Jakab Péter pártelnök Facebook-bejegyzése üzenet volt a választóknak és az ellenzéki pártoknak. Bár továbbra is nyitva hagyta a legfontosabb kérdést, hogy hány ellenzéki lista áll majd szemben a Fidesz-KDNP-vel. Erről, illetve az ellenzékről, a listákról, valamint Karácsony Gergelyről és a miniszterelnök-jelöltről is kérdeztük Tóth Tamást, az Iránytű Intézet elemzőjét, aki szerint “akik az önkormányzati választásokat az egy lista tökéletes példájaként emlegetik, azok vagy magukat próbálják hazugságokkal nyugtatni, vagy nyíltan félre kívánják vezetni a szavazóikat”. Interjú.
Mit gondol az ellenzéki pártok innovációjának tartott előválasztás intézményéről?
Az előválasztás egy merőben demokratikus, az ellenzéki pártokat konszenzusra kényszerítő eszköz, mely véleményem szerint alapvető feltétele a kormányváltásnak. Egyrészt kikényszeríti a pártokból víziók felállítását, melyekkel kampányolhat már magára az előválasztásra készülve, másrészt ténylegesen az a jelölt állhat ki a kormánypárti kihívóval szemben, aki mögött a legerősebb a támogatottság. Ez alapján nem a legerősebb ellenzéki pártnak lesz helyben a legnagyobb szava a jelöltet illetően, hanem maga a jelölt személye, ismertsége és elismertsége állítja fel a
választókerületi erősorrendet.
Hogyan látja, ezzel az eszközzel az ellenzéki szavazók mellett a bizonytalanokat is meg lehet szólítani?
A bizonytalanok megszólítása nehéz, de mindenki által áhított cél. Az előválasztás körzetenként eltérően fog hatni a bizonytalanokra. Azt gondolom, valamivel több bizonytalant billenthet el egyik vagy másik irányba az előválasztás útján történő jelöltválasztás, de bizonyosan csak a közel azonos támogatottságú ellenzéki-kormánypárti körzetekben lehet jelentősége.
Hogyan értékelné a közös miniszterelnök-jelölt ötletét?
Azt gondolom, hogy az ellenzék számára ez az egyetlen járható út. Fontos, hogy az ellenzéki összefogás élén egy személy álljon, akit fel kell építeni a választásokig, akinek erőt kell mutatnia azzal, hogy ő mögötte áll az összes ellenzéki párt. Így a miniszterelnök-jelölt és az összellenzék egymást erősíti, legitimálja. Amennyiben ellenzéki civakodást éreznek a választók, akkor esélytelen lényegi változást elérni az országgyűlési mandátumok összetétele terén.
Bár még messze vagyunk a jelöléstől, de általánosságban milyen feltételeknek kellene megfelelnie egy minden ellenzéki szavazót megszólítani és képviselni képes miniszterelnök-jelöltnek?
Orbán Viktor egy igen karizmatikus, erős vezető, akivel szemben csak hasonló jellemzőkkel bíró jelölt jöhet szóba. Érdekes lesz, hogy az ellenzéknek sikerül-e ilyen személyt találnia, hiszen a jelölt nem oszthatja meg sem az ellenzéki pártokat, sem a szavazókat, ennek fényében a jelenlegi pártvezetők szóba sem jöhetnek. Politikán kívüli személy pedig nehezen tud erőt felmutatni.
Gyakran felmerül, hogy esetleg Karácsony Gergely lesz majd a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt. A Lánchíd felújítása körül kialakult vitában azonban nem volt érezhető a főpolgármester ereje.
Pedig ez egy igen fontos küzdőtér, ami nem a jelenről, hanem 2022-ről szól. Ha a főpolgármester Orbán Viktor kihívója kíván lenni, akkor szüksége lesz még csörtékre a kormánnyal és leginkább Orbán Viktorral. Olyan sok idő
már nincs, ügyek talán lesznek, amiből meríthet.
Az IDEA Intézet 2020. július 30. augusztus 3. között végzett reprezentatív közvélemény-kutatásából kiderült, az ellenzéki szavazók 72 százaléka közös listát akar a 2022-es országgyűlési választásokon. Nagyon hasonló eredményt produkált a július közepén a Závecz Research által készített felmérés is: az intézet megállapítása szerint az ellenzéki szavazók mintegy 83 százaléka az egy listát tartja célszerűnek. Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke nemrégiben ugyanakkor arról beszélt, pártja elkötelezett a kettő vagy akár több lista mellett, mivel úgy gondolják, hogy ezek maximalizálják az
ellenzéki szavazatok számát.
Az ellenzéki szavazók érezhetően arra vágynak, hogy pártjaik konszenzusra jussanak. Azt gondolom, az egy lista vagy több lista kevésbé lehet fontos számukra,
A választók nagy része identitását tekintve elsősorban ellenzéki, s csak másodsorban valamelyik párt híve. Ők azok, akik bármikor átszavaznak egy másik ellenzéki jelöltre vagy gondolkodás, mérlegelés nélkül odateszik az X-et a közös ellenzéki listára. A pártok szavazói között azonban nem elhanyagolható arányban „régi motorosok” is vannak, akik bizonyára távol maradnának, ha csupán egy ellenzéki lista lenne.
A pártok közül a Jobbik rendelkezik jelentős számú régi (identitású) törzsszavazóval, akik semmilyen körülmények között nem szavaznának egy olyan listára, amelyen Gyurcsány Ferenc neve is szerepel.
Az egyértelmű, hogy külön-külön nem lenne szerencsés az indulás, de két listába tömörülve már lényegesen több ellenzéki szavazóval számolhatunk.
Másfél évvel a kampány előtt még van arra idő, hogy elmagyarázzák a választóknak a több lista működését, esetleges szavazat maximalizáló előnyeit?
Azt gondolom, hogy már nincs elég idő magyarázatokra. Mire sikerülne tiszta vizet önteni a pohárba a választóknál, addig már rég kifutna az ellenzék az időből. Ekkorra már az előválasztás finisében kellene lenniük, ezzel szemben nagyjából ugyanott toporognak a pártok, mint fél évvel ezelőtt. És ne feledkezzünk meg a járvány második hullámáról, mely tovább bonyolítja majd a helyzetet.
Az egyéni jelöltek és a miniszterelnök-jelölt személye, ha nem lesz fix 2021 tavaszára, akkor esélytelennek látom, hogy szervezett, jól felépített kampánnyal és emberekkel fusson neki az ellenzék a következő országgyűlési választásoknak.
Az egylista pártiak az október 13-ai eredményekkel példálóznak, miközben ott az összefogás listái minden megyében rosszabb eredményt értek el, mint amikor az ellenzéki pártok külön-külön indultak. Nem lenne célszerűbb, ha a pártok a 106 egyéni jelölt megtalálására összpontosítanának?
Akik az önkormányzati választásokat az egy lista tökéletes példájaként emlegetik, azok vagy magukat próbálják hazugságokkal nyugtatni, vagy nyíltan félre kívánják vezetni a szavazóikat. Mindkettő hiba és bűn.
Az októberi választások tökéletesen példázták, hogy helyben 1-1 elleni küzdelemre van szükség. A közös lista épp elbukott azon a megmérettetésen, de azt sem állítanám, hogy tökéletesen példázza, hogy nem szabad egy lista mögé sorakoznia az ellenzéknek. A két választás olyan sok mindenben összehasonlíthatatlan, hogy szakmai hiba lenne egymás mellé tenni őket.
Időben van még az ellenzék, hogy lefolytassa ezt a vitát, illetve mennyire szerencsés, ha mindez nyilvános diskurzustérben zajlik?
A nyilvános kommunikáció fontos, de nem a nyilvános vita. Nemcsak a bizonytalanok tekintetében veszélyes ez, hanem a biztos szavazók esetén is, hiszen egy kampányban egymással megegyezni nem képes ellenzék nem fest túl biztos kormányzóbiztos képet sem.