Otthon / Barcsi hírek / A TÉRKÉPRŐL IS LETÖRÖLVE…

A TÉRKÉPRŐL IS LETÖRÖLVE…

 

Múltkori beszélgetésünk során a bezárt boltok földjén kalandoztunk Ander Balázs jobbikos országgyűlési képviselővel. Annak ellenére, hogy nem egy könnyed témájú cikkről volt szó, mégis nagyon sokan olvasták a Barcson élő néppárti honatyával készített interjút. A pénteki, budapesi KMKF (Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma) ülés után telefonon faggattuk az ellenzéki képviselőt eheti fórumainak tanulságairól.

 

HDS: – Nagyon meglepődtünk, hogy a falujárásairól készült múltkori szociografikus hangvételű írásunk mennyi olvasót vonzott. Úgy látszik, az itt élő emberek értékelik, hogy legalább valaki szót ejt a problémáikról.

 

Ander: – Miért is lenne természetes, hogy rezignált nyugalommal, egy kézlegyintéssel törődjenek bele a Dél- és Belső-Somogy falvaiban élők abba, hogy ezt a környéket még a térképről is letörölte a nagypolitika? Az érdeklődés számomra annak bizonyítéka, hogy vidékünk sem szeretné elfogadni a pusztulást, azt, hogy a párthovatartozástól független mindenkori kormányzat másodrendűnek osztályozza az itt élőket, és leírja, a periféria hátsó udvarának minősítsen komplett járásnyi területeket.

 

HDS: – A héten négy településen, Istvándiban, Drávatamásiban, Lakócsán és Potonyban tartott lakossági fórumokat. Lehetne előljáróban valamiféle összegzést mondani?

 

Ander: – Először is, hadd szögezzem le, hogy a közös bajok ellenére, azért mindegyik község önálló karakterrel bíró település, nem szabad őket összemosni. Egy biztos. Amikor a mostani nyugdíjas korosztály született, a négy faluban még mintegy 4000 ember élt. Ez mostanra bőven megfeleződött, és egy igen erőteljes etnikai átrendeződés is lezajlott. Nem feledhetjük el, hogy a négy község 1800 lakójának már nagyjából a fele a cigánysághoz tartozik. A legdrámaibb átalakulás a valamikor színmagyar református Istvándiban következett be, ahol felére apadt az egykor 1200 fős népesség, és mára túlnyomó részt romák lakják. De brutális volt a második világháború körül még 700 lakossal bíró horvát többségű Potony fogyása is, hiszen mára a 200 lelket sem éri el a falu népessége. A gondok igen jelentősek, ezért ezúton is köszönöm Drávatamási, Lakócsa, Potony polgármestereinek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a lakossági fórumokat, de leginkább azért az együttgondolkodásért vagyok hálás, amelynek során ők maguk is kifejtették véleményüket, vagy éppen kíváncsian várták a Jobbik válaszát egy-egy feltett kérdésre.

 

HDS: – A cigányság némelyik faluban bekövetkezett népességrobbanása nagyon komoly integrációs kihívások elé állítja az országot, és az olyan kistérségeket is, mint a barcsi.

 

Ander: – Tudomásul kell venni, hogy a XXI. század egyik legfontosabb kérdése az integráció, illetve ha az elmarad, akkor az annak hiányából fakadó, előre megjósolható katasztrófa lesz. A nyugati világban az eltérő kultúrkörből származó bevándorlók, illetve az ő, akár már sokadik generációs leszármazottaik beillesztése a többségi társadalomba, míg Közép-Európa és benne természetesen hazánk esetében az évszázadok óta itt élő és egyre növekvő létszámú és arányú cigányság integrációja állítja egyre nagyobb kihívások elé a politikai döntéshozókat. Viszont az integráció a sokszor mindent megoldó deus ex machinaként beállított állami ráfordításokon, a többségi társadalom oldaláról érkező segítségen túl, óriási egyéni akaratot, elszántságot is feltételez. Minden tiszteletem azoké a cigány embereké, akik erre képesek. De hadd idézzem a szélsőjobboldali elhajlással nehezen vádolható Glatz Ferenc szavait is, aki maga is úgy vélekedett, hogy a kisebbség és a többség összeilleszkedésének valós szociális, kulturális, szokásrendi nehézségei vannak, nem az előítéletek miatt van cigánykérdés, hanem a cigányság és a nem cigányság együttélésének valós problémái miatt. Nem szabad félni a politikai korrektség tabuitól, ezért is fontos pédául annak tudatosítása, hogy a felelős gyerekvállalásról beszélni egyáltalán nem rasszizmus, hogy Forgács klasszikussá vált szavait idézzem, iskolai végzettség nélkül fiatalon szülni és a nyomorba sokat szülni nem kulturális jog és érték.

 

HDS: – Mi hát a megoldás?

 

Ander: – Egyfelől a saját, jól megfontolt érdekünkből is segítő kezet, baráti jobbot kell nyújtani az együttélés mindenkire nézve kötelező szabályait elfogadó cigányoknak, másfelől pedig a roma közösségnek is változnia kell. A megoldás összetett, de a kiút csak munkahelyek létrehozása lehet, itt viszont újra nagy szerep jut az oktatásnak, mert munkaerő-fejlesztés nélkül a kor igényeinek meg­felelő munkahelyteremtés is elképzelhetetlen. Nagyon egyszerűen úgy is lehetne fogalmazni, hogy nem lesz munka, ha nincs iskolázottság, nincsenek ismeretek, nincsenek kompetenciák, márpedig a cigányság és a leszakadt rétegek társadalmi beilleszkedése csak az iskolán és a munkán át vezethet. Már a közeljövő nyugalma érdekében sem mindegy, hogy közülük mennyien lesznek adófizető polgárai ennek az országnak.

 

HDS: – Mindezt leginkább Istvándira lehet vonatkoztatni, de mi a helyzet a többi faluval?

 

Ander: – Drávatamási az egyik legszebb példája annak, amikor egy település igazán befogadja azt a szocális intézményt, amelyik a területén működik. Az, hogy az ápoltakra nem valami páriaként tekintenek a községben élők, jó a szociális otthon lakóinak, az intézmény által biztosított munkahelyek pedig nagyon hasznosak a falu munkavállalóinak. A szociális ágazat ugyan igen rosszul fizetett, de mégis tud legalább valamiféle perspektívát jelenteni abban a községben, ahol ilyen működik. A kölcsönös előnyöket biztosító szimbiózis felveti azt a kérdést, nem lenne-e értelmesebb, ha a magyar állam mondjuk a focistadionok helyett inkább a feladatra alkalmas kistelepüléseket támogatná abban, hogy öreg, és magasabb nyugdíjjal bíró Nyugat-európaiak számára építsenek olyan idősotthonokat, amiből jelentős mértékben profitálhatna egy-egy faluközösség.

 

HDS: – Gondolom, Lakócsán sem fenékig tejfel az élet…

Ander: – A könyvtárban tartott lakossági fórum aztán a volt tanítványom által működtetett helyi presszóban folytatódott, ahol erre az érzésre még alaposabban ráerősítettek az elhangzottak. A rendszerváltás szőnyegbombázása során széthordott TSZ-ek romjain kevés helyen sarjadtak virágok… Lakócsa sem kivétel. A föld itt is kevesek kezére került, és az új nagybirtokok alig-alig biztosítanak munkát a helybélieknek. Jóformán az Isten háta mögött, rossz közlekedéssel megverve, jogosan érzik úgy az emberek, hogy a megye ezen tájékáról megfeledkezett a kormányzat. A depresszió, a hanyatlás jól tapintható, és ha nem érkezik külső segítség – mert kétség ne legyen, ez a falu sem tudja magát önerőből kirángatni abból a helyzetből, amibe került -, akkor a szomszédos Ormánság szépen ezt is beszippantja és elnyeli.

HDS: – A valaha több mint 80 százalékos horvát többséggel rendelkező Potony mennyire tudta átvészelni az elmúlt évtizedek megrázkódtatásait?

 

Ander: – Noha Reiz Tamás polgármester úr mindent elkövet annak érdekében, hogy a település talpon tudjon maradni, a lehetőségei neki is, akár csak a többi településvezetőnek, korlátozottak. A munkát alig biztosító nagybirtokok javára eltolódott birtokszerkezettel nem tudnak mit kezdeni. Jó utakat, jobb közösségi közlekedést ők sem tudnak teremteni. Ez mind-mind állami feladat lenne. 1800 olyan önkormányzat van, ahol a lakosság nem éri el az ezer főt. Az emberek lehetőségei általában ezeken a településeken a legbeszűkültebbek. Ha tehát a vidék, a falvaink, az ezer év alatt kialakult településhálózat jelent valamit a politika számára, akkor illő lenne végre egy átfogó vidékmentőprogram végrehajtása. Nem csak széles vállú, erős nagyvárosokra, hanem normális életkörülményeket biztosító falvakra is szüksége van ennek az országnak. Mert jelen állás szerint sok község csak vegetál a még az 1971-es vidékpusztító Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció által rájuk kirótt “szerepkör nélküli település” besorolás miatt…

 

HDS: – Sok komor dologról beszéltünk most is. Mókás pillanat nem akadt a lakossági fórumokon?

 

Ander: – Dehogynem. Egyik alkalommal például megtudhattam, hogy Mészáros Lőrinc nem egy stróman oligarcha, hanem szívjóságból gyűjti a vagyont, hogy azt biztonságban megőrizhesse és gyarapíthassa a magyar nép számára…

 

HDS: – Ennyire hatásos a kormányzati propaganda? Ez most komoly?

 

Ander: – Sajnos igen. Habár, ha jobban belegondolok, ez cseppet sem mókás, hanem inkább tragikomikus.

 

 

 

 

H.D

About hellodelsomogy

Check Also

Ma kezdődik a parlament tavaszi ülésszaka

Kétnapos üléssel kezdi ma tavaszi ülésszakát a parlament. A házelnök előzetes, a parlament honlapján közzétett …

Hozzászólás

Close
%d blogger ezt szereti: