hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
2006 óta csúsznak lefelé a lejtőn, ám a rutinnak és egy stabil választói bázisnak köszönhetően egy darabig hitegethették magukat azzal, hogy ez csak átmeneti válság és rendezik soraikat, míg újra eljön az ő idejük. Az amúgy is történelmi kihívásnak számító jövő évi kormányváltásra viszont csak annyira sikerült felkészülniük, hogy a nemrég kezdődő választási kampányuk és politikai taktikájuk szinte az első percben bohózatba fulladt, aminek még nincs vége.
Már Botka László visszalépésével egyértelművé vált, hogy nincs több forgatókönyvük és nem is lesz. Azért még előhúzták a független, „pártok fölött álló személy” kártyát és ezen a ponton váltak végleg hiteltelenné. Az ATV Egyenes Beszéd c. műsorának élő adásában az MSZP frakcióvezetője csinált magából és pártjából bohócot, amikor azt fejtegette kínosan fontoskodó stílusban, hogy Balázs Péter volt külügyminiszter lesz a jelöltjük, akivel már fel is vették a kapcsolatot informálisan, majd pár perccel később ugyanabban a stúdióban az állítólagos jelölt cáfolta az egészet. Azóta már megállapodtak a DK-val is az egyéni választókerületek elosztásáról, erről több vezető politikusuk is beszélt, de persze ez sem igaz.
Ha csak ebből a két esetből indulunk ki, akkor két következtetés adja magát:
1. Az MSZP teljesen elszigetelődött egyrészt az ellenzék többi szereplőjétől, másrészt a valóságtól.
2. Egy agyafúrt taktika csupán ez, amivel nyomást gyakorolnak lehetséges szövetségeseikre.
Mindenki megítélheti, melyiknek nagyobb a valószínűsége. Mostanra szinte a teljes ellenzéki média is lemondott róluk, és a vesszőfutásukat dokumentálja. Alkalmatlanságuk ellenére viszont továbbra is meggyőződésük, hogy az egyesült demokratikus ellenzék csak az ő vezetésükkel érhet el sikert. Honnan ez az önbizalom?
Az MSZMP utódjaként több generációnyi potenciális választót is kaptak örökségként, ami sokáig kitartott és a politikai piacképesség illúziójaként kényelmessé tette őket. A baloldali szavazók továbbra is nagy piacot jelentenek, amire csak rá kell tenyerelni, gondolhatták. Ez azonban könnyebbnek tűnik, mint amilyen valójában.
Az MSZP veszte saját professzionalizmusába vetett hite lett. Az a meggyőződés, hogy csak teszik a dolgukat, a – már elvesztett – média túlsúlyuk pedig kényelmes közgondolkodásbeli pozíciót biztosít számukra. Politikájuk opportunizmusra és célszerűségre épült. Elvtelenségük, pragmatizmusuk viszont átcsapott az egyéni érdekek primitív képviseletébe (korrupció).
Úgy tűnhetett nekik, hogy rendszerük saját magát is képes irányítani. Ehelyett viszont darabokra esett. Az egykor félelmetes, nagy hatalmú dinasztiák is megsínylették, amikor a vérfertőző belterjesség eredményeként hagyták egyre selejtesebb utódokra a hatalmat. Az MSZP sem tud már felmutatni egyetlen középszerűnél kicsit értékesebb személyiséget, sőt. Bukásuk egyik fontos üzenete, hogy a hatalomban elkényelmesedő, egyre silányabb politikusokat felvonultató pártok egy idő után képtelenek megújulni, válaszokat adni az újabb és újabb problémákra, és előbb-utóbb lejár az idejük.
forrás:zsurpubi.hu
