Otthon / Barcsi hírek / Magyar népszokások, hiedelmek karácsonykor

Magyar népszokások, hiedelmek karácsonykor

A karácsonyi szokásokban és hiedelmekben megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és Jézus születéséhez fűződő hagyományok.

December 24-én, Ádám-Éva napján adták elő az ún. paradicsomjátékot, amelyben a bűnbeesés történetét jelenítették meg. Ezen a napon szigorú böjtöt tartottak és a karácsonyi vacsorát az éjféli mise után fogyasztották el. A háziasszony mindent előre kikészített, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztania. A család együtt imádkozott és elsőként mézbe mártott fokhagymát, diót ettek. A fokhagymának gonoszűző szerepet tulajdonítottak. Az alma is elmaradhatatlan volt a karácsonyi asztalon, egy almát annyi felé vágtak, ahány tagja volt a családnak és együtt elfogyasztották a család összetartását erősítve. A szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma a család egészségét biztosították. A néphit szerint, ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat esznek, akkor a következő évben bőségben lesz részük. A családtagoknak mindenből kellett enni, inni. Szokás volt a család halottainak is megteríteni és minden ételből egy keveset tányérra tettek. Karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. A karácsonyi vacsora után a morzsát nem szabad kidobni az ünnep végéig, mert megóvja a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem ajánlatos kivinni a házból, mert a szeméttel a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad.

Az asztal egész héten át terítve volt minden háznál, hogy a látogatókat, köszöntőket is megkínálják. A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy a közelébe helyezett tárgyaknak, eszközöknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Mágikus erejűnek tartották pl. a karácsonyi abroszt, később sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, és a kenyér is megkeljen. A karácsonyi abroszt advent csendjében hímezték az asszonyok. Az asztal alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, így a házakat a betlehemi istállóhoz hasonlatossá tették. Ezt a szénát, vagy szalmát karácsony után az állatok alá helyezték vagy megetették velük, hogy szaporák, egészségesek legyenek. Az asztalra vagy alá magvakat is raktak, a következő évre jó termését, a bőséget varázsoltak.

Karácsony napján szokás volt házról-házra járni családostul, ilyenkor a harag is megszűnt, mert bocsánatot kértek és megbocsátottak egymásnak az emberek. A szeretet ünnepét a család békességben töltötte együtt.

A legismertebb karácsonyi népszokás, a betlehemezés. Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal járnak házról házra. Szent énekekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.

tűznek is fontos szerepe volt karácsony éjjelén. A születő fényt jelképezték az égő gyertyák, amit házasságvarázslásoknál is használtak. Az eladósorban lévő lányoknak olyan gyertya fénye mellett kellett öltözködni az éjjeli misére, amelyik már égett egy lakodalmon. A gonosz szellemeket, boszorkányokat különböző zajkeltő eszközökkel űzték el ezen az éjszakán. Advent négy vasárnapján az adventi koszorú gyertyái égtek, hétről hétre eggyel több. Az adventi koszorút fűzfaágakból készítették és a körkereszt szimbólumot is megjelenítették. A körkereszt ősi védelmi szimbólum. A kör az „Anyaisten formája”, a kereszt a „Fiúisten” jele, melynek közepe a megnyilvánult világot, az ember jelképezi. Az alaposztás a világ tér-idő szerkezetének megidézője. A kör középpontja hatalmas energiákat tartalmaz. A világ közepét szimbolizálja. Itt lép be Isten a világba.

karácsonyi életfa, termőág a karácsonyfa elődje. A megújuló természetet jelképezi. Rozmaring-, nyárfa és kökényágakat kötöttek össze és lefelé a mestergerendára vagy a szobasarokba függesztették fel. Dióval, piros almával, mézeskaláccsal díszítették. Vízkeresztig hagyták a szobába. A karácsonyfa állítás német eredetű szokás az 1920-as évektől terjedt el Magyarországon. A karácsonyi ajándékozás új szokás, régen a karácsonyfa és a rajta lévő édességek jelentették az ajándékot.

December 25-én karácsony első napján munkatilalom volt, csak a legszükségesebb munkákat csinálták meg. Ezen a napon nem főztek, a maradékot ették meg. Egyes helyeken még a hamut és a szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy gondolták, hogy a szerencsét vinnék ki a házból.  Tilos volt e napon a kölcsönkérés és a kölcsönadás is.

regölés december 26. és Újév közötti időszakban történt. Férfiak járták a falut, akik termékenységvarázsló énekeket adtak elő.  Köszöntötték a háziakat és a lányos házaknál, újdonsült házasoknál „párokat összevarázsló” énekeket is mondtak. A csodaszarvasról is énekeltek, aki égitesteket hordoz, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat tart. A regös a régi magyarok varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A regösök kifordított báránybőr kucsmát és bundát viseltek.

December 27-én, János napjához kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg ember és állatot gyógyítottak vele.

December 28-án  aprószentek napján élt a vesszőzés szokása. A vesszőzéshez általában fűzfaágat, korbácst használtak. Óvatosan megcsapkodták a lányokat, asszonyokat, gyermekeket, hogy egészségesek maradjanak.

Némethné  Wéber Gabriella

(Forrás: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások)

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

Olykor bátorság kimondani az igazságot – Orsós Lajos Barcson

  Különleges vendége volt a közelmultban Barcsnak, Orsós Lajos egy Somogy megyei cigánytelepről került az …

Leave a Reply

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com
Close
%d bloggers like this: