hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
A kommunizmus miatt százmillió ember vesztette életét. Gulyás László történészprofesszor mesélt lapunknak az erőszakos ideológia nevében Csongrád megyében elkövetett bűnökről.
Február 25-e van, a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Gulyás Lászlótörténésszel beszélgettünk ennek kapcsán.
– A kommunizmus a világ egyik legerőszakosabb ideológiája, folyamatos elnyomásra és harcra épült. Karl Marx kitalálta az osztályharc fogalmát, amely az ősembertől a „boldog kommunizmusig” tartott, mert valaki mindig harcolt valakivel. A rabszolga és a paraszt a földesúrral, a proletárok a polgárokkal, tehát folyamatos volt a küzdelem. A történészek összeszámolták: százmillió ember „köszönheti” a halálát a kommunizmusnak 1917-től napjainkig. És nem azért, mert rossz volt az életük vagy kevés pénzt kerestek, ezeket az embereket ténylegesen megerőszakolták, meglőtték, felakasztották – hangsúlyozza a szegedi professzor.
Azt mondja, Magyarországon három kiemelkedő dátum volt.
– Az első, amelynek most lesz a százéves évfordulója, az 1919-es év, amikor a Tanácsköztársaságnak nevezett magyar vörösuralom diktatúrájának időszaka alatt Szamuely Tibor és a terrorlegényei, a Lenin fiúk számos polgárt és parasztot meggyilkoltak. Csongrád megyébe nem tudtak eljutni, mert akkor Szeged épp francia megszállás alatt volt, de a szomszédos Bács-Kiskun megyében tombolt a vörösterror. A második ilyen eseménysor 1944–45-ben volt. 1944 őszén megérkezett a Vörös Hadsereg Békés és Csongrád megyébe – Makó, Hódmezővásárhely, Szeged –, amelynek lakói elsőként tapasztalták meg élőben a kommunizmus „áldásait”: a garázdálkodást, a rablásokat – főként órákat és ékszereket vittek el, illetve a nőket erőszakolták meg. Becslések szerint 100 és 200 ezer között volt hazánkban a megerőszakolt nők száma. Megyénkben 1945-től az 50-es évek elejéig volt egy paraszti ellenállás Hódmezővásárhelyen és környékén, őket hívták Fehér Gárdának. Egyszerű parasztemberek voltak, akiknek érthetően nem tetszett a kommunizmus, megpróbáltak szervezkedni ellene, de lebuktak, 70 embert fogtak perbe. Sokukat hosszú börtönre ítélték, kettejüket pedig halálra. A legdurvább az volt, hogy a két kivégzett személy közül az egyik testét nem adták ki a családnak, és mindenféle engedély nélkül felajánlották orvosi célra, az orvostanhallgatók gyakoroltak rajta – részletezi.
 |
| Gulyás László: Nem tudunk olyan kommunista vezetőt mondani, aki börtönbe került volna. Ez a magyar rendszerváltás legnagyobb adóssága a kommunista elnyomást megélt magyar nemzettel szemben. Fotó: Kuklis István |
Aztán jött az 1956-os forradalom, Szegeden tüntetéssel és sortűzzel, de Mórahalmon is volt október 27-én egy 300 fős tüntetés, miattuk Szegedről mentek ki fegyveres alakulatok.
– Elméletileg a tömeg fölé lőttek, hogy megállítsák a tiltakozást, ketten mégis meghaltak, heten pedig megsebesültek. A forradalom leverését is megtorlások követték. Mindenki félt, kivéve a kommunistákat, akik a saját nemzetüket kínozták – tette hozzá.
Romsics Ignác történész könyvében úgy fogalmazott, idézi Gulyás: az 1990 előtt elkövetett bűnök miatt egyetlen kommunistának egyetlen hajszála sem görbült meg. A szegedi professzor szerint emiatt a közép-európai országok közül nálunk sikerült a rendszerváltás a legrosszabbul. – Nem tudunk olyan kommunista vezetőt mondani, aki börtönbe került volna. Ez a magyar rendszerváltás legnagyobb adóssága a kommunista elnyomást megélt magyar nemzettel szemben – mutatott rá.
