hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
Négyezer évvel ezelőtt a mai Dél-Németország kora bronzkori földművesei közt nem volt egyetlen krónikás sem, aki feljegyezte volna házasságaikat, gondjaikat és családjuk sorsát. Egy új tanulmánynak köszönhetően azonban meglehetősen részletes kép alkotható társadalmuk felépítéséről: a DNS-ből, tárgyi leletekből, és az emberi maradványok fogazatából kinyerhető kémiai nyomok alapján egy interdiszciplináris kutatócsoport az emberi kapcsolatok és öröklési rendek több nemzedékre kivetülő mintáját fedezte fel az itteni birtokaikon eltemetett magas státusú családok körében.
Meglepő hiányosság
Az eredmények közül a legszembeötlőbb éppen egy hiányosság volt: „Teljesen hiányoztak a felnőtt lánygyermekek” – mondta Alissa Mittnik, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának posztdoktori tanulmányokat végző kutatója.
A fiúgyermekek ezzel szemben szüleik birtokán maradtak, és a családban tartották a vagyont. „Ami leginkább meglepett, az az volt, hogy az embernek az összes lányát el kellett adnia idővel” – mondta a tanulmány társszerzője, Philipp Stockhammer, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem és a Max Planck Intézet jénai Emberi Történettudományi Intézetének régésze.
Az ókori életmódba való ilyen betekintés „előteremtése nem lett volna lehetséges (…) e kutatási módszerek egyikével sem önmagában” – mondta Patrick Geary, a New Jersey-i Princetonban található Institute for Advanced Study nevű magánintézet történésze, aki nem volt a kutatás résztvevője.
A tanulmány szerzői több mint 20 éve előkerült emberi maradványokkal és tárgyi emlékekkel dolgoztak. Az Augsburgtól délre, a Lech folyó mentén fekvő terület lakóházakkal való beépítése során feltárt leletek radiokarbon kormeghatározása azt mutatta, az itt eltemetett földművesek ezelőtt 4750-3300 évvel élhettek.
Mittnik a Max Planck Intézet laboratóriumában Johannes Krause irányítása alatt vizsgálta meg kollégáival 104 ember DNS-ét, akik a hajdani birtokokon voltak eltemetve. A csapat arra keresett bizonyítékokat, hogy a földművesek milyen neműek voltak, illetve milyen rokonságban álltak egymással.
A vizsgálat során a kutatók modernebb eljárásokkal pontosítani tudtak az eredeti radiokarbon kormeghatározáson, akár 200 évre is szűkítve azt egyes esetekben. Ebben az időintervallumban öt nemzedéket azonosítottak, amelyek egymástól származtak.
A legkorábbi telepesek közül egyesek a neolit kori, úgynevezett harangedényes kultúra tagjai voltak, az ő génjeiket öröklő későbbi leszármazottak az itteni társadalom elitjéhez tartoztak – bronz és réz tőrökkel, baltákkal és vésőkkel temették el őket. E férfiak olyan Y-kromoszómavariánst hordoztak, amely ma is gyakori Európában.
Velük szemben a szegényesebb melléklettel eltemetett férfiak másfajta Y-kromoszómavariánst hordoztak, tehát apai ágon máshonnan származtak. Mindez azt sugallja, hogy a harangedényes kultúra tagjainak leszármazottai gazdagabbak voltak, és több fiúgyermekük volt, akiknek génjei a mai napig megtalálhatók a földrészen.
Gazdagok és szegények
A nők egyharmadát szintén nagy értékű tárgyakkal temették el – nagy mértékben kidolgozott réz fejdíszekkel, vastag bronz lábperecekkel, és díszes réz tűkkel.
Ők azonban idegenek voltak – DNS-ük alapján jól elkülöníthetők a többi eltemetett embertől, és a fogazatukban megtalálható stronciumizotópok – amelyek az általuk fogyasztott víz ásványianyag-tartalmával hozhatók kapcsolatba – azt jelzik, hogy a Lech folyótól távol születtek és nevelkedtek serdülőkorukig.
Egyes sírmellékleteik – talán a korábbi lakhelyükről magukkal hozott emlékek – a 350 kilométerre, a mai Németország keleti részén és Csehországban honos Únětice-kultúrából származnak.
Kép forrása: National Geographic / Schellhorn, Ullstein Image / Getty Images)
E nők lánygyermekeinek nem találhatók meg semmiféle nyoma az itteni sírokban, ami alapján valószínűsíthető, hogy őket is távoli vidékekre adták férjhez, e minta pedig mintegy 700 éven át folytatódott.
A helyi nők közül csupán azok voltak itt megtalálhatók, akik magas státusú családhoz tartoztak, és 15-17 éves koruk előtt meghaltak, illetve szegényebb, sírmelléklet nélkül eltemetett, nem rokon nők, akik vélhetően szolgák voltak – mondta el Mittnik.
A nőkkel szemben három férfi fogazatának stronciumizotópjai is azt mutatták, hogy habár serdülőkorukban elhagyták a völgyet, a későbbiekben visszatértek. Ez a tény „új ablakot nyit a férfiak életciklusára” – mondta Geary.
A bronzkori elit temetkezései régóta jelezték a korabeli társadalmi egyenlőtlenségeket, de e társadalmak rendjéről sokáig „meglehetősen határozatlan” képet lehetett csak alkotni – mondta el Stockhammer.
A régészet és a családi kötelékeket feltáró DNS-adatok együttes felhasználásával a tanulmány szerzőinek sikerült pontosítani a képen. Az adatokból az is kitűnik például, hogy a fivéreket ugyanolyan gazdag tárgyi melléklettel temették el, azaz minden fiúgyermek – nem csak a legidősebb – örökölt a családi vagyonból. Az egymással rokon férfiak négy-öt nemzedéken át is a családban tartották a vagyont.
Az azonos egykori telkeken örök nyugalomra helyezett, nem rokon emberek maradványai azt jelzik, hogy az egyenlőtlenség a háztartásokon belül is éles volt.
Az e viszonylag szerény földművelő közösségek felépítésének összetettsége meglepte Stockhammert, aki szerint az európai régészetben eddig csak 1500 évvel később, az ókori Görögországban volt megtalálható arra utaló nyom, hogy a szolgák, illetve rabszolgák a magasabb státusú emberekkel egy fedél alatt laktak.
Számos kutató reméli, hogy az itt bemutatott interdiszciplináris módszertan más régészeti helyszíneken feltárt leletek esetében is felhasználásra kerül.
Bánffy Eszter régész, a Német Régészeti Intézet frankfurti Római-Germán Bizottságának igazgatója elmondta: rendkívül izgalmasnak találja az eredményeket, azonban ezek csupán „egyetlen térség egyetlen korszakába nyújtanak betekintést. Ha hasonló elemzéseket végeznek széles térbeli és időbeli kiterjedésben”, a kutatók általánosabb következtetéseket is levonhatnak – mondta.
„Míg a régészet adta a csontfelépítést, az archeogenetika hozzáadta a húst is” – mondta Detlef Groenenborn, a Mainzi Egyetem szakértője. „A teljes varázs csak akkor tűnik elő, amikor a két szakterületet összeadják.”
