Igencsak érdekes dolgot tapasztaltam a második országos szintű kormányellenes gigatüntetésen a budapesti Szabad sajtó úton, ami arra enged következtetni, hogy a Fidesz arra bazíroz, hogy utcai összecsapásokba torkolljanak a békés megmozdulások.ZSurpubi.hu cikke.
Az április 8-i „választások” óta a lakájmédiában folyamatosan hangoztatott szófordulat volt, hogy a hazánkba érkező, úgynevezett „Soros-rohamosztagosok” majd szétdúlják Budapestet, sőt, az egész országot a nagyszabású, valóban hatalmas tömegeket megmozgató civil tüntetéseken. Mivel ez nem így lett, igyekeztek a propagandisták visszavenni egy kicsit a tempóból és megnyitották a cinizmus és lenézés csapját, amiből azóta is csak e kettő folyik. Meg persze megszólalt később a kötvényes urizáló, Rogán Antal is, aki elegánsan csak „politikai bolhacirkusznak” nevezte a demonstrációkat.
Egyáltalán nem szeretek (sőt, kifejezetten utálok) origós cikkeket linkelni, mert szerintem egyrészt nem szabad egy közpénzzel kitömött, a Fidesz tenyeréből evő, aljas és undorító kormányszócsőnek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint ami, másrészt pedig szinte fertőzőnek tartom az ilyen tartalmak megosztását, most mégis kénytelen vagyok két cikk címét idetenni. Ezek ugyanis leírják, pontosan megvilágítják mindazt, amiről az előbb beszéltem.
Míg az első tüntetés előtt április 12-én olyan közelgő apokaliptikus állapotokról cikkeztek, hogy Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: Törni-zúzni akarnak Pesten! Ők gyújtották fel Hamburgot, addig a múlt szombati, Szabadsajtó útjára hívott demonstráció után már csak egy ilyen, rendkívül magas színvonalú anyagra telt: Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Sorosék tüntikéje.
Mindezt a stílust azért is engedték meg maguknak, mert szerencsére nem volt semmiféle atrocitás. A Fidesz és csatlós propagandamédiája szempontjából ez azonban egyáltalán nem volt kedvező, ők mindenáron balhét akarnak, hogy utána stigmatizálni tudjanak több százezer embert, akik az utcára vonultak a rendszer ellen.
Hogy ez mennyire így lehet, arra akad egy személyes példám, ami talán elsőre véletlen egybeesésnek tűnhet, jobban belegondolva viszont elég világos a képlet. Múlt szombaton a Szabadsajtó úton sétálva feltűnt, hogy egy bizonyos keresztutcában nem volt egy szál rendőr sem. Hogy melyikben? Hát pont ott, ahol útfelbontás van, és egy nyitott kordon mögött tele volt kővel és építési anyagokkal a terület. Még mielőtt a tüntető tömeg odaért volna, kétszer is szóltam az Astoriánál „kempelő” rendőröknek, egyszer a készenlétiseknek, majd amikor még 10 perc múlva sem jött oda senki, a „sima” rendőröknek is. Változás azonban ekkor sem történt.
Noha a csoportosan ott lévő szerveknek mindkét alkalommal érthetően és segítőkészen elmondtam, hogy szerintem pont oda kellene állítani néhány rendőrt, ahol nincsenek, biztos, ami biztos, ők csak mindkétszer megköszönték, majd pedig semmi… Természetesen az összes többi keresztutca sarkán volt rendőr. Elég érdekes, hogy csak pont oda nem állítottak senkit, ahol a legkockázatosabb volt, mondván, hogy „ez egy békés tüntetés”, amire én azt mondtam, hogy oké, de nem kizárható, hogy mindenütt vannak idióták, netán fizetett provokátorok, amire már választ sem kaptam.
A lényeg, hogy ez az eset is csak megerősített abban a feltételezésemben, hogy Orbánék bizony balhét akarnak, hogy röpüljenek csak a macskakövek, csapjanak össze a tüntetők a rendőrökkel, és folyjon a vér. Csakhogy ez a tömeg nem azonos a 2006-os zavargásokban részt vevőkkel, ezek az emberek egészen fiataloktól a nyugdíjas korosztályig mind egyetlen dolgot akarnak: demokratikus Magyarországot egy olyan kormánnyal az élén, ami nem árnyékbokszol folyamatosan különféle nem létező ellenségekkel, hanem az ország felvirágoztatásán és nem pedig kiszipolyozásán dolgozik.
Hiszem, hogy a közeljövőben ki fog alakulni az az ellenállási mozgalom, amely megfelelően képes artikulálni az emberek véleményét és igényeit, így pedig el fogjuk tudni söpörni az Orbán-rezsimet. A kérdés csak az, mikor. Ez pedig csak rajtunk múlik.