Otthon / Ország-Világ / Többnejűség: gyógyír a nemzet fogyása ellen

Többnejűség: gyógyír a nemzet fogyása ellen

Miniszterelnökünk kiadta a legújabb napiparancsot: szüljenek több gyereket a nők, különben kihal a bús magyar. A gyermekvállalás ügye azóta is foglalkoztatja a nyilvánosságot, a témában az elmúlt hetekben a Társaság a Szabadságjogokért  konferenciát is szervezett. A megszólalók többnyire elfogadják az alapképletet: a gyermekek születéséről a nők döntenek, az ő életüket megkönnyítő szociálpolitikai és egyéb támogatások kulcsa a megoldás. Írásom célja, hogy némileg árnyaltabbá tegye ezt a képet. Hogyan jönnek létre az egyéni döntések? És vajon valóban alapvetően a nőkön múlik a népszaporulat?

A 2,1-es népszaporulat fantázia marad

Válaszoljunk először is a közelmúltban gyakran  felmerülő kérdésre: egyáltalán szükség van-e több gyerekre? Megfontolandó érvek sorakoztathatók fel amellett, hogy a túlnépesedett, a környezet pusztítását nyögő világban nincs szükség rá, hogy még többen legyünk. A probléma azonban alapvetően nem mennyiségi jellegű. Egyelőre a fontos szociális és társadalmi intézmények (egészségbiztosítás, oktatás, nyugdíj, politikai választások) nemzetállami keretek köré szervezettek. Bizony nagyon sok nehézség származik (és fog származni a jövőben) abból, hogy az országok egy részében erőteljesen csökken a fiatalok, gyerekek népességen belüli aránya. Nemcsak az idősek ellátása az, ami megsínyli ezt a fejleményt, az öregedő társadalomban éleződnek a konfliktusok a fiatalok és öregek között, és ha kevés a gyerek és a gyerekes család, kevesebb súlyt kap az elkövetkező nemzedékek érdeke a választáson alapuló demokráciákban.

Elfogadható célkitűzés tehát a nagyobb termékenységre való törekvés, de mennyire reális?

Az ugyanis egészen biztos, hogy a reprodukcióhoz szükséges, családonkénti átlagos 2,1 termékenységi arányszám elérése Magyarországon az elkövetkező évtizedekben nem egyéb, mint vágyteljesítő fantázia.

Éppen úgy, mint az, hogy a sok stadion építése következtében élvonalba kerül a magyar futball, a lakásukat vesztett devizahitelesek Ócsa külterületén lelnek majd új otthonra, vagy hogy 2030-ban még mindig Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.

Bár a Föld egyes tájain továbbra is fenyeget a túlnépesedés veszélye, a világ lakosságának 46%-a ma olyan országban él, amelyben a termékenység mértéke nem elegendő a reprodukcióhoz[1].  Az Európai Unió valamennyi állama ezek között található, országai népesedési arányszámának átlaga nem több, mint 1,58. 2015-ben a 28 állam közül mindössze 10 rendelkezett ennél jobb mutatóval. Még az élen járó Franciaország, vagy  sem érte el a családonkénti 2-es átlagot. Magyarországon ez a szám mindössze 1,45, az elmúlt években tapasztalt növekedés csak az igen alacsony 2010-11-es bázishoz képest számottevő. A születések száma a legalacsonyabb iskolai végzettségűek körében a legmagasabb[2], de nem hinném, hogy Orbán a mélyszegénységben élő, igen fiatal, alacsony iskolázottságú anyák gyermekeivel szeretné Magyarországot benépesíteni. Ez abból is világosan látható, hogy társadalom perifériáján élő roma és nem roma családok nem kedvezményezettjei a mai családpolitikának, miközben a fogamzásgátlás korszerű eszközei többek között borsos áruk miatt elérhetetlenek a számukra.

Rossz hír, hogy nemcsak a gyermeket vállalók aránya csökkent Magyarországon, hanem a sok gyermek vállalásának megítélése is. S. Molnár Edit, a téma jeles kutatója által néhány éve végzett vizsgálat során a kérdésre – „Általánosságban hány gyermek ideális egy családban?” – adott válaszokban a 18–50 évesek körében az átlag 1974 és 2009 között csaknem egy egésszel csökkent. Emellett 1988-2009 között az 50 éven aluliak körében 20%-al alacsonyabb azok száma, akik három gyermek nevelését jónak, vagy nagyon jónak minősítették, és megkétszereződött azoké, akik szerint manapság „rossz”, vagy „nagyon rossz”, ha egy párnak három gyermeke van.[3]

