hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Ander Balázs, a Barcson élő jobbikos országgyűlési képviselő szombatra meghirdetett csurgói és kadarkúti köztéri fogadóórájának facebookon közzétett plakátját oldalunk is leközölte. Már sokszor mondtuk, hogy ezzel is buzdítani kívánunk minden politikust, hogy gyakrabban menjen emberek közé. Szeretett honatyáink jelentős része ugyanis annyira elszakadt az átlagpolgárok mindennapi valóságától, hogy jelentős hányaduknak halvány lila dunsztja sincs arról, hogy mi a nagy magyar helyzet.
HDS: – Csípős volt a reggel. Errefelé alig hat fokot mutatott a hőmérő, amikor reggel nyolckor elkezdték a csurgói köztéri fogadóórát. Biztos könnyebb lett volna még heverészni a hétvégén, megérte hát a mai akciójuk?
Ander: – Mindenképpen. Habár nem éppen szívderítő élményekkel álltak meg az emberek a standasztalunknál. A mindent elöntő kormánypropaganda errefelé hatástalan. Az emberek a saját bőrükön érzik, hogy mi is a helyzet valójában.
HDS: – Ennek azért némileg ellentmondani látszik, hogy bár a közvéleménykutatók igen erősnek mérik a Jobbikot ebben a körzetben, de még ennek ellenére is a Fidesz vezet. A lokális társadalom nagyobbik része tehát továbbra is bízik bennük.
Ander: – Semmi nem tart örökké. Egyik politikai erő sem fog kormányon maradni az idők végeztéig. Mi sem közvéleménykutatást, hanem választást kívánunk nyerni ’18-ban.
HDS: – Ambiciózus tervek. A baloldallal nem is számolnak?
Ander: – Erről már sokszor beszéltünk. Nincs esélyük. Egyértelműen a Jobbik került a kihívó pozíciójába. Egyre több ember érzi, hogyha változást akar, akkor ennek egyedüli záloga csakis a nép pártján álló Jobbik lehet. HDS: – Csurgón kezdtek. Azért Csurgó egy igazi narancsliget. Szászfalvi László és a Fidesz tábora ott igen erős.
Ander: – Nem vitatom, de a választókerület 80.000 lakójából csak 5000-en élnek Csurgón, ráadásul azért ott sem fenékig tejfel az élet. A nyugdíjasok jelentős része megalázó havi járandóságból nyomorog, normális munkahely pedig nem sok akad a környéken…
HDS: – De majd a Jobbik megduplázza a nyugdíjakat, mi…
Ander: – Cinikus megjegyzés. Egy összefüggésre azért hadd mutassak rá. Alacsony bérek alacsony nyugdíjakat eredményeznek. A bérnövekedésben még a térség államai is leköröznek minket, ennek ellenére a kormány hallani sem akar – még csak távlati szinten sem – a Jobbik béruniós kezdeményezéséről. Akkor, hogy a búbánatba lenne majd a mostani fiataloknak pár évtized múlva rendes nyugdíja?
HDS: – Számtalan előtakarékossági forma létezik
.
Ander: – Ezt bizonyára valamelyik kormánypárti gazdasági nagyokostól hallotta… Már csak arra a kérdésre kellene választ adni, hogy miként lehet megtakarítani olyan fizetésből, ami még az aktuális kiadásokat sem fedezi. Ami egész egyszerűen nem biztosít európai életszínvonalat.
HDS: – Frusztráló lehet minden köztéri fogadóórán ilyesmivel szembesülni. Nem unja?
Ander: – Kommunikációs aranyszabály, hogy politikusként ne minősítsük a kérdést, de ne haragudjon már meg, milyen hülye egy felvetés ez… Az eddig kormányon lévő botrányhősök – Gyurcsánytól Rogánig – tettek róla, hogy a társadalom óriási többsége undorodjon a politikusoktól, szarházinak tartson minden képviselőt. Talán sikerül egy-egy ilyen utcafórum alkalmával elérnem, hogy néhány ember hite visszatérjen, és ne szociopata, korrupt alaknak tartson válogatás nélkül minden politikust.
HDS: – De segíteni ön sem tud. Nem visz magával egy bőrönd pénzt, hogy köteg tízezresekkel segítse ki a bajbajutottakat.
Ander: – Bárcsak tehetném. De még mindig egy kétszobás lakásból indulok útnak, hogy egy 17 éves öreg járgánnyal rójuk segítőimmel a környéket. A programunk megvalósításával szeretnénk elérni, hogy az egész társadalomnak jobb legyen. Azok közül az emberek közül, akikkel ma Csurgón és Kadarkúton találkoztam, nagyon sokat meggyötört az élet. Hetvenezer forintos nyugdíjból nyomorognak, huszonkétezres szociális segélyből vegetálnak. Családjukban nem ismeretlen a munkanélküliség, és még ha munkaerőhiányról is szólnak az országos hírek, ők rettegnek az állásuk elvesztése miatt. Mindennapos érzésük, hogy a „hatalmasok” magasról tesznek rájuk. Olyannyira, hogy még csak a problémáikat sem akarják meghallgatni. A hatalom arroganciája súlyosan megalázza őket, talán sikerül ezt némileg kompenzálnom azzal, hogy empátiával fordulok feléjük. Igenis, egy országgyűlési képviselő legyen képes arra, hogy meghallgassa ezeket a szomorú történeteket, ezzel is visszaadva ezeknek az embereknek a méltóságát.
H.D.
