készségesnek mutatkozott, az általa küldött kalauz pedig november 9-én, egy Posada nevű helyen – amely talán a Vöröstorony-szoros közelében fekszik – egy szűk völgybe csalta a kimerült és éhező sereget.

Károly Róbert csak akkor jött rá Basarab cselére, amikor a vezetőnek már híre-hamva sem volt, a környező magas hegyoldalakon pedig megjelentek a vajda emberei, akik nyilakkal és kövekkel súlyos veszteségeket okoztak a csapdába esett magyar seregnek. Négynapos mészárlás kezdődött, mely során a király tehetetlenül kellett végignézze, ahogy legjobb vitézei – harc nélkül – áldozatul esnek a csellel támadó katonáknak, vagy a környező vidék egyszerű parasztjainak. Nem tudjuk, hogy a Havasalföldre támadó seregből vajon hány katona – és pontosan hogyan – menekült meg a gyilkos katlanból, de az biztos, hogy Károly Róbert csak egy Dezső nevű – egyesek szerint a Héderváryak közül, mások szerint a Széchy családból származó – vitéz önfeláldozása révén élte túl a posadai csatát, aki fegyvert cserélt vele, és felvette jelvényeit is. Az uralkodó végül egyszerű öltözékben menekült el a csata színhelyéről, veresége után pedig letett délkeleti irányú expanziós törekvéseiről.

A posadai vereség egyúttal azt is jelentette, hogy Havasalföld lerázta magáról a magyar hűbéruraságot – igaz, Szörény Károly Róbert kezén maradt –, bár a teljes függetlenségről alig egy évtized után – Nagy Lajos (ur. 1342-1382) fellépése nyomán – ismét le kellett mondania.

„Ezt mondjátok meg Basarabnak: Ő az én juhaim pásztora, búvóhelyéről szakállánál fogva fogom előrángatni.”
(Károly Róbert a békét kérő havasalföldi követeknek)

Forrás: rubicon.hu

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

1956. október 23. Budapesten kitör a forradalom

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a …

Leave a Reply

Close
%d bloggers like this: