- Ausztria ebben a tekintetben ugyanolyan messze van, mint 1990-ben volt: 7 év a férfiak, 5 év a nők esetében.
- 2014-re a magyarországi férfi halandóság csak Ukrajnához viszonyítva javult.
- Az egyik magyarázat: a magyarországi halandóság legkritikusabb pontja, a középkorú férfiak halandósága egyszerűen nem javult.
- Aggodalomra adhat okot a férfiakhoz hasonlóan a 45-59 éves nők halálozási statisztikája is.
- A Demográfiai Portré Halandóság fejezetének főbb megállapításait foglaljuk össze.
Nem közeledtünk Ausztriához
Az elmúlt években megállt a születéskor várható élettartam javulása Magyarországon és az 1990-es évekhez képest
1990-ben Magyarországon a születéskor várható élettartam a férfiak körében 65,2 év volt, alacsonyabb, mint a szomszédos országokban: 7 évvel maradt el az ausztriaitól és 0,5-1,5 évvel a más szomszédos országokban tapasztalttól. 2014-re a férfiak várható élettartama elérte a 72,3 évet, az érték más országok férfi várható élettartamaival összehasonlítva nem tekinthető különösen magasnak: mindössze 0,1 évvel haladta meg a romániait, ugyanakkor 1 évvel volt rövidebb a szlovák, 2,6 évvel a horvát. És továbbra is 7 évvel marad el az osztrák várható élettartamtól. 2014-re a magyarországi férfi halandóság csak Ukrajnához viszonyítva javult.
1993 és 2013 között a férfiak esetében a várható élettartam átlagos évi növekedési üteme 0,35 év volt, majd 2013-tól kezdődően megállt az emelkedés, és 72,3 év körül ingadoztak az értékek.
Míg a férfiak esetében 7,1 évvel növekedett a várható élettartam 24 év alatt, addig a nők esetében a javulás 5,4 év volt, 79,5 év volt 2014-ben. 1990-ben a nők esetében 5,2 év volt a lemaradásunk Ausztriához képest, és ez 24 év leforgása alatt csupán 0,5 évvel csökkent. A magyarországi születéskor várható élettartam a nők esetében is csupán az ukránhoz képest javult jelentősen; a romániai értéket csak 0,1 évvel haladta meg.
Kik halnak?
Az élettartam-növekedés megtorpanására a Demográfiai Portré halandóságról szóló fejezetének két szerzője, Kovács Katalin és Bálint Lajos kor- és okspecifikus halandósági adatok alapján keres magyarázatot.
A rendelkezésre álló adatok alapján kimutatták: 1990 és 2014 között a fiatalabb korcsoportok halálozása a kezdeti érték mintegy harmadára-negyedére, a középkorú korcsoportoké az 1990-es szint 30-40%-ára, az idősebb középkorú, illetve az idős korcsoportok halálozási rátája pedig a 60-70%-ára esett vissza. Arra is rámutatnak viszont, hogy
A 15-29 évesek körében 1990 és 2000 között volt tapasztalható igen jelentős csökkenés, amely a 2000 és 2010 közötti időszakban mérséklődött, 2014 és 2016 között viszont egyáltalán nem folytatódott, sőt, a halálozás a nők körében kis mértékben újra emelkedett. A 30-44 éves korosztály esetében a dinamikus csökkenés 2010 után is folytatódott. A szerzők ugyanakkor ennek kapcsán megjegyzik: elképzelhető, hogy ennek a korosztálynak a nagymértékű elvándorlása miatt nem teljesen pontosak a ráták. A 45-59 éves korosztályban a halálozás mérsékelt csökkenése folytatódott. Ami viszont lényeges, és fontos magyarázat lehet:
A legidősebb, 75 éves és idősebb korosztályban a halandóság 1990 és 2010 között jelentősen csökkent, ezt követően csak a nők körében csökkent tovább kismértékben, míg a férfiak esetében stagnált.
A fenti adatokat a kutatók más európai országban tapasztalható folyamatokkal is összevetették. Ezek alapján megállapították, hogy a férfiak körében mind a fiatal korosztály, mind a 30-44 éves korosztály esetében a relatív pozíciónk javult, a magyarországi halandóság legkritikusabb pontja, a középkorú férfiak halandósága azonban nem javult, sőt. A 45-59 évesek körében magyarországi halálozás szintje ebben a korcsoportban 1990-ben az ausztriai 224%-a, az EU-s szintnek pedig 201%-a volt. 2014-re a csökkenő magyarországi halálozási szint relatív lemaradása több országhoz képest nőtt. Ausztriához viszonyítva 248%-ra, Horvátországhoz képest pedig 140-ről 208%-ra emelkedett, az uniós szinthez képest ugyanakkor változatlan maradt, és a szlovákiai szinthez viszonyítva is keveset változott. A 60-74 éves férfiak esetében is kedvezőtlenebbé vált a relatív pozíciónk.
A nők esetében a 0-14 éves korosztály esetében is kedvező volt a halandóság alakulása. Szintén kedvezően alakultak a 15-29 éves nők halálozási rátái: míg 1990-ben még 37, illetve 53%-kal voltak magasabbak a megfelelő uniós, illetve osztrák rátáknál, 2014-re már nem voltak tőlük megkülönböztethetők. A fiatal középkorú (30-44 éves) magyar nők halálozását tekintve viszont az időközben bekövetkezett mérséklődés ellenére sem volt ilyen látványos a relatív javulás.
Emellett aggodalomra adhat okot a férfiakhoz hasonlóan a 45-59 éves nők halálozási statisztikája. E korcsoport esetében Ukrajna kivételével minden, az elemzésben szereplő országhoz viszonyítva romlott Magyarország relatív helyzete. Míg a magyar ráták 1990-ben 82%-kal voltak magasabbak a megfelelő osztráknál, addig 2014-ben már 105%-kal.
Klikk a képre!
|
Mi az oka?
A kutatók a halálozások okaira két látványos ábrát készítettek, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy melyek a vezető okok.
Klikk a képre!
|
Klikk a képre!
|
Nemzetközi adatokkal összevetve kiemelik: 2016-ban az országban 62 846 személy halt meg szív- és érrendszeri betegségek következtében. Amennyiben Magyarországon a kardiovaszkuláris halálozás az ausztriai szintre süllyedt volna, 31 677 ez okból bekövetkező haláleset lett volna várható, azaz a múlt évben több mint 30 000-rel (31 169 a becslés pontos értéke) kevesebb haláleset történt volna.
Nem kisebb probléma, hogy a magyarországi daganatos halálozás igen magas. 1990 és 2014 között a férfiak daganatos halálozása mindössze 15%-kal csökkent, míg eközben az EU-ban csaknem negyedével esett. Így az EU-hoz viszonyítva 1990-ben 29, 2014-ben pedig már 45%-kal magasabb a daganatos halálozás szintje a magyar férfiak között. A daganatos halálozás a nők esetében is jelentős: 1990-ben 14, míg 2014-ben 37%-kal volt magasabb az EU-s szintnél, és gyengén süllyed.
Az alacsony túlélési arányt részben magyarázhatja a daganatos halálozás eltérő szerkezete is, Magyarországon ugyanis nagyobb az összes daganatos halálozáson belül a rosszul gyógyítható tüdődaganatok aránya. Ugyanakkor az OECD kicsit újabb, már 2013-ra is vonatkozó adatai jelentős hátrányt mutatnak az egészségügyi felszereltség tekintetében. Példaképpen, míg az európai országokban 20-40 CT esik minden egymillió lakosra, addig Magyarországon ez a szám mindössze 7,9 volt – mutatnak rá az egészségügyi ellátórendszer szerepére a szerzők.
Zárásként a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy
A várható élettartam növekvő pályára állításához nemcsak az életmód egészségesebb irányba fordulására, a kardiológiai és onkológiai ellátás hozzáférésének és színvonalának nagymértékű emelésére, hanem a népegészségügyi szemlélet megerősítésére, a megelőzés szerepének alapvető átértékelésére is szükség van – fogalmazzák meg javaslataikat a szerzők zárásképp.
forrás: portfolio.hu