hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Új sorozatunkban, amelyben igyekszünk olyan témákkal előrukkolni, amelyek Dél-Somogyban is bizton érdekelhetnek nagyon sokakat, minden alkalommal egy-két konkrét területet járunk körül. A kormánypártok ez irányú tetteit a bőrünkön érezzük, azt ki-ki értékelje saját politikai hitvallása szerint úgy, ahogyan akarja. Ezért érdeklődésünk fókuszába nem is ők, hanem a közvéleménykutatók szerint is egyetlen reális alternatívának, a jelenlegi hatalom egyetlen potenciális kihívójának számító Jobbik, illetve annak térségbeli országgyűlési képviselője áll, az ő véleményére vagyunk kíváncsiak.
A JOBBIK ÉS AZ EU
HDS: – Néhány éve még uniós zászlót égettek a párt vezetői egy budapesti rendezvényen, azóta viszont elég sokat finomodott a nemzeti néppárt EU-val kapcsolatos retorikája. Mi a bajuk egyáltalán az EU-val?
Ander: – A közelmúltban egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Európai Unió fejlesztési politikája valójában a nyugatnak kedvez Kelet-Közép-Európa helyett. Talán emlékeznek még az olvasóik a bécsi cukrászdanyitás hazug ígéretére… Ezzel szemben a lemaradás egyre nagyobb. Nő a szakadék hazánk és a Nyugat között.
HDS: – De ez nem csak Brüsszel hibája. Mindent, gondolom, önök sem akarnak az EU-s vezetők nyakába varrni?
Ander: – Erről szó sincs, hiszen a csatlakozás óta regnáló magyar kormányok is rengeteget tettek azért, hogy a hátrányos helyzetünk konzerválódjon. Az viszont tény, hogy Günther Oettinger, az unió büdzséjét felügyelő német biztos a napokban egy német lapnak azt nyilatkozta, az EU azért nem bünteti a fejlesztési pénzek elvonásával Lengyelországot és Magyarországot, mert ezek az összegek elsősorban a német vállalkozásoknak jelentek komoly megrendelést. A magyar nép pedig a nyugati helytartók és a sokszor értelmetlen beruházások (például negyven centis kilátó) túlárazásaival maguknak a sápot szépen leszedő helyi döbrögik közt szépen kisemmizve találta magát.
HDS: – A csatlakozási egyenlegünk azért még lehet pozitív is, nem? Pro és kontra, figyelembe véve az összes lenyúlást is, de csak mentünk előre.
Ander: – Oettinger szavai nyomán a Jobbik azon régi gyanúja látszik beigazolódni, hogy Magyarország uniós csatlakozásának mérlege nem olyan pozitív, mint ahogy azt az egymást követő magyar kormányok, illetve a nyugat állítja. Ezen a területen is nagyon komoly elszámolásra-elszámoltatásra lenne szükség ahhoz, hogy teljesen világos képet nyerhessünk.
HDS: – Tételezzük fel, hogy önöknek igazuk van, és jelenlegi formájában nettó ráfizetés az egész. Fogadjuk el ezt a diagnózist. De mi a terápia? Azt hiszem, ez az a kérdés, amire választ kellene kapnunk.
Ander: – A válasz egyszerű. Új felzárkóztatási stratégia kell Kelet-Közép-Európának. Nem maradhatunk gyarmat!
HDS: – Ezt mondja a Fidesz is…
Ander: – Ezzel a problémával szemben Orbán Viktor miniszterelnök is közömbös, kormánya ugyanis szintén “statisztál ehhez a rendszerhez”. Lehet ugyan nagy firifittyel békemenetet rendezni, de ez édeskevés. Valódi fórumokon kellene okosan érvelni, vagy ha kell, akkor az asztalra csapni annak érdekében, hogy megszüntessük ezt a végtelenül igazságtalan leosztást.
HDS: – Konkrétum? Kézzelfogható javaslat?
Ander: – A Jobbik a régió valódi felzárkóztatása érdekében két héten belül útjára indítja az európai bérunióra irányuló kezdeményezését. Efölött a nyugati hatalmasságok sem tudnak majd átsiklani egy pökhendi vállrándítással.
A JOBBIK ÉS AZ OLIMPIA
HDS: – Nézzünk egy másik, nagyon megosztó, de rengeteg embert érdeklő ügyet! Mi a helyzet az olimpiával? Nem nagyon exponálták magukat ebben a kérdésben.
Ander: – Nemcsak a Jobbik, a nép is úgy gondolja, az egészségügy mellett az oktatásban is el lehet költeni ezeket a forrásokat. Szép és nemes eszme az olimpiai gondolat, de semmiféle garanciáját nem látjuk annak, ahogy az arra szánt pénzek, amelyekről nem is tudni, hogy végül mekkora summát tennének ki, nem kerülnének szétlopásra…
HDS: – Az esetleges lenyúlás csak feltételezés. Ellenzéki párt részéről, mondjuk úgy, hogy természetes az ilyen vád. De mire alapozzák azt, hogy mit gondolnak az emberek?
Ander: – A Valódi Nemzeti Konzultáció során a válaszadók 91 százaléka vélte úgy, a jómódúak könnyebben jutnak diplomához, ezért mondjuk, hogy szükség van a közel 10 éve elhúzódó ösztöndíjrendezésre.
HDS: – Cselesen átkötötte az olimpia ügyét a Valódi Nemzeti Konzultáció területére…
Ander: – Nincs itt semmi csel, elég csupán arra a tényre utalni, hogy korábban mind Balog Zoltán, mind Rétvári Bence arról beszélt, az olimpiarendezés elnyerése esetén több kollégiumi férőhelyet lehetne létesíteni. A HÖOK reprezentatív felmérése szerint Budapesten mintegy négyezer kollégiumi férőhely hiányzik, így ez a felszabaduló pénz egyik lehetséges hasznosítási formája Budapesten.
A budapesti egyetemek uniós forrást nem tudnak felhasználni, arra nem is pályázhatnak – ezért az olimpiai pályázat visszavonása révén felszabaduló forrásoknak ez szintén egy hasznos fővárosi felhasználási módja lehetne. Nagyon sok vidéki fiatal tanulna Budapesten, de ha nincs kollégium, akkor az albérlet a legtöbb itteni család számára megfizethetetlen luxus.
HDS: – Nem csak a fővárosban lehet tanulni. Vannak nagyon jó vidéki egyetemek is.
Ander: – Ez így igaz. Én sem Budapesten szereztem a diplomámat. De azt azért ne felejtsük el, hogy az államilag finanszírozott férőhelyek száma a 2010-es 68 ezerről 57 ezerre esett vissza, tehát ezt is ki lehetne bővíteni. Versenyképes országot nem segédmunkásokkal – habár ők is fontosak -, hanem minél képzettebb fiatalokkal lehet építeni.
H.D.
