Mégsem közelíti meg Magyarország gazdasági fejlettsége és életszínvonala 2030-ra Ausztriáét – vett vissza korábbi vágyaiból a jegybank elnöke, aki még a minap is abban reménykedett, hogy a járványt visszaesés nélkül át lehet vészelni.
Sem a járványt, sem a recessziót nem tudta a határokon feltartóztatni a kormány, holott láthatóan ebben reménykedett, sőt a járvány megállításában váltig bízik. A helyzet némiképp emlékeztet az 1973-as olajválság idejére, amikor a magyar politikusok első reakciója az volt, hogy az árak robbanásszerű emelkedése a tervgazdaságokba nem gyűrűzik be. Ám rövidesen kiderült, hogy azokat éri csak igazán súlyos veszteség. Ráadásul a piacgazdaságok gyorsabban alkalmazkodtak, könnyebben kigazdálkodták a cserearányromlás miatt elszenvedett veszteségeket, mint a hosszú reakcióidejű és a központi utasításokra hagyatkozó szocialista államok, amelyek keveset tettek a csapások elhárítására, viszont súlyosan eladósodtak.
Most Magyarországon is piacgazdaság van, bár annak erősen központosított változata, egyre erősebb állami befolyással. A válság határainkon történő feltartóztatásának mai élharcosa a jegybank, amelynek vezetői egészen augusztusig azt állították, hogy a magyar gazdaság visszaesés nélkül fogja átvészelni a járványt. Pedig akkor már ágazatok sora hevert romokban. Az átértékelés egyik jele, hogy a monetáris tanács legutóbbi ülése után kiadott közlemény szerint „a vártnál gyengébb GDP-adat szükségessé teszi az idei évi növekedési kilátások módosítását”. Majd váratlanul megszólalt Matolcsy György elnök is, aki kitart ugyan amellett, hogy a magyar gazdaság teljesítményét, az itteni életszínvonalat Ausztriáéval kell mérni, de legmerészebb álmait feladta. Tavaly a jegybank versenyképességi programja még azzal kecsegtetett, hogy megvalósítása esetén 2030-ra az ausztriai jólét 80–90 százalékát el lehet érni. Most Matolcsy váratlanul feladta ezt a célt, a növekedés.hu-n ezt írta: „Ez ugyan nem történhet meg 2030-ig, de világos menetrend kell a következő 20-25 évre: ennek hiányában
az a történelmi kockázat vár ránk, hogy ez a felzárkózás soha nem megy végbe.”
Más kérdés, hogy a „világos menetrendként” szolgáló, 330 pontból álló, 12 területet érintő jegybanki programnak, sok értelmes megállapítása mellett, két alapvető gyengéje van: egyrészt mindent fenekestül felforgatna, másrészt megspórolja a költségvetési hatásvizsgálatokat. Mindemellett Matolcsy maga is régmúlt időkkel példálódzott: „Ha nem vigyázunk, megismétlődhet az 1970-es évtized kudarca: külső eladósodás egy fenntarthatatlan gazdasági szerkezet fenntartásáért.”