Elegük van a fiataloknak a korrupcióból

Hogyan használják a médiát, honnan értesülnek a korrupciós ügyekről, és hogyan ítélik meg ezeket a fiatalok? – ezt a kérdést vizsgálta a nyár folyamán elkészült tanulmány, erről beszélgettek Budapesten a kutatást megrendelő Transparency International (TI) szervezésében. A korrupciót kutató intézetet vezérigazgatója, Martin József Péter képviselte, ott volt a kutatás kérdőíves részét lebonyolító Publicus Intézet részéről Pulai András, Bokor Tamás, a fókuszcsoportos interjúkat elvégző Budapesti Corvinus Egyetem docense, valamint a fő finanszírozó, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója, Kutas István.

Mérhetetlen a haveri kapitalizmus

A korrupció nem mérhető dolog, hiszen senki nem tudhatja, hogy a valóságban mennyi pénz áramlik így. Csak a korrupció érzékelését tudjuk mérni – hangoztatta Martin. A TI egy januári rendezvényén viszont elmondták: Magyarország évről évre rosszabbul teljesít ebben a rangsorban. Hazánk az EU legkorruptabb egyharmadából a legkorruptabb egynegyedébe került, csak a görögök, a románok, az olaszok és a bolgárok korruptabbak nálunk.

Bizalmatlanság, apátia, halvány remény

A TI a kutatást a 18 és 29 év közötti magyar fiatalok körében végezte, és – mint Martin elmondta – óvatos bizakodásra okot adó eredmények is születtek. A fiatalok 80 százaléka szerint az ország egészében is és a politikában nagymértékben jelen van a korrupció, kétharmaduk szerint pedig könnyebb érvényesülnie annak, aki korrupt. Emellett bizalmatlanok az intézményekkel szemben, hiszen látják, hogy a felderített korrupciónak sem nagyon vannak következményei. Bár jelentős a társadalmi apátia, a válaszadó fiatalok 84 százaléka azt is mondta, nem szabad beletörődni a kialakult helyzetbe; sőt kétharmaduk jelentené is, ha ilyesmivel találkozna. Ez pedig mindenképpen pozitív – emelte ki Martin.

Bár Bokor Tamás megjegyezte: a nem fehérgalléros, utcai korrupció már-már belesimult a mindennapokba, a hálapénz vagy a számlát nem adó mesteremberek egészen más megítélés alá esnek. Ugyanakkor a nagyobb ügyek kapcsán terjed a korrupciótudatosság; Martin itt aföldárverési és az EU-s pályázatok körüli botrányokat, a jegybanki alapítványok ténykedését és Mészáros Lőrinc viselt dolgait említette.

Eltüntetett műhely

A tényfeltáró szerkesztőségek szerepéről a nemrég megszűnt Népszabadság egykori főszerkesztője is beszélt korábban: mint mondta, nem a negyvenezer olvasójuk az igazi kárvallottja a lap megszűnésének. A kormány ugyanis a Népszabadság kinyírásával most több legyet is ütött egy csapásra, hiszen a lap munkatársai túrták elő és szállították azokat az anyagokat, amelyekből az RTL Klub és az ATV is merített, és ahonnan milliókhoz jutott el ezeknek az ügyeknek a híre – emelte ki.

Mi a sajtó dolga?

Martin József Péter szerint főleg hazánkban – ahol az intézményrendszer nem elszámoltathatóan működik – az oknyomozó cikkeknek „különleges jelentőségük van a tisztább közélet megteremtése szempontjából”.

Pulai hozzátette: a média Magyarországon ki van szolgáltatva a politikának; a frekvenciakoncessziók miatt éppen a rádiók vannak a leghátrányosabb helyzetben. Egy másik súlyos csapás a hagyományos médiamodellre a Facebook előretörése, ahol a megjelenő tartalmak nagy részét nem a közösségi oldal állítja elő, mégis bevételt szerez belőle.

A médiahasználatról Bokor és Pulai beszélt: a tévé „a nappali királynője”, a kevésbé képzett vagy vidéken élő fiatalok továbbra is sok időt töltenek előtte, az átlag négy, négy és fél óra; a képzettebbeké, a városiaké kevesebb. Ami a köztévét illeti, a fiatalok alapvetően bizalmatlanok a kormányzati szócsövekkel szemben. Ugyanakkor ha milliókat kell megszólítani, még mindig a tévé a legpraktikusabb választás; nyomtatott lapot szinte csak a 40 fölötti, képzett polgárok vásárolnak, rádiós beszélgetős műsorokat is csak ők hallgatnak – derült ki.