EGY HELY, AHOL A PÉNZT ÁLLATOKRÓL ÉS FÁKRÓL NEVEZTÉK EL

A nemzeti valuta, a kuna, a szőrmekereskedelem idejéből származik, amikor a nyest bundája fizetőeszköz volt, a lipa pénzérmék pedig annak köszönhetik nevüket, hogy régen a piactereket általában hársfák övezték. A pénz és a természet e viszonya más formában is megjelenik, így a Velebit legismertebb virága, az őshonos, sárga színű velebiti degenia, mely a keresztesvirágúak rendjébe tartozik, az 50 lipás pénzérmét díszíti.

A növény- és állatvilág, különösen a virágok, Horvátország kihagyhatatlan részét képezik. A nemzeti virág a horvát írisz (nőszirom) (Iris croatica), a lila színű virág, mely az ország minden részén megtalálható. Szedése tilos, mivel, a Horvátországban növő 15 fajta írisz többségéhez hasonlóan, védett fajtáról van szó. Ezért a nőszirom természetes szépségét legjobb egy gyönyörű fényképen megörökíteni, melyet feltölthet az Instagramra. A „perunika” az írisz szó horvát megfelelője, és a szláv mennydörgésisten, Perun, nevéből fakad. A legenda szerint a nőszirom csak ott nő, ahova becsapott a villám.

A horvát természetet legjobban a szlavón tölgy hatalmas fái képviselik, melyet világszerte rendkívül nagyra értékelnek a borászok, az amerikai és francia tölggyel egyetemben. A tölgyfát a legjobb borok érlelésére használt boroshordók készítéséhez használják. Hogy a lenyűgöző tölgyfákat természetes környezetükben élhesse meg, látogassa meg a 40.000 hektár területű erdőt Županja közelében. Még csodálatosabb a különleges erdőrezervátum, a Prašnik, mely Nova Gradiška és Okučani között helyezkedik el, és melyben Európa egyik legrégibb tölgyerdője található.

A Lonja-rét (Lonjsko polje) és a Kopácsi-rét (Kopački rit) Természeti Parkok Baranyában Délkelet-Európa két nagy mocsaras területe, tele különböző és változatos élőhelyekkel, melyek az évszakokkal együtt változnak. A Kopácsi-rét, melyet pályázott az UNESCO világörökség listájára való bekerülésre, a szarvasokról, a több mint 300 féle madárról, valamint az ősi mocsarakról, erdőkről és rétekről ismert. A madarak, melyek külön figyelmet érdemelnek, a réti sas és a fekete gólya.

A Lonja-rét, mely Sziszek (Sisak) környékén található, Zágrábtól mindössze 50 kilométernyire, 238 madárfajnak, 10 hüllőfajnak, 16 kétéltűfajnak, 41 halfajnak és 550 növényfajnak ad otthont. Emellett 38 szitakötőfajjal is dicsekedhet. Ellátogathat Čigočba, az európai gólyafaluba is, de ha Ön is szemtanúja szeretne lenni a madárvilág legismertebb szerelmi történetének, a sérült gólyalány, Malena, és a gólyafiú, Klepetan között, aki évről évre visszatér hozzá a téli költözés után, Slavonski Brodba kell ellátogatnia.

A szárazföldi Horvátország hegyei és erdei kiváló példái a lenyűgöző területeknek, melyeken a medvék és vaddisznók szabadon mozognak, mint pl. a Velebiten és Gorski kotarban. De a legkülönlegesebb állatvilág a föld alatt található, a szerteágazó barlangrendszerben. Feltette-e már magának a kérdést, hogy nézne ki Ön, ha több mint egy kilométer mélyen élne a föld alatt? A Velebit barlangjainak közelmúltban történt feltárásával új, szokatlan földalatti piócafajt fedeztek fel, a Croatobranchus mestrovi-t, 1320 méterrel a föld felszíne alatt.

Az Ogulin környéki barlangok szintén egyedi titkokat rejtenek, beleértve az ogulini barlangi szivacsot (Eunapius subterraneus), melyet 1984-ben fedeztek fel. Az egyetlen ismert stigobiont, azaz barlanglakó szivacsfaj, és a karsztos területek veszélyeztetett faja.

Horvátország folyóiban is érdekes fajok élnek, akik csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Az Adriai-tenger halai talán ismertebbek és közkedveltebbek a gasztronómiában, de számos őshonos halfaj és egyéb állatfaj él a horvát folyókban is. A nehezebben látható fajok közé tartozik az emberhal (barlangi vakgőte) is, amely vakon úszik a sziklák között a horvát földalatti folyókban.

Mégis, a horvát természetes élőhelyek legjobb képviselői a felszínen élő vadállatok. A medvék, farkasok és hiúzok szinte kihaltak Nyugat-Európa államaiban, de ez a három ragadozó nagymértékben jelen van a különféle vad területeken, amelyeken az élet az évszázadok során nagyon keveset változott.

Miután a régióban kihalt fajjá nyilvánították, a hiúzt 1973-ban ismét behozták Szlovéniába, egy hiúz betelepítési projekt keretében. Ettől a pillanattól kezdve a hiúzközösség magához tért, mivel a Gorski kotar és a Velebit térsége megfelelő környezetet biztosít fejlődésükhöz. Ma Horvátországban mintegy 60 hiúz él, melyekből néhány pár a Plitvicei Nemzeti Park területén. Úgy tartják, hogy a Risnjak nemzeti Park (a hiúz horvátul: ris) éppen erről az állatról kapta a nevét.

A vadászatra vonatkozó, 1894-ből származó statisztikai adatok azt mutatják, hogy a farkasok valaha Horvátország egész területén éltek, és minden megyében rekordszámú farkast lőttek ki. Ma a farkasok továbbra is szabadon kószálnak a vadonban, de kisebb számban, élőhelyük leginkább Gorski kotarra, Likára és Dalmácia egyes részeire korlátozódik. A farkasok Horvátországban védettséget élveznek.

A medvepopuláció ma mintegy 1000 példányt számlál. Horvátországot olyan országként ismerik, amelyet az emberek és a medvék nagyfokú együttélése jellemez. A medvék szabadon mozognak a nemzeti parkokban és természetvédelmi parkokban, de ha közelebbről is meg szeretné szemlélni őket, menjen el Kuterevoba, a medvebocs menhelyre, mely az egyetlen ilyen a régióban.

A legmagasabb csúcsoktól a legalacsonyabb völgyekig, a szárazföldi Horvátország sokszínűsége minden lépéssel új élményeket kínál.