Mindennek ellenére Orbán környezetének tagjai úgy ismételgetik a „vezér” népszaporulatra vonatkozó vérmes terveit, mintha azoknak bármilyen realitása lenne. Kásler Miklós orvos-miniszter június 1-jén osztani látszott Orbán reményét, amely szerint 2030-ig sikerül 2,1-re feltornászni a termékenységi mutatókat. A miniszter úr nosztalgiával említi a múltat, amikor szerinte a családoknak még jellemzően 8-10 gyermeke volt. A valóságban azonban a 8-10 gyermekes család sohasem volt tipikus, az pedig különösen ritkaságszámba ment (másfél évszázaddal ezelőtt is), hogy egy átlagos házaspár örült volna ekkora sokaságnak. Viszonylag gyakori előfordulásával abban a rövid történelmi időszakban találkozunk, amikor a csecsemőhalandóság már csökkent, de a fogamzásgátlás hatékony módjai még nem terjedtek el. Jane Austen angol írónő is utal rá naplójegyzeteiben, hogy az évenkénti gyermekáldás a házaspárok többsége, de különösen a nők számára teher és kiszolgáltatottság volt, nem is beszélve az egészségi kockázatokról[4].  Nem meglepő, hogy az emberiség az írott történelem kezdetei óta próbálkozik a születésszabályozással, ami gyakran a megszületett csecsemők elpusztítását jelentette, változatos módszerekkel.[5]Amikor és ahol széles körben hozzáférhetővé váltak a gyermekszám korlátozásának viszonylag kockázatmentes módszerei, a születésszám azonnal csökkenni kezdett. Minden kultúrára jellemző, hogy az általános műveltség magasabb szintjére jutva az egyének egyre inkább maguk szeretnék alakítani a sorsukat, többek között a felnevelendő gyermekeik számát is. Az utódok számának korlátozása nemcsak a család életszínvonalára nézve meghatározó, hanem a gyerekekre, mint egyénekre fordítható figyelem és törődés szempontjából is.

A családtervezés általánossá válásával a fejlett és közepesen fejlett országok körében széles körű uniformizálódás tapasztalható a születések számában és időzítésében. A társadalmilag elesettek, mélyszegénységben élők és a felső középosztály, valamint a mélyen vallásos szülők szűk rétegét leszámítva a családoknak többnyire egy vagy két gyermeke van. A hazai családoknak – ide értve az élettársi kapcsolatban élőket és az egyedülálló szülőket is – körülbelül 10-12%-a nevel három, vagy több gyermeket.

Nincs példa olyan családpolitikára, legyen bármilyen nagyvonalú is, ami ebben radikális változást tudott volna elérni.

Igaz, a termékenységben megfigyelhetőek kisebb ingadozások, de a modern társadalmakban ezek nem elégségesek a demográfiai lyukak befoltozásához. A politikai mozgástér arra terjed ki, hogy az intézkedések által csökkenjen a gyermektelenek aránya és több család legyen, amely 2-3 gyermeket nevel. Kérdés, mivel lehetne legalább a lehetséges növekedést elérni?

Gyerek után vágyó nők, elköteleződési parás férfiak

Félő,  hogy a miniszterelnök „nőkkel kötendő szövetsége” nem lesz elegendő. Igaz, hogy a nők demográfiai folyamatokban betöltött döntő szerepével kapcsolatos feltételezés nemcsak a miniszterelnök víziója, hanem széles körben elterjedt a demográfusok, szociológusok körében is.[6] Kétségkívül a nők hozzák világra a gyerekeket, csakhogy addig –  nők sokasága a megmondhatója – gyakran hosszú út vezet.

A nők többsége ugyanis, feminizmus ide, karriervágyak oda, szeretne gyereket. Egy 2009 és 2011 között végzett európai tanulmány a 18-40 éves nők reprezentatív mintáján készült kutatásában a nőknek mindössze 5%-a mondta, hogy gyermektelen kíván maradni.[7] A gyermektelen nők mindenütt többen vannak ennél, és az arányuk folyamatosan nő.  Kétségtelen, hogy a tanulmányi évek és az egzisztenciális bizonytalanságok, adott esetben a karrier építése késleltetik a gyermekvállalást, a nők esetében pedig különösen nagy a kockázata, hogy idősebb korban a partnerválasztás nem sikerül és a családalapítás elmarad.

Csakhogy kevés szó esik arról, hogy a nők munkavállalása, továbbtanulása nemcsak az egyéni vágyak kifejeződése, hanem egzisztenciális szükséglet is. Így tudják csökkenteni a függőségüket a férfiaktól, és többek között helyt állni a családért azokban az egyre gyakoribb esetekben, amikor felbomlik a kapcsolat.

És azt se felejtsük el, hogy az esetek nagyon kis hányadától eltekintve a nők, és nem a férfiak azok, akik éveket áldoznak saját karrierjük rovására a család gondozására és a gyerekek nevelésére.

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

A legújabb szexrobot olyat tud, amire senki nem számított

Napjaink technológiai fejlődése nemcsak az autógyártásra, az űrkutatásra és a mesterséges intelligenciák fejlesztésére van jelentős …

Hozzászólás

Close
%d blogger ezt szereti: