A helyi vasútvonalon közlekedő vonatot fel lehet gyorsítani a kellő sebességre és alkalmas pályaszakasz is rendelkezésre áll, így már csak a vonat megérkezését kell megvárniuk és újra otthon lehetnek a jól ismert Vissza a jövőbe trilógia 3. részében.
A nehéz sorsú dél-dunántúliak tízezrei is szeretnék, ha fel lehetne gyorsítani a vonatokat a 100 évvel ezelőtti sebességükre a helyi ócskavas temető vonalakon való vánszorgás helyett.
Somogyország lakóinak a korszerűtlen vasúti infrastruktúra kényes pont a mindennapjaikban. Fél életüket utazással töltve felújítások híján lepusztuló mellékutakon zötykölődnek. A menetrendek ritkásak, így egyre kevesebben használhatnak vonatot, amivel pedig indokolható, a mellékvonalak megszüntetése. Utazhatnak tehát busszal a kamionforgalom által megtépázott rozzant közutakon, melyek hullámvasút élményét nem lehet a pozitívumok között említeni. Kátyú kátyú hátán, az alsóbbrendű utak egy részének állapota botrányos, vannak szakaszok, ahol csak egy gyalogos átlag sebességével lehet araszolni. A mostoha sorsú állampolgár pedig tehetetlenül beletörődik ebbe. Többek között ez is az egyik oka annak, hogy az egyre fiatalabb generációk már nem terveznek eme gyönyörű vidékkel életük hátra levő részében.
Mára eljutottunk odáig, hogy a Kormány a fővonalakon is spórol.
De ne legyünk elégedetlenek, teljesen, hisz a nemrég átadott Kaposvár-Dombóvár szakasz felújításával megyeszékhelyünk legalább vissza lett kötve az ország vasúti ütőér hálózatába, valamint már a nyáron suhanhatnak le a fővárosból Zamárdiba a Szántódig felújított 30-as vonalon.
A Fonyód-Kaposvár vonal felújítása indokolt feladat, de ha közelebbről megvizsgáljuk, helyenként kilóg a lóláb. Mint ismeretes, a munkálatokat az Ország Gázszerelőjének (ismertebb nevén Mészáros Lőrincnek) cége végzi a ma divatos recyclage azaz, az újrahasznosítás szellemében. Így a dél-balatoni 30-as vasútvonalból kibontott sínpárok jók lesznek a belső-somogyiaknak! A NIF állítása, miszerint „Pénztárosék” ajánlata volt a legkedvezőbb, így érthető is lehetne, azonban a pályázat megnyerése után hirtelen csak 20 milliárddal ugrott meg a beruházás összértéke, amiből már a pazarlás elkerülésének szándéka nem fellelhető.
Hurrá, Magyarország erősödik!
De ezzel csak a statisztika teljesít jobban, ugyanis a 41-es vasútvonal Gyékényes-Kaposvár közötti szakasza továbbra is leromlott állapotú maradt, melynek korszerűsítése nem csak helyi, hanem országos érdek is. Ez az a vonal, mely valamikor összekötötte Magyarországot az Adriával, ezeken a síneken jutott el a magyar áru a tengerre. Ennek a vonalnak a felújítása erősítené a magyar-horvát gazdasági kapcsolatokat, elvezethetné az M7-es autópálya kamionos forgalmát (persze csak ha a RoLa-nak nem húzták volna le rolót), ezzel is meghosszabbítva annak élettartamát, melynek esetleges felújítási költségeit a belső- és dél-somogyi állampolgárok befizetett adóiból is finanszírozzák. Így nem csak hogy ésszerű, hanem egyenesen igazságos lépés is lenne, ha ez a vasúti szakasz megújulna. Talán egy vonatelőző bringatúrát kellene ide is szervezni figyelemfelhívásul, csak sajnos megvan annak a veszélye, hogy a visszájára sülne el:
Napjainkban nagyon is trendi a kerékpáros közlekedés, tessék kerékpárral munkába járni, mivel az gyorsabb, egészségesebb is.
A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. válasza arra a kérdésünkre, miszerint mikor várható eme stratégiailag elengedhetetlen fontosságú szakasznak a felújítása, az alábbi válasz érkezett:
A NIF Zrt. a vonalszakaszra vonatkozóan nem kapott elrendelést a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól.(A 2015-ben javasolt ütemezés szerint a Dombóvár – Kaposvár – Gyékényes vasútvonal korszerűsítése 2022 – 2026 években lehetne esedékes.)
Úgy tűnik, rejtély, hogy mi a kormány terve és az is, hogy, milyen forrásból, mennyit akarnak költeni ezeknek a vonalaknak a felújítására. Talán ha Mészáros Lőrinc újabb helyeket szeretne javítani a Forbes listáján még ebben az esztendőben, akkor várható, hogy állami pénzt ölnek bele, de erre már nincs sok idő. Addig is marad az egymásra mutogatás, azaz a NIF szerint újítsa fel a MÁV, és fordítva. Az emberek viszont nem fogadják el azt a választ, hogy nincs rá pénz, mert az elmúlt évek bebizonyították, hogy amire akart, arra biztosított pénzt az Orbán-kormány, így egyértelműen kijelenthető, hogy elsősorban a szándék hiányzik.
Siralmasabb a helyzet, ha a mellékvonalakat nézzük. Jelenleg a jól kommunikálható Fonyód-Kaposvár vonalon kívül van két nagyobb fővonal, melyek komoly felújításra várnak, ebből az egyik, a 2009-ben megszüntetett Somogyszob-Balatonszentgyörgy vonal, melynél, jó lenne, ha folytonossá tennék Nagyatádig, illetve ha elérne Barcsig. De ne legyünk telhetetlenek.
A 35-ös számú vasútvonal legalább Felsőmocsolád (maximum Kisbárapáti)-Kaposvár és Tab (inkább csak Ádánd)-Siófok viszonylatokban legalább elővárosi vasútként funkcionálnak, de a Kaposvár-Siófok távolság megtételéhez bizony elszántnak kell lennie az utasnak. Erről persze nem csak kizárólag az állapota tehet. Sajnálatos a vonalvezetése, ami miatt Karád és Andocs megállók elég távolra esnek a névadó településektől, így ez a vonal még szabályozásra is szorulna, hogy a Felsőmocsolád-Tab vonal menti településekről is el lehessen jutni valamelyik városba vállalható időn belül.
Összességében elmondható, hogy a térség már csak azzal jobban járna, ha helyi vasútvonalak állapota a 100 évvel ezelőtti lenne, mert akkor Somogyból is mehetne a gőzös Kanizsára.