hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Érthető, hogy óriási volt a felháborodás, amikor Románia eszelős kommunista diktátora, Ceausescu mghírdette faluromboló programját. A korszerűtlennek ítélt falvakat ledózerolták volna, hogy a lakosságot nagyobb központokba kényszerítsék. Az őrült – és jó adag magyarellenességet tartalmazó – vidékpusztítás szomorú szimbólumává az elárasztott erdélyi Bözödújfalu vált. Oldalunk a hazai falurombolásra volt kíváncsi, ezért a sajtóban napokban megjelent fideszes tervvel kapcsolatosan Ander Balázst, a Jobbik Somogy megyei képvislőjét kérdeztük.
HDS: – Önök szerint a Fidesz egyik régi álma válna valóra azzal a tervvel, ami nemrég látott napvilágot. Persze, csak ha megkapná hozzá a kellő felhatalmazást a jelenlegi kormányzó párt. De mit is jelent mindez a gyakorlatban?
Ander: – A hírek szerint az 5000 fő alatti települések sem polgármestert, sem képviselőket nem választhatnának már 2019-ben. Ebben a formában megvalósulva, ez a Dél- és Belső-Somogyot felölelő, 77 településre kiterjedő választókerületből 74 községet érintene hátrányosan. Barcson és Nagyatádon 11-11.000 fő, míg a körzet harmadik legnagyobb településén, csurgón 5000 ember él. Ötvenöt településen még az ezer főt em éri el a lakosság, s ezek közül 33 faluban 500-nál is kevesebben élnek. Sajnos, a nagypolitika – mivel nem jelentenek komoly szavazatmennyiséget – igen cudarul bánik velük. Ha valaki nem a kormányzati sikerpropaganda elvakult híve, akkor jól látja, hogy milyen mostoha sors jut ezeknek a jobb sorsra érdemes falvaknak. Mintha még a térképről is letörölték volna őket.
HDS: – Ön az elmúlt, illetve a mostani héten összesen 15 kistelepülésen járt vagy fog még ellátogatni. Ha jól számolom, ezen a 15 településen alig él 5000 ember, mennyire érintené őket hátrányosan egy ilyen forgatókönyv megvalósulása?
Ander: – Végzetes lenne. És mivel a Jobbik a 3200 hazai település megerősítésében látja a nemzeti identitásunk, önrendelkezésünk, fenntartható jövőnk biztosítékát, ezért teljes mértékben el is vetünk mindenféle ilyen vidék elleni merényletet.
HDS: – Ellenérvként fel lehetne hozni, hogy sok pénzt spórolhatna a költségvetés, nem?
Ander: – Nem! Egy 18.000 milliárdos költségvetést nem a kistelepülések önkormányzatisága fog megrengetni, s nem is az önkormányzatok felszámolása fog megmenteni. Ez nem erről, hanem a mindent felfaló, mindent maga alá gyűrő központosításról szól.
HDS: – Voltak történelmi előzmények…
Ander: – Voltak bizony. Hadd utaljak a hírhedt 1971-es Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepcióra, ami számos falura mondta ki a halálos ítéletet olyan formán, hogy szerepkör nélkülinek nyilvánította őket, ezzel pedig gyorsabb-lassabb pusztulásra ítélte ezeket a településeket.
HDS: – Az elv azóta is él…
Ander: – Sajnos igen. Volt olyan szélsőliberális közgatdász, aki gyalázatos módon, a rendszerváltás után is azt hangoztatta, hogy a magyar falu úgymond középkori csökevény.
HDS: – Jelenleg milyen folyamatok zajlanak? Mi az, ami konkrétan ehhez a kormányhoz köthető?
Ander: – A káros folyamatok már jó ideje zajlanak: ezért nem rendezi a kormányzat központilag a hivatali köztisztviselők bérét, ezért csökken a feladatfinanszírozásban nyújtott támogatások értéke, ezért központosítják az adminisztrációt, ezért lesz a MÁK minden település számlavezető “bankja”.
HDS: – Miként hat a központosítás?
Ander: – Egyértelmű, hogy az államigazgatási közszolgáltatások mellett az úgynevezett humán közszolgáltatások, tehát az egészségügy, az oktatás, a szociális rendszer járásközponti önkormányzatokba történő integrálása is mind-mind azt a célt szolgálja, hogy véglegesen megszüntessék a kisebb települések életképességét. Márpedig ez gyökeresen ellentmond annak a Csoóri Sándor által mondott szentenciának, amely szerint ezt az országot, ezt a nemzetet ezer éven át a falu, a vidék tartotta meg.
H.D
