hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Tudták kedves olvasóink, hogy milyen régészeti kincsek rejteznek kies Somogyországban is? És arról volt tudomásuk, hogy milyen gyalázatos körülmények vannak egyes emlékhelyeinken? Márpedig van egy nagyon bölcs mondás, amely szerint, aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli. Miután az egyik megyei sajtóorgánum beszámolt a szégyenletes módon magára hagyott megyei honfoglalás-kori emlékmű sorsáról, Ander Balázs, a megye egyetlen jobbikos országgyűlési képviselője írásbeli kérdéssel fordult az Emberi Erőforrások Minisztériumához. Reméljük, az illetékesek összekapják magukat és megoldódik az elfogadhatatlan helyzet.
Ez pedig a Dél-somogyi honatya írásbeli kérdése:
“Tisztelt Miniszter Úr! Somogyban található Magyarország legnagyobb őskohászati hagyatéka, a somogyfajszi honfoglalás-kori emlékhely, amelynek jelenlegi állapota szégyenletes és felháborító, további sorsa pedig erősen kérdéses. Stamler Imre történész 1988-ban találta meg az első kohászatra utaló fúvókatöredékeket és vassalakot a fajszi Ivató-tó mellett, aztán hét évvel később az MTA Iparrégészeti munkabizottsága megkezdte az ásatást Gömöri János és Költő László régészek vezetésével és sor került huszonegy őskohó feltárására is. A régészeti kutatások eredményeképp bizonyításra került, hogy „Koppány vezér uruszágában”, Somogy megye területén már az avar kortól kezdve, egészen az Árpád-korig intenzív vaskohászat folyt, alátámasztva annak igazságát, hogy a honfoglaló magyarság magas technikai színvonalon álló nép, nem pedig barbár horda volt. A feltárási munkálatokat a Dunaferr Somogyország Alapítvány támogatásával fejezték be. A kormeghatározási vizsgálatok nyomán kiderült: a kemencék X. századiak. A történészek egybehangzó véleménye szerint Somogyfajszon a magyar ipari kultúra legjelentősebb hagyatéka került elő a föld alól. Akár egy teljes lovascsapat felszereléséhez elegendő vasat tudtak előállítani egy ittenihez hasonló méretű műhelyben. A fegyvereken kívül a mezőgazdasági vaseszközöket is az itt nyert vasbucákból készíthették. A leletek ipartörténeti jelentőségén túl következtetni lehet belőlük az állam szervezettségére és méreteire is, a faszenekből pedig a hajdani növényvilágra Az ásatások helyszínén múzeum épült, amit a Dunaferr Zrt. támogatásával 1996-ban adták át. Csakhogy a cég időközben külföldi tulajdonos kezébe került, aki nem hajlandó többet áldozni az enyészetnek indult emlékhelyre, s az önkormányzat lehetőségei is roppant korlátozottak annak tekintetében, hogy fenntartsák a megfelelő állapotokat Noha a múzeum 2004 óta az „Örökségünk- Somogyország kincse” cím birtokosai közé tartozik, a Somogy Megyei Önkormányzat is mossa kezeit, hiszen nincs megfelelő anyagi kerete a mára tarthatatlanná vált körülmények javítására. Az emlékhelyet korábban már a magyar múlt iránt semmiféle tiszteletet nem tanúsító színes fémgyűjtők is megbecstelenítették, jelenleg pedig már a belső faburkolat is erősen korhadásnak indult. Erre való tekintettel kérdezem Tisztelt Miniszter Úrtól, hogy 1. Becsüli-e a kormány a magyar múlt pótolhatatlan emlékeit annyira, hogy állami gondoskodással tegyenek azonnali lépéseket az elfogadhatatlan állapotok megszűntetése érdekében? 2. Mikor és milyen konkrét intézkedéseket tesznek a somogyfajszi honfoglalás-kori emlékhely megmentése érdekében? 3. Mekkora forrást szánnak a páratlan leletegyüttes és a kiállítótér megóvására? Várom érdemi válaszát!”
H.G
