Jó fél éve látott napvilágot annak a szociológiai
kutatásnak az eredménye, amelyet a hazai zsidóságról
készítettek a CEU professzorának, Kovács Andrásnak a
vezetésével.
Mielőtt pedig a kormányoldal szokása szerint kiforgatná
ezt a felszólalást is, és csicskamédiájuk listázást
emlegetne, jegyezzük meg jól, hogy szó sincs
valamiféle rasszizmusról, hiszen a projekt érdekében az
összes magyarországi zsidó szervezet összefogott, és az
önkéntes kérdőíves felmérésnek köszönhetően alapvető
információkkal gyarapodhattunk a magyarországi
zsidóság összetételéről, identitásáról és világnézetéről.
De nem erről kívánok beszélni, akit érdekel a dolog,
könnyen utánajárhat akár a világhálón is a részleteknek.
Most inkább arról szeretnék szólni, hogy ha a kormány
elfogadja annak alapigazságát, hogy a 21-ik századi
Magyarország egyik legfontosabb sorskérdése a cigány-
magyar együttélés ügye, a cigányság integrációjának
feladata lesz, akkor miért van az, hogy megengedik
maguknak azt az önsorsrontó luxust, hogy a legnagyobb
hazai népcsoport esetén ne rendelkezzünk átfogó
kutatási eredményekkel?
Ilyen jellegű komoly vizsgálatot utoljára ugyanis csak
Kemény Istvánék végeztek 1993-ban, majd rá tíz évvel
később, 2003-ban. Azonban mindössze alig 5000 fő
megkérdezésére volt lehetőségük.
Az eredmény elszomorító. A hazai cigányság 70
százalékát alkotó romungrók jelentős része sajnos
nemzetiségi tekintetben távolodott a többségi
társadalomtól.
Hogy azóta mi a helyzet, nem tudjuk.
Félreértés ne legyen, természetesen nem bűn vállalni az
identitást, az alapvető jog.
De az se legyen titok, hogy igenis örülnénk annak, ha a
cigányságon belül nőne a roma származású, de magukat
határozottan a magyar nemzethez soroló, a
mesterségesen épített roma nacionalizmusra nemet
mondó, magukat csakis és kizárólag magyarnak érző
emberek száma.
Vagy azoké, akik a cigány művész, Pély Tamás kettős
aranypánt hasonlata szerint, a cigány identitásuk mellett,
legalább olyan büszkén vallják magukat magyarnak is.
A társadalmi-nemzetiségi dezintegráció bomba az
ország alatt. Én magam nem kívánom a vészmadár
szerpét betölteni, de igaza volt Illyés Gyulának: Növeli,
ki elfödi a bajt.
Hiszen mit lehet arra mondani, amikor Ladányi János, a
jobboldali elhajlással nehezen vádolható szociológus is
így vélekedett egy interjúban, amit nem lehet elégszer
idézni:
„A legutóbbi évtizedekben erősen megnőtt a szegregált
településeken élők aránya. A Csereháton – Borsod-
Abaúj-Zemplén megye északi, északkeleti részén –
kezdenek összeérni a gettófalvak. Ilyen se volt még a
magyar történelemben soha.
Innen kivonult az állam, feladta az országnak ezt a
részét. A nem cigány népesség elöregszik vagy
elköltözik. Mindez valóban azzal fenyeget, hogy
lesznek, akik a területi autonómiában látják a probléma
megoldását, és akár el is szakadhatnak
Magyarországtól.”
De ha az autonómia egyelőre még csak negatív utópia
is, sajnos az integrálhatatlan életmód uralkodóvá válása
már nem egy hazai no go zónává vált kistelepülésen
megtörtént, ami gyakorlatilag területi elszakadás nélkül
is az adott község, közösség elvesztését jelenti.
A Jobbik szerint azonban három dolog biztos.
Először is, Csonka-Magyarország túl kicsi egy új –
akárcsak képletes – Trianonhoz. Felelős kormány nem
mondhat le hazánk egyetlen négyzetcentiméteréről sem.
Ezért is kellene fokozottan megbecsülni az ott
szolgálatot teljesító hétköznapi hősöket: pedagógusokat,
védőnőket, szociális munkásokat, postásokat,
rendőröket.
Másodszor, mindenkinek – így bármely kisebbséghez
tartozónak is – be kell tartania a kötelező együttélési
normákat. Nincs kibúvó, a kívülállás önszegregáló
kultúrája nem lehet alternatíva.
A beilleszkedést vállaló, minden tiszteletet megérdemlő
cigányemberek, akik gyakran maguk is áldozatai a
kiilleszkedettek – saját gyerekeiket sem kímélő –
életmódjának, bizton számíthatnak a Jobbikra.
Harmadszor pedig, válasszák bármelyik identitást is a
magyarországi cigánysághoz tartozók, mi baráti jobbot
nyújtunk mindazok számára, akik felelősen vállalt
gyermekeik jövőjét a tanulásban és a munkában látják,
és akik velünk közösen akarják építeni ezt az országot.
A Jobbik múlt héten megalakult integrációs
munkacsoportja ezen elvek mellett fog dolgozni.
De mit tesz a kormány?
Magyarország jövője a tét!