hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Tavaly szeptemberben súlyosan bántalmaztak a franciaországi Calais közelében egy magyar kamionost a migránsok. Az esetből országos botrány volt, aztán hirtelen csend lett. Pedig az áldozat, Bárándi Attila csak most szorul igazán segítségre, hiszen olyan traumán esett át, ami súlyos kihatásokkal bír mai életére is. Az Alfahírnek elmesélte a támadás részleteit, és azt is, hogy azóta mi történt vele.
Bárándi Attila 2016. szeptember 22-én Németországból szállított Nagy-Britanniába autóabroncsokat, ezért útja a hírhedt Calais felé vezetett, ahol már évek óta afrikai és közel-keleti migránsok ezrei állnak lesben a kamionokra és vasúti szerelvényeke vadászva, hogy a rakományok közé elbújva átkelhessenek a Csalagúton. A magyar kamionosnak ez rutinfeladat volt, természetesen ismerte a veszélyt, és azt hitte, el is tudja kerülni azt: pihenőjét 70 kilométerrel a „Dzsungelnek” is nevezett tábornak helyet adó Calais előtt tartotta egy kamionos pihenőben, ahol még rendőrök is járőröztek tolvajok és migránsok után kutatva. Azt hitte, biztonságban álomra hajthatja fejét, ahogy korábban mindig.
Hajnali 4 óra körül azonban arra ébredt, hogy mozog a kamion. Először azt hitte, csak a szél fújja a ponyvát, de az ablakon kinézve hamar rájött, hogy valaki van a rakománynál. Kiszállt, hogy elküldje a tolvajnak vélt idegent, de amivel ekkor szembesülnie kellett, arra nem számított: legalább húsz-huszonöt, ránézésre marokkói származású migráns állt a kamion mögött.
„Akkor döbbentem rá, hogy ezek nem árut lopnak, hanem fel akarnak jutni a kocsira”
Attilának már nem volt esélye visszakozni. Körbevették.
VASSAL, ÖKÖLLEL VERTÉK
A csoport nem volt sem békés, sem ijedt: a magyar kamionost hátulról valamilyen vastárggyal fejen vágták, majd minden irányból ütlegelni kezdték. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy többek között kombinált fogóval is ütötték, mert felismerhető volt testén annak formája. Attila az életéért küzdve visszamászott a vezetőfülkébe, és próbálta magára zárni az ajtót, de egy ideig párharcot vívva, „mint a gyerekek” rángatnia kellett azt, mire magára tudta zárni. Itt azonban nem volt vége a támadásnak.
Az érthetetlenül agresszív támadók mindkét oldalsó ablakot betörték, és próbáltak bemászni hozzá a fülkébe. Ez félig-meddig sikerült is nekik, de a sofőr kézzel-lábbal szorította őket vissza, fegyverként az elemlámpáját használva.
„Ekkor volt az a gondolatom, hogy itt a vég, a fülkéből menekülési útvonal nincs. Itt vége.”
Miután valahogy, ütve-rúgva mégis sikerült visszavernie a bemászókat, a becslése szerint 20-25 év körüliekből álló, 6-7 fős keménymag otthagyta őt, bár ebben Attila ott, és akkor még nem lehetett biztos. Előkereste étkezésre használt kését, és azt szorongatta egészen addig, míg nem kapott segítséget.
„Azt gondoltam, ha újra jönnek, vagy szúrok, vagy magamat szúrom le, mert ezek biztos, hogy megölnek, addig ütnek”
Bárándi Attila súlyos sérüléseket szenvedett a migránstámadásban: több fogát kitörték, szája felszakadt, arccsonttörést szenvedett, homlokán hosszan felszakadt a bőr. Testét ütlegelések nyomai borították, minden végtagján zúzódások keletkeztek, egyik lábán maradandó izomsérülést szenvedett.
Lapunknak elmondta, hogy hiába hívta a francia segélyhívót, ő nem beszélt franciául, a telefon másik végén pedig nem beszéltek angolul. A munkáltatóját is hívta, de onnan azt a választ kapta, hogy Magyarországról nem tudnak segíteni neki, „oldja meg valahogy”.
„A parkolóban lévő többi kamionos vagy bepánikolt a tömegtől, vagy nem is akart segíteni, nem tudom”
Végül mintegy három órányi rettegés után egy francia autós állt meg mellette, aki észrevette a földön heverő üvegszilánkokat. Őt tudta megkérni, hogy hívja a rendőrséget és a mentőket, aki ezt azonnal meg is tette, hiszen látta, hogy komoly dologról van szó.
„A rendőrök azt mondták, olyat még ők sem láttak, hogy az autót is szétverjék, és a sofőrt is bántalmazzák”
Attilát kórházba szállították, ahol alapszintű kezelést kapott, például összevarrták a homlokát, ellátták vérző sebeit. Másnap a rendőrséggel együtt mehetett vissza az időközben egy telepre szállított kamionjához, hogy személyes holmiját magához vegye. A rendőrök akkor hét migránst szedtek ki a raktérből, de Attila szerint ők inkább egy családnak tűntek, vélhetően nem volt közük az előző éjjeli támadáshoz. Nem is ismerte fel közöttük támadóit.
NEM TETTE TÚL MAGÁT A SOKKON
A támadásban átélt trauma olyan súlyos volt, hogy hazaérve Attila azzal szembesült, sem aludni, sem enni nem tud. Álmában folyton felriadt, rengeteget fogyott, az emberektől megrémült, félelmében a bejárati ajtóra újabb zárakat szerelt, napjait erős szorongás, feszültség lepte el. Orvoshoz kellett fordulnia.
„A gyomrom görcsbe rándul, a kezem remegni kezd, teljesen leblokkolok. Megállok, mint aki megfagy, mozdulni sem bírok”
Először nappali, „bejárós” módon járt kezelésekre, de a helyzet nem javult, sőt, romlott. Novemberben döntöttek orvosai amellett, hogy feküdjön be a debreceni klinikára, ahol szakemberek segíthetnek neki feldolgozni a történteket: az ablakon benyúló kezek látványát, az ütlegelést, a vért, a halálfélelmet.
forrás:alfahir.hu
fotó:Béli Balázs/alfahir
