hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Hatvan évvel ezelőtt kilenc túrázó vesztette életét a Urál-hegység északi részén. Azóta sem lehet tudni, mi történt pontosan velük, de rengeteg teória van rá.
Talán most megoldódik a Gyatlov-rejtély, amelyet csak úgy emlegetnek, mint a “hidegháború X-aktája”. Az oroszok most újra megnyitják a szovjetek által titkosított aktákat, és megpróbálnak fényt deríteni arra, hogyan halhatott meg 60 évvel ezelőtt kilenc túrázó az Urál-hegység északi részén, megdöbbentően furcsa körülmények között – írja az Index, a Ria Novosztyi cikkére hivatkozva.
1959. január 23-án Szverdlovszkból kelt útra tíz túrázó: Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin, Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles és Igor Zolotarjov. Jurij Jugyinnak nagy szerencséje volt, egy betegség miatt később visszafordult, így ő lett az egyetlen, aki túlélte a máig megmagyarázhatatlan módon véget ért túrát.
Az expedíció tagjai gyakorlott túrázók voltak. Vezetőjük Igor Zolotarjov az Uráli Műszaki Főiskolán tanuló végzős diák volt. Nyolc társával és egy túravezetővel vágtak neki az útnak. Azt tervezték, hogy a 350 kilométert 16 nap alatt teszik meg, a túra közben vonattal, lovasszánnal és gyalog is haladtak volna.
Egy hétig minden rendben ment, majd február 1-én elérték a Holatcsahl-hágót. A hely neve a helyi őslakos manysik nyelvén azt jelenti: a halottak hegye.
A vihar miatt az eredetileg tervezett útvonaltól is eltértek, és az ekkor már 9 fős társaságra ráesteledett, ezért nem egy szélvédett helyen táboroztak le, hanem az erdőtől nem messze állították fel a sátraikat.
A későbbi szemtanúk szerint a társaság egyik része a sátor oldalát kivágta, és egy vékony ruházatban elmentek az erdő széléig, ahol tüzet raktak, majd ott megfagytak. A többiekre a helytől 750 méterre találtak rá, a testükön zúzódásokkal, de úgy vélték, hogy ők is a hideg miatt halhattak meg.
A sátorban minden érintetlen volt. Idegen lábnyomokat sem láttak a közelben, és a vadállat-támadást is kizárták. Semmi logikus magyarázatot nem találtak.
Ráadásul több ember ruháján radioaktív sugárzást mértek, és volt, akinek hiányzott az orra, egy másiknak meg a nyelve. A bőrük is elszíneződött, narancsos, sárgás, barna lett.
A holttestekre február 26-án bukkantak. Ők állapították meg, hogy egy vékony hóréteg borította csak a sátrat, amelyben minden teljesen ép volt, csak a sátorlap volt felvágva.
Az áldozatok közül először kettőt találtak meg az erdős részen, pólóban és alsónadrágban, egy kezdetleges tábortűz mellett. Három holttestet, hasonlóan hiányos ruházattal a fák és a sátor között találtak meg. A többi négy ember megfagyott testére négy hónappal később találtak rá, a zúzódott testük alapján a halottkém akkor úgy vélte, hogy olyan, mintha autóbaleset áldozatai lettek volna, de azt kizárta, hogy másik embertől származó sérülések lennének.
A tragédia vizsgálatakor több furcsaságot is találtak. Például az erdő széli fán öt méter magasságig lecsupaszították az egyik fa törzsét. A haláluk napján furcsa fényjelenséget is tapasztaltak. A holttestek a sátor felé néztek, mintha vissza akartak volna oda jutni. A feltételezett pánikhelyzetben mégis rendezett sorban haladtak. A fenyőfa ágai úgy voltak letördelve, mintha fel akartak volna mászni rá.
Úgy vélik, hogy két dolog okozhatta a tragédiát:
Az egyik a Kármán-féle örvénnyel magyarázza a túrázók halálát. Ez erős hóviharban jelentkezhet, amikor óriási hangzavar keletkezik, de olyan infrahangon, amit az emberi fül nem észlel, de pánikrohamot, vagy furcsa viselkedést válthat ki.
A másik elképzelés szerint a sátorban megtalált kályha lehetett az oka a lenge öltözéknek és a sátorlap felvágásának. Ha ugyanis a füst valamiért nem jutott ki a szabadba, akkor a sátorban hatalmas füst keletkezhetett, és a bent lévők pánik szerű gyorsasággal próbáltak kimenekülni, ezért nem a sátor bejáratán át mentek ki. A későbbi vizsgálatok azt is megállapították, hogy a csapat nagyobb mennyiségű alkoholt ivott, így nem érzékelték, hogy mintegy -30 fokos hidegbe mentek ki.
A sátortól az erdőig vezető nyomok rendezett haladást mutattak, nem pedig össze-vissza menekülést. Ezért azt gyanítják, hogy bár menekültek, de fát akartak gyűjteni, hogy tábortüzet készítsenek. A sérültekről azt vélik, hogy a négy ember a folyószurdokba csúszhatott. Az elméleteket még az is alátámasztja, hogy pár testen kisebb égési sérüléseket is találtak.
Az oroszok most három másik elméletet is vizsgálnak, a lavinára, a hócsuszamlásra és a hóviharra is gyanakszanak. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy miért nem mentek vissza a sátorba, mikor látták, hogy nincs lavinaveszély, vagy miért nem a sátor ajtaját használták?
A szovjet hatóságok annak idején három hónap után lezárták az ügyet azzal, hogy a túrázók halálát “ismeretlen kényszerítő erő” okozta.
Egy dokumentumfilm a Gyatlov-rejtélyről:
Az eset azóta is foglalkoztatja az embereket, Russia Beyond novemberben, míg a TASS a héten is beszámolt az tragédiával kapcsolatos eddigi információkról.
forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
