Otthon / Friss hírek / Eldörrent a startpisztoly: tél van, kezdhetjük sütni a mézeskalácsot!

Eldörrent a startpisztoly: tél van, kezdhetjük sütni a mézeskalácsot!

Ahhoz, hogy novemberben karácsonyi hangulatba kerüljünk, szükség van legalább egy égősorra és egy tepsi mézeskalácsra. Meg egy stampedli pálinkára, ha gyerekekkel csinálod.

Végre megérkezett a takony idő, ami egy fekete öves konyhatündérnek nem hogy nem büntetés, hanem maga a Kánaán: végre nem kell magyarázkodni, hogy miért punnyadunk inkább a négy fal között ahelyett, hogy kihasználnánk a novemberi napsütést. Mert mostantól sütünk, pont.

Idén egyébként, bármennyire is utáljuk, éppen jókor jött ez a télféle. Rendes háziasszony ilyenkor kezd el készülni a készülésre. Mármint az adventre, ami eredeti funkcióját tekintve a karácsonyra való hosszú ráfutás, ma viszont már az adventre is illik rákészülni, és most nem az üzletekben ordító Száncsengő-száncsengőre gondolok, és nem is a dekorációra, az adventi koszorú időben való beszerzésére, illetve s. k. kraftolására – jut eszembe, kamu kandalló, manóajtó, grincsfa megvan már? –, hanem a karácsony körüli sütimaratonra.

Ahhoz, hogy novemberben karácsonyi hangulatba kerüljünk, szükség van legalább egy égősorra, és legalább egy tepsi mézeskalácsra. Utóbbi az illata miatt fontos, ami utána szerencsére napokig tartja magát a lakásban, feltéve, hogy nem főzöl utána birkapörköltet.

Mézeskalácsot sütni családi program. Már az egészen pici gyerekek is képesek segíteni formákat szaggatni a tésztából, sőt egyenesen követelik, hogy csinálhassák. Oké, előtte nyugodtan vágjál be egy kupica pálinkát mintegy nyugtatónak, főleg, ha több pici gyerek is dolgozik a kezed alá.

A konyha sokkal rosszabbul fog kinézni, de mint tudjuk, a Facebookon mindig kék az ég, a stockfotókon meg minden gyönyörű 

Néhány évvel ezelőtt három ovis korú gyerekkel láttam neki a szülői házban mézeskallert készíteni, meg ott volt a totyogó kisfiam is, aki szerencsére inkább anyám biedermeier stílusú nappalijában játszadozott. Mi kint a konyhában, a cserépkályhában vidáman ropogott a tűz, rólam szakadt a víz, a mosolyom már nem volt teljesen őszinte, a kölykök nyúlkáltak mindenhová, ragadt az egész konyha, és ebben a pillanatban betotyogott a kisfiam egy darab fával, amit én kedvesen megköszöntem neki, és behajítottam a cserépkályhába.  Majd fél órával később belém nyilallt, hogy a nappaliban, a küszöbnél egy ideje kijárt egy parkettadarab, atyaúristen, eltüzeltem anyám nappalijának a padlóját!

Szóval, vigyázni kell a családi mézeskalácssütéssel, bár nyilván van, aki az ilyesmit profin kezeli. Az iskolában például, első-másodikban divat mézeskallert sütni az osztállyal, sokat lehet tanulni ezekből. Nem a tanítónők angyali türelmére gondolok, habár az sem semmi, hanem a díszítés mikéntjére. Amihez harminc szülő hordja össze a hozzávalókat, ott minden lesz, amit ember valaha rátett süteményre. Innen tudom például, hogy amíg a különböző puccos díszítőcukorkák csupán szépek, a francia drazséval díszített süti viszont isteni finom.

Mézeskallerból karácsony előtt sok kell, és egyszerre legalább háromféle.

Nyugi, a tésztája mindnek ugyanaz, csak a felhasználásuk és ennek megfelelően a díszítésük más és más. Az első adag az lesz, amit fel fognak falni a gyerekek, mondhatni, a rendszer feltöltéséhez kell. Ezzel van a legkevesebb macera, mivel ez a – tipikusan először kész – adag soha nem éri meg a mázazást. Ezért a díszítése nyugodtan lehet ronda, vagy akár teljesen el is maradhat, senki nem fog reklamálni, bízzuk rájuk nyugodtan. Ezzel egyúttal a segítés utáni türelmetlen vágyukat is kielégítjük, ráunnak a dologra, és végre  hagynak minket békében sütni.

Szórjunk rá mindent is

A második adag az lesz, amit a karácsonyfára függesztünk. Ezeknek szépnek kell lenni, amit általában mázazással érünk el, esetleg dióféléket tapasztunk rájuk tojásfehérjével sütés előtt, szabályos mértani alakzatba rendezve. Ezt az adagot leginkább ott lehet elrontani, hogy elfelejtünk lyukat fúrni a tésztába sütés előtt, amin át bevezethetjük az akasztómadzagot, úgyhogy sokszor szintén a hirtelen megevés lesz a sorsuk, nyilván, mivel rontott.

A harmadik adag pedig semmiben sem különbözik az előző, rontott adagtól: ezek szintén a szépen dekorált, ám szándékosan lyuktalanul hagyott mézeskalácsok, amik a tálra kerülnek karácsonykor… Kerülhetnének is akár, ha sikerül időben eldugni.

