Az iskolai agresszió közelmúltbéli megdöbbentő esetei kapcsán intézett azonnali kérdést a kormányhoz a dél-somogyi ellenzéki országgyűlési képviselő .
Ismét az egyik aktuális,gyors megoldást igénylő témában szólalt fel a honatya . A média által közzétett tragikus eseteken kívül sajnos számos kisebb-nagyobb súlyú erőszakos cselekedet történik napjainkban az iskolákban, ahol az elkövető gyermekek egymást, vagy a pedagógust bántalmazzák verbálisan, vagy tettlegesen. Lehet egymásra mutogatni, keresni az okokat, de az biztos, hogy sem a túlhajszolt tanárok, sem a stresszes, fáradt szülők oktatási-nevelési módszereivel van kizárólag a probléma, hanem ennek okaival melyek által ilyen aggasztóak lehetnek a következmények…
A Jobbik Barcson élő alelnökének Orbán Viktor miniszterelnök Dr .Nagy Istvánt választotta ki válaszadónak.
Azok kedvéért, akiket érdekel a téma, közöljük a parlamenti jegyzőkönyv szövegét is.
R.
„Ander Balázs:
Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már egy 1986-os, tehát özönvíz előtti amerikai tanulmány is azt írja, hogy egy átlagos médiafogyasztó gyermek, mire eléri a 12 éves kort, 244 ezer erőszakos cselekménnyel és mintegy 14 ezer hullával találkozik a képernyőn. Azóta felnőtt egy olyan generáció, amelyik már az előtt a laptopot vagy éppen tabletet vagy okostelefont nyomkodta, mielőtt szobatiszta lett volna, tehát a helyzet egészen biztosan romlott. Ugyan vitatkoznak azon, hogy van-e valamiféle összefüggés aközött, hogy az iskolai erőszak terjed, de tény és való, hogy így van ez Magyarországon is, és a hazai diákoknak mintegy 51 százaléka bizony az iskolai agresszió valamilyen formájával találkozott, és egyharmaduk félve megy iskolába. A frusztrált, túlterhelt, agyonbürokratizált oktatási ökoszisztéma leképezi a társadalmat, azt a társadalmat, ahol bizony az értékek változtak és negatívan változtak, ahol a gyerekek sok esetben követik a rossz példát is, a média által vezérelt rossz példákat.
Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak Malackát ölték meg a diáktársai a Legyek urában, hanem az élet is produkál nagyon véres, nagyon tragikus eseményeket. Emlékezhetünk arra, amikor K. Rajmund megölte, agyonverte osztálytársát, és ezért nevetséges ítéletet kapott, vagy éppen, amikor egy kaposvári elitgimnáziumba járó 10. osztályos diákok brutálisan meggyilkolták az osztálytársukat. Viszont az erőszaknak megjelent egy másik formája is, a tanárok ellen elkövetett erőszak. Ennek példája, amikor a pesterzsébeti szakképző iskolában egy megvadult páviánhordára emlékeztető csapat vegzálta a tanárt, és most Győrben, amikor egészen a gyilkossági kísérletig fajult a dolog, ahol leszúrta a diák a tanárnőt.
Én azt kérdezném miniszter úrtól, tesz-e a kormányzat valamit annak érdekében, hogy az erőszakot megfékezze a közoktatási intézményekben.
Dr. Nagy István:
Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Hadd kezdjem azzal a válaszomat, hogy a magyar kormány minden erőszakos cselekedetet a leghatározottabban elítél, akár vizuálisan, akár a valóságban történik, hiszen a kettő egymásra hatással van. Hiszen ahogyan ön fogalmazott az erőszakos tartalmak megjelenése a médiafelületeken, hogy olyan példákat lehet látni különböző filmsorozatokban, mind-mind negatív hatással van. Felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen példákat állítunk a fiataljaink elé. És bizony az a helyzet, hogy ma már ez az erőszak egészen komoly formában sajnos beköszöntött az iskolába is. És az a győri erőszak, ami történt a diák és tanár között, az teljességgel elfogadhatatlan és nem tűrhető. Az oktatásnak és a nevelésnek tehát óriási szerepe és óriási feladata kell hogy legyen, az oktatásnak is és a nevelésnek is; nem pótolható és nem helyettesíthető egyik a másikkal, együtt a kettőre nagyon fontos hangsúlyt kell helyezni.
Ráadásul, azt kell hogy mondjam, súlyosbítja a helyzetet, hogy egy jó nevű, jó iskolában történt mindez. És jó családból való maga a gyermek, és az osztályban is jó hangulat uralkodott. Tehát valami olyan fokú megjelenése van ennek a magatartásformának, amivel természetesen foglalkozni kell.
Helye van ennek a felderítésében természetesen a pszichológiának, a pszichiátriának, mindenképpen a nevelésnek. Azt is el kell mondjam, fokozottabban kell intézkednünk arra, hogy az iskolai rendőrségnek milyen szerepe van; hogy hogyan tudjuk megállítani azt, hogy ne vihessenek be a gyerekek ilyen eszközöket, amellyel társaik vagy tanáraik életét veszélyeztetik.
Tehát sokkal nagyobb odafigyelés szükséges mindahhoz, hogy ezeket a cselekedeteket megelőzzük. De ki kell indulnunk magunkból, olyan példákat kell állítanunk, és a gyerekeink elé olyan példákat kell állítani, ami a jó útra viszi őket és nem a negatív példákat követi.
Köszönöm szépen, elnök úr.
Ander Balázs:
Köszönöm miniszter úr válaszát, különösen azt, hogy a cinikus rétvárizmusokat most mellőzték. (Derültség a Jobbik soraiban.) Viszont igazándiból én akkor lennék boldog, ha nem a büntetés motiválna, hanem a megelőzés. És hogyan lehetne ezt a megelőzést a gyakorlatban megvalósítani? Úgy, hogy nem űrhajóst kellene küldeni az űrbe, hanem mondjuk, gyermekpszichológusokat a megfelelő helyre, például azokba az iskolákba, ahol erre nagy szükség lenne. Aztán iskolai szociális munkásokat, szociálpedagógusokat, akik már a gyökerénél tudnák ezt a problémahalmazt kezelni. Csak az a helyzet, hogy ezzel nem találkozunk a költségvetés oldalán sem. És arról is sokat tudnának mesélni, mondjuk, L. Ritók Nóráék, hogy hogyan viszonyul a kormányzat, teszem azt, a tanodákhoz, azokhoz a tanodákhoz, amelyek a jó útra próbálják terelni sok esetben azokat a diákokat, akik otthon megfelelő szocializációs normákkal nem találkozhatnak. De az itt elhangzott, hogy bizony nem csak a hátrányos helyzetű családokból származó diákok nyúlhatnak agresszióhoz.
Szóval, én inkább ilyesféle válaszokra vágynék, de azért köszönöm miniszter úrnak a válaszát.”
Like this:
Like Loading...
Kapcsolódó bejegyzések
TG Facebook Comments