Ander Balázs a Barcson élő Jobbikos honatya facebook oldalán fakadt ki. Bán János a Magyar Időknek adott interjújában beszél magyar történelmi filmgyártás gyalázatos visszásságairól. Nézzünk szembe a keserű valósággal: a magyar játékfilmgyártás több mint száz esztendeje alatt nem volt képes nagy költségvetésű történelmi játékfilmet készíteni Szent István királyról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról vagy Zrínyi Miklósról.
A Magyar Idők cikkét itt olvashatják
Ander Balázs a következőképp ír facebook oldalán:
Egyik kedvenc történelmi regénysorozatom a Bán János által írt nagyszerű Hunyadi-ciklus. A kiváló író úgy véli, egészséges nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség nélkül esélytelenek vagyunk a jelen és jövő kihívásaival szemben.
Bán János egészen elképesztő történetet leplezett le egy vele készített minapi interjúban. Eszerint az Andy Vajna vezette, adófizetői milliárdokkal kitömött Nemzeti Filmalap egyik közismert forgatókönyv-fejlesztője megkérdezte, miért nem csinálnak Hunyadiból elnyomott román hőst, akit a magyar nacionalisták kivetettek maguk közül…
Mi lesz a következő gyalázatos ötlet, nyomorultak? LMBTQ sztárt faragnátok Rákócziból?
„A bűntudat kufárai” címmel három évvel ezelőtt elhangzott felszólalásom minden egyes sora ma is fájón aktuális:
„A Jobbik régi követelése, hogy a hazai filmgyártás néhány kivételtől eltekintve végre ne csak kétes értékű, bel-pesti romkocsmák sznobériába poshadt törzsközönségét szórakoztató rétegfilmeket, valamint a magyarságot kvázi bűnös múltú népként feltüntető alkotásokat készítsen, hanem mint normális helyzetű országok esetében, itt is kerüljön sor a nemzeti múlt büszkeségre okot adó hősi küzdelmeinek, példamutató heroikus személyeinek a bemutatására.
Csodálatos történeteink nem csupán a nagyvilág számára ismeretlenek, de azokról az itthon felnövekvő generációk tagjai is egyre kevesebbet tudnak, így szinte törvényszerűen filmvászonra vitelért kiáltanak. A nagyszabású, egész estés történelmi mozifilmek tudatformáló, nemzeti identitást erősítő ereje közismert.
Magyarországon a hazafiság bármiféle hangoztatása nacionalista, káros szélsőség volt, nemcsak a 9 millió fasisztáról vizionáló rákosista diktatúra, hanem a felpuhult kádári rendszer, valamint a rendszerváltást követő szélsőliberális véleményterror idején is. A kultúrpolitika korábban internacionalista, mára kozmopolitává vedlett megmondó- és pénzosztó szerepben lévő kulcsemberei általában zsigerből utasítják el a jogos nemzeti igényként felmerülő követeléseket.
Elmondtuk már máskor is, hiába lesz március 27-e egyébként nagyon helyesen Rákóczi-emlék¬nap, hiába emlékezünk jogszabály szerint a II. Rákóczi Ferencre felesküdöttek emléke előtt is, akik a „Cum Deo pro patria et libertate” zászló alatt küzdöttek a magyar szabadság kivívásáért, ha a Bán Frigyes által rendezett Rákóczi hadnagya már több mint 60 éves, s a jelen állás szerint remény sincs hasonló tematikájú film forgatására hazánkban. Pedig ezzel, vagy a dicsőséges pozsonyi csata, esetleg Hunyadi hőstetteinek megfilmesítésével régi, fájó adósságot törlesztene a magyar kultúrpolitika.
Ceterum censeo: a nemzetünket mérgező bűntudat gyümölcseit porig kell égetni a hősi múltunk ősi parazsa által gyújtott tűzzel.”