Ez persze egyáltalán nem magától értetődő, különösen akkor, ha cukormázzal áll szándékunkban kidíszíteni a mézeskallert. Essünk túl a recepten: egy tojásfehérje, tíz deka porcukor, egy csipet só keményre verve, ennyi. A cukormáz ugyanis napokig szárad, addig pedig kénytelenek vagyunk tálcán pihentetni a sütiket.

Ebben az időszakban a mézeskalács legalább olyan sérülékeny, mint amikor gazellacsikó születik a szavannán: egy pillanatig sincsenek biztonságban. Legjobb, ha a szekrény tetejére tesszük, és jól betoljuk a falig, hogy ne is lássák a gyerekek.

Természetesen mindenki a „rögtön puha mézeskalács” receptjét keresi a neten. Az alább következő pont olyan, azt viszont a kezdők kedvéért hozzátenném, hogy egy sütemény puhaságát alapvetően meghatározza, hogy mennyi ideig sütjük. Na most, mivel minden sütő más, én itt nem percet fogok megadni, hanem irányelvet.

Amikor a tészta már nem nyers, de még nem kezdett el barnulni a széle sem, na akkor van kész a mézeskalács, és akkor lesz puha. Ha tovább sütöd, megkeményedik, ez van.

Az alábbiakban a szimpla adagra való mennyiségeket adjuk meg, karácsonykor értelemszerűen, helyből duplázunk.

A mézeskalács tuti receptje tehát:

Előveszünk egy kis lábast, és felteszünk benne melegedni 25 deka mézet, 10 deka vajat és 10 deka cukrot, időnként megkevergetjük. Nem kell forrósítani, elég csak finoman langyosítani, hogy elegyedjenek a dolgok.

Közben kimérjük a szárazakat: fél kiló liszthez hozzákeverünk egy csomag mézeskalács fűszerkeveréket, de ha ragaszkodsz hozzá, hogy tetézd a bajaidat, nyugodtan készítsd el magadnak kőmozsárban, frissen. Én nem szoktam hozzá ragaszkodni, a Kotányi tök jó ízű. Hozzákeverünk még egy teáskanál sütőport és egy csipet sót is. Mire ezzel elkészültünk, már önthetjük is hozzá az összeolvadt mézes-vajas folyadékot.

Fakanállal dolgozzuk össze, nem kézzel. Hozzáadunk egy tojást és még egy tojássárgáját, de most jön a csoda: kipróbáltam tojás nélkül is, és simán működik. A kimaradt fehérjét eltesszük.

Most egy órát kénytelenek leszünk pihentetni a tésztát a hűtőben. Jó lenne azt mondani, hogy az erkély/terasz is jó lesz, de velem már előfordult, hogy sajnos belekövült a tálba a tészta, és alig tudtam kivésni belőle, szóval maradjunk a biztonságos plusz öt foknál és egy óránál.

A masszát kinyújtjuk nagyjából fél centi vastagra, és tetszőleges formákat szúrunk ki belőle. Nálunk például a víziló- és a teveforma elengedhetetlen, de hát ízlések és pofonok. A tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, és tapasztunk rá ezt-azt, amit szeretnénk. Ha pedig a fára szeretnénk akasztani, most fúrunk beléjük lyukat szívószállal. A sütőportól kissé össze fog gyógyulni a lyuk sütés közben, nem marad olyan nagy, mint eredetileg.

Néha sikerülnek szépek is

A mézeskalácsokat díszíthetjük fél dióval, mandulaforgáccsal, mogyorómorzsával, francia drazséval, kandírozott gyümölccsel és narancshéjjal, különböző szórócukrokkal (utóbbi inkább szép, mint finom), sőt akár még marcipánnal is, meg amit még el tudsz képzelni. Vagy hagyhatjuk simán, és akkor a végén artisztikusan megmázazhatjuk.

170 fokos sütőben, sütőpapírral kibélelt tepsiben nyolc percig sütjük (na, tessék, mégis megadtam a perceket), majd nyomással ellenőrizzük. Ha még tészta állagúnak érezzük, amikor belenyomjuk az ujjunkat, tovább süthetjük egy-két percig. Ha már barnul a széle, villámgyorsan kapjuk ki a sütőből.

Mázazni a teljesen kihűlt mézeskalácsokat lehet. Egy tojásfehérjéhez 10 deka porcukrot, és egy csipet sót adunk, majd kemény habbá verjük. A porcukrot, sőt, a porcukor átszitálását ezúttal nem ér ellinkelni, különben könnyen eltömíti a cukor a nyomózsák lyukát, és karácsonyra készülve nem hangzik jól a spontán előtörő, cifra káromkodás.

Nyomózsákot sima nejlonzacskóból is készíthetünk, lényeg, hogy csak nagyon pici lyukat vágjunk a csücskén. Erre a célra leginkább a precíziós munkákra használt manikűrolló felel meg, de előtte azért törölgesd le. Általános jó tanács, hogy sosem a fő munkadarabon kezdünk el bűvészkedni, hanem először gyakorolunk kicsit, és amikor már a nyomózsák Paganinijének érezzük magunkat, na, akkor ugrunk neki a mézeskalácsoknak.

A száradásra nyugodtan számolj két napot, a maradék mázanyagból pedig készíts habkarikát (szilikonos sütőpapíron), csak előbb vágjál nagyobb lyukat a nyomózsákon. A habkarikát sütőben, 50 fokon kell kiszárítani, ha van hozzá türelmed

forrás: NLCafe

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

Ónos esőre figyelmeztetnek az ország nagy részében

Első- és másodfokú figyelmeztetést adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat ónos eső veszélye miatt. Veszélyjelzésük …

Hozzászólás

Close
%d blogger ezt szereti: