hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Szerte az országban, így a Kaposvári Szakképzési Centrumhoz tartozó öt Dél-somogyi tagintézményben is színes kínálattal várták december 07-én, az Európai Szakképzési Hét részeként megrendezésre kerülő program vendégeit. A Barcson élő jobbikos országgyűlési képviselő is ellátogatott régi iskolájába, ahol a T. Házba kerülése előtt töritanárként dolgozott.
hello: Jó bornak is kell a cégér?
Ander: De kell ám! Miként az érdeklődők számára egyértelműen kiderülhetett, nem minden a kiemelkedően jó szakmai munka. Legalább ilyen lényeges a jó píár, hiszen az eredményeket közvetíteni is kell a szülők és a pályaválasztás előtt álló fiatalok felé. Médiavezérelt korban élünk. Amiről tudnak, aminek pozitív a sajtója, az tudja magát eladni a piacon.
hello: Piac lenne az oktatásügy világa is?
Ander: Bizonyos szempontból igen. A magyar nemzet legnagyobb tragédiája a brutális népességfogyás.
A Kaposvári SC barcsi intézményében gondot fordítanak arra, hogy a szülők és az ide jelentkező fiatalok közérthető információkat kapjanak a rendelkezésre álló lehetőségekről.
hello: Törvényszerű hát, hogy versenyfutás folyjon a gyerekekért.
Ander: Így van. Míg mondjuk az én évjáratom, a ’76-ban születettek generációja még 185 ezer főt számlált, addig a jövőre középiskolát kezdő fiatalok nemzedéke már csak 95.000 fős.
hello: Ez viszont törvényszerűen minőségi ugrást kellene, hogy eredményezzen, nem? Kisebb a piac, szűkebb a merítési bázis, így csak az marad talpon, aki a legjobb kínálattal, a legjobb képzéssel tudja kiszolgálni a vevőként fellépő diákokat.
Ander: Messzire vezetne, ha ezt részletesen árnyalnám annak taglalásával, hogy azért 1976 óta a társadalom is gyökeresen megváltozott. Óriási átalakulások zajlottak. A társadalmi különbségek nőttek, az erősen szelektáló hazai oktatási viszonyok miatt pedig sok esetben a legproblémásabb gyerekek, a legrosszabb szociokulturális közegből kikerülő diákok érkeznek a szakképzés világába. Mindazonáltal a mostani program is híven bizonyította, hogy kár lenne ezt a képzési formát eleve valami oktatásügyi elfekvőként kezelni.
hello: Mert, vannak sikerek?
Ander: Igazán nagy siker majd az lesz, ha egy magyarországi szakmunkás is normális, európai életszínvonalat tud magának teremteni. Nyilván nem Londonban, hanem adott esetben Nagyatádon, Csurgón vagy éppen Barcson. Ez lesz a legnagyobb érv amellett, hogy érdemes szakmát tanulni.
hello: Ez viszont nem az iskolák kompetenciája…
Ander: De nem ám! Ez kormányzati feladat. Ugyan megy a kampány ezerrel a mostani béremelések miatt, de tudni kell, hogy még mindig a visegrádi államok sereghajtója vagyunk. Legfeljebb annyi történt, hogy már nem a nagyon a béka segge alatti perspektívából nézzük a szlovákokat… Arról tudok beszélni, ahová meghívtak, ahonnét tapasztalatom van, amit magam is láttam, tehát a barcsi szakképző kitesz magáért. A képzési kínálatukban szereplő szakmákat valóban elkötelezett oktatók népszerűsítették. Az oda látogató fiatalok interaktív módon kukkanthattak bele az egyes mesterségek szépségeibe.
hello: Ahogy tudom, az iskola nem csak fiatalokkal foglalkozik, hanem a felnőttképzés is egyre erősebb.
Ander: Így van. A volt kollégák iszonyatos munkát és energiát fektetnek ebbe. Népszerűek is az ilyen képzések.
hello: Van ebben ráció? Felnőtt fejjel tanulni? Nem túl illuzórikus az élethosszig tartó tanulás lózungja?
Ander: Csak két példa. A szentendrei skanzen doktori fokozattal és három nyelvvizsgával rendelkező igazgató asszonya, Szabó Zsuzsanna például gondolt egy merészet, és fodrász lett. A teológus diplomával rendelkező újságíró, Kalmár Mónika pedig cukrász lett. Nemrég napi három tortával kezdte, mára pedig húsz menő dunántúli cukrászdába szállít. Szóval, ki tudja, mit hoz a jövő? Jó pap is holtig tanul. Ha pedig a kormányzat nem csak propagandaszinten elkötelezett a gazdasági fellendülésben, akkor kutya kötelessége lenne, hogy sokkal fokozottabban támogassa a hazai szakképzést, s meghallgassa a terület hozzáértő szakembereit.
P.
