Áder János köztársasági elnök 2016. november 4-én aláírta azt a törvényjavaslatot, amellyel lezárult a Földet a gazdáknak! program: három hullámban dobták piacra a még állami kézben maradt, élelmiszer-termelésre alkalmas földterületeket. A XXI. század egyik legfontosabb kihívása (lesz) az élelmiszer- vagy az élelmezési válság, így vélhetően stratégiai hibát követtünk el azzal, hogy ezt a privatizációs folyamatot hagytuk végbemenni. A továbbiakban több cikken keresztül fogjuk bemutatni Ángyán József professzor földjelentéseit, egyrészt, hogy megértsük, miről is szóltak ezek az árverések, másrészt, hogy ne vesszenek el ezek az adatok; talán egyszer lesz egy rendszerváltás Magyarországon.
Ángyán József Fejér megyét vizsgáló, több mint 100 oldalas jelentését ide kattintva töltheti le.
Jelen cikkünkben azt nézzük meg, hogy valóban a kis- és családi gazdálkodók nyertek-e az Orbán-kormány földárverésein, amelyet jellemző módon a 2015-ös migrációs válság tetőzésére időzített a kormányzat.
A földprivatizáció három hulláma során (2015. november 15. és 2016. július 31. közötti időszakról beszélünk) összesen 12.203, 3 hektárnál (ha) nagyobb birtoktestet hirdettek meg az árveréseken, amiből 8.737 darab (182.068 ha) talált gazdára. A legnagyobb meghirdetett (828 db/34.397 ha), és a legnagyobb értékesített (682 db/28.794 ha) termőföldterülettel is Fejér megye büszkélkedhet. Nem meglepő, a legendásan jó minőségű földeken olyan neves gazdálkodó is képes volt gyökeret ereszteni, mint az azóta médiaguruvá is avanzsáló Mészáros Lőrinc.
A kormányzati kommunikáció úgy próbálta a nagybirtokrendszer kialakításának élét tompítani, hogy egy kalap alá vette a 3 hektár alatti és feletti területeket – mintha valóban több ezer magyar család jutott volna jelentős területekhez, azonban az alábbi táblázatokból az is kiderül, hogy még úgy is jelentősen torz a kép, ha csak a 3 hektár feletti birtoktesteket nézzük.
Hogy mennyire nem arról szólt ez a történet, hogy a kis és családi gazdálkodóknak olyan nagyon jó legyen, íme a Fejér megyei összesítés. Mind a meghirdetett, mind pedig az elárverezett birtoktestek átlagmérete meghaladja a 40 hektárt és az 50 millió forintot!
Mint látható, csak 81 darab blokk volt 100 hektár feletti, de azok a meghirdetett területek 38 százalékát adták ki.
Ugyanez a helyzet, ha a kikiáltási árakat vesszük figyelembe: “mindössze” 50 olyan birtoktestet találunk, amely 200 millió forintnál is többe került, ám ez felölelte a megye egyharmadát!
Ezek után nem olyan nehéz kitalálni, hogyan alakulhattak ki a nagybirtokok. Amíg az értékesített területek darabszámának 48 százaléka 20 hektár alatti, és a 100 hektárnál nagyobb blokkok aránya mindössze 9,7 százalék, addig ez hektárra lefordítva szinte pont az ellentéte a fenti egyenletnek:
Az elárverezett birtoktestek egységárainak vizsgálatából kiderül, hogy az elárverezett földek több mint 75 százaléka hektáronként 1 millió és 2 millió forint között kerültek kalapács alá, ami ugyan a nyugat-európai szinthez képest aprópénz, de a magyar vidék viszonyait tekintve komoly kiadásnak számít.
A mai mezőgazdasági jövedelmi viszonyok között ekkora összegeket a családi gazdaságok, a gazdálkodó családok és/vagy fiatalok nem tudnak földvásárlásra fordítani. Az 1 millió 442 ezer Ft/ha átlagos nyertes árajánlat – különösen a bizonyára nem véletlenül egyben meghirdetett nagy birtoktestek következtében – a gazdálkodó családok, a kis, közepes, helyi családi gazdaságok számára teljességgel megfizethetetlennek bizonyul. De földjeikért nem is mernek az állam által is kedvezményezett „földspekuláns nagyurakkal” szembeszállni – írja elemzésében Ángyán József. Az Orbán-kormány korábbi államtitkára megállapította azt is, hogy a valóban helyben élő, gazdálkodó családokat az árverező, licitáló külső tőkeerő a föld – a használható, nagyobb, értékesebb birtoktestek – közelébe sem engedte. Márpedig ha – közvetlenül vagy strómanokon keresztül – a spekuláns tőke szerzi meg ezt a nemzetbiztonsági jelentőségű, stratégiai erőforrásunkat, akkor nem csak a gazdatársadalom és a vidék, a helyi gazdaság és társadalom stabilitása, de mindannyiunk élelmezési, élelmiszer- és környezetbiztonsága is végveszélybe kerül.
Az egészben az a legfurcsább, és talán a legelszomorítóbb is, hogy miközben óriásplakátokon, illetve kerítésen innen és túl védtük a migránsoktól a magyar kultúrát és munkahelyet, különösebb ellenállás nélkül hagytuk, hogy honfitársaink kisemmizzenek minket.
(folytatjuk).
Forrás: alfahir.hu