Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok is korabeli ruhába bújtak, hogy együtt idézzék meg 1848. szellemét. Az ünnepség a helyi sportcsarnokban kezdődött, ahonnan hangos „Éljen a forradalom” kiáltásokkal indultak el a megemlékezők az első és második világháborús hősök emlékművéhez, ahol a település vezetése és a testvértelepülés Tiszasalamon küldöttsége koszorúzott.
Útközben katonadalokat énekeltek a fiatalok, kezükben transzparenseket tartottak, amelyeken a tizenkét pont is szerepelt illetve olyan feliratok mint: a „Szabadságot!” és a „Testvériség” . A szennai kicsi huszárok piros papírcsákóval fejükön, a kislányok pedig pártában vonultak. A márciusi friss szél pedig rendületlenül táncoltatta a magasba tartott nemzeti lobogókat.
Az utcán sokan nézelődtek, telefonnal kezükben igyekeztek megörökíteni a nem mindennapi pillanatokat. – Nekem ez kicsit nosztalgia is – mondta a testvéreivel nézelődő Buzsáki Boróka. – Amikor iskolás voltam én is felvonultam, de azóta nagyon sokat minden változott.
A kisebb érdeklődőknek pedig felejthetetlen élmény volt a lovak és a színes ruhákba öltözött tömeg látványa. – Három unokánk van – mondta Varga János. – A nagyobbak felvonulnak, a kicsit pedig kihoztuk, hogy lássa a felvonulást. Ilyen nem mindenhol van.
Bizony nem, Szennában azonban az egész falu részt vesz a 171 évvel ezelőtt történtek hű megidézésében. – Tizennégy éve kezdtük el a március 15-i felvonulást és megemlékezést – mondta Wallingerné Kiss Borbála pedagógus. – Azt gondoltuk, hogy kilépünk kicsit a hagyományos keretek közül.
Az iskola mind a 230 diákja részt vett a nem mindennapi megemlékezésen, de helyi civilek, az önkormányzat és a Szennai Skanzen is hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Ez utóbbi volt a következő állomás, ahol Kossuth Lajos beszédét is meghallgatták a „forradalmárok”. – Önök felállottak én leborulok a nemzet nagysága előtt. Éljen a forradalom, fegyverbe katonák! Irány a várbörtön, szabadítsuk ki Táncsicsot!
A felszólításnak eleget tett a tömeg és kiszabadították Táncsics Mihályt, akit szekéren hoztak ki a „várbörtönből”, de azért nem vitték Bécsig. Miután a forradalmárok fellelkesültek a katonadaloktól, Damjanich vezényletére a huszárok nekirontottak az osztrákoknak. A csatatéren az Önkéntes Harctéri Segélyegylet is tábort vert, de szerencsére ez az ütközet vér nélkül a magyarok győzelmével zárult.
Miután a csapatok elvonultak, Szenna és Tiszasalamon településvezetése elültette a barátság fáját a skanzenben, amely a négy éve tartó jó kapcsolat szimbóluma.
forrás: sonline.hu