hellodelsomogy Dél-Somogy friss hírei egy helyen
A dél-somogyi ellenzéki országgyűlési képviselő, Ander Balázs, a Jobbik alelnökeként adta át pártja üzenetét a munkavállalói érdekvédelmi szervezeteknek csütörtökön, a Veszprém megyei Pápa városában, a település legnagyobb foglalkoztatója, egy kínai óriáscég bejáratánál megrendezett szakszervezeti akción. (Emlékezetes egyébként, hogy Andert a munkavállalókat hátrányosan érintő rabszolgatörvény miatti tiltakozása okán
– mikor is egy molinót tartott csendesen a parlamenti ülésteremben – ugyanakkora pénzbüntetésre ítélték, mint a 19.000 pedofil képet gyűjtögető, aberrált fideszes Kaleta Gábort. Erről kérdeztük a nagyatádi származású, de Barcson élő honatyát.
Hellódélsomogy.hu: -Egy újabb kiruccanás volt a pápai út, hogy legyen min csámcsogni a narancsos trolloknak?
Ander Balázs: -A legkevésbé sem ők, vagy a gazdáik érdekelnek. Ellenzéki országgyűlési
képviselőként, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki párt alelnökeként – ha tudom,
akkor – kötelességem elfogadni az ilyesféle meghívásokat. Minket az a helyzet foglalkoztat, hogy
miként lehetne választ adni arra, hogy az év eleje óta csaknem 60 százalékkal nőtt Veszprém megye
második legnagyobb városában, illetve a Pápai járásban az álláskeresők aránya.
HDS: -A fideszes Kósa Lajos egyszer valami olyasmit nyilatkozott, hogy képtelenség, hogy a rettenetes
magyar élet-, munkahelyi-, valamint bérviszonyok miatt menekülnek el innen az emberek. Ezek
szerint mégiscsak baj van…
Ander: -Aki hajlandó kinyitni a fülét, és meghallani az emberek szavát, az tudja, hogy komoly gondok
vannak. De a friss statisztikák is ezt bizonyítják.
HDS: -Mire gondol egészen pontosan? Vegyük sorra!
Ander: -A munkahelyi balesetek számának alakulása híven jelzi a dolgozók fáradtságát,
leterheltségét. Ez a szám 2012-től a tavalyi évig 17.000-ről 24.000-re nőtt, ami valami egészen
elképesztő, 40 százalékosnál is nagyobb emelkedést mutat. Ezt bárki ellenőrizheti a KSH hivatalos
statisztikáiból.
OECD adatok szerint amíg egy átlag magyar melós 1740 órát gürcöl évente, addig egy német csak
1356 órát dolgozik. Amíg nálunk átlagosan 233 munkanapot robotol végig egy munkavállaló évente,
addig dán sorstársa csak 216-ot, ami azt jelenti, hogy 17 nappal több ideje jut saját magára vagy a
családjára.
HDS: -Erre mondják, hogy a termelékenység nálunk jóval alacsonyabb…
Ander: -Alacsonyabb, de ez jobbára munkaszervezési hiba, nem a dolgozók bűne, hiszen egy innen
„kalandvágyból” kimenekült munkavállaló általában simán felveszi a versenyt külföldön a némettel,
az angollal. Mindazonáltal az alacsonyabb hazai termelékenység még mindig nem magyarázza meg a
szakadéknyi bérkülönbséget.
HDS: -Bocsánat, hogy ismét közbevágok, de a nyugati országok azért némileg szerencsésebb
történelmi fejlődést tudhatnak maguk mögött.
Ander: -Nem is velük akartam most példálózni. Hadd hozzam fel bezzegországként északi
szomszédunkat, Szlovákiát, ami sokáig ott kullogott mögöttünk. Tudja mennyi ott a nettó
minimálbér? Havi 477 euró. Ami 170.000 forintnyi összegnek felel meg. Nálunk a minimálbér ezzel
szemben alig több, mint 100.000 forint, és a szakképzett munkáért járó garantált bérminimum is
csupán 140.000 forint. De ennyit visz haza egy diplomával rendelkező kezdő pedagógus is. Miről
beszélünk akkor?
HDS: -Mekkora a kormányzati szándékosság abban, hogy mindez így alakult, és a térség valamikori
éllovasából annak sereghajtójává váltunk, és mostanra már gyakorlatilag csak Romániát és Bulgáriát
előzzük?
Ander: -Óriási! Lehet itt Orbánéknak visszamutogatni, de 10 éve kétharmaddal kormányoznak. Amiről
itt a statisztikai adatok tükrében beszéltem, az nem más, mint a vegytisztán neoliberális gazdasági
dogma érvényesülése. Miközben megy a nemzeti szólam, 2014-ben Orbán a szaudi Rijádban azzal
csalogatta ide az arab befektetőket, hogy a minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar
munkaerő, és mennyire rugalmas a munka törvénykönyve.
HDS: -Magyarán az alulfizetett magyar melós hátán akár fát is vághatnak…
Ander: -Pontosan. Az országot gyakorlatilag a multik gyarmatává és saját narancsos oligarcháik
tartományává züllesztették. Ez még csak véletlenül sem patrióta, hazafias hozzáállás, hanem a
neoliberális, szociopata recept megvalósítása. Ahol az alacsonyan tartott bérekre és a munkavállalói
jogok megnyirbálására alapozzák a versenyképességet, ott bizony nem másról van szó, mint arról a
társadalompusztító forgatókönyvnek a megvalósulásáról, hogy a tőkeérdekek oltárán feláldozzák a
magyar dolgozókat. A nemzetközi óriásvállalatok globális értékláncainak aljára száműzött,
összeszerelő-üzemmé degradált ország melósainak bizony nem fenékig tejfel az élet.
HDS: -Nem erős megfogalmazás ez így?
Ander: -Nem! Akkor még egyszer szeretném leszögezni, hogy nem valamiféle a kákán is csomót
kereső ellenzéki mentalitás mondatja ezt velem, hanem a valóság. A szomorú tények. A kizsigerelt,
sokszor csak munkaerőállatnak tekintett férfi dolgozók többsége meg sem éli a nyugdíjazását. Sokan
– félve az elbocsátástól, meg attól, hogy a táppénzből nem fognak tudni megélni – még betegen is
eljárnak dolgozni. Csak meg kell nézni a táppénzes napokra vonatkozó összesítéseket! Az elmúlt két
évtizedben megfeleződött, és így 6 napra csökkent az ilyesféle munkahelyi hiányzások száma.
Rengeteg kisgyerek egyedül kénytelen otthon betegeskedni, mert a szülei nem engedhetik meg
maguknak azt a „luxust”, hogy táppénzre menjenek vele. Ez elfogadhatatlan! Ráadásul megnézhetjük
azt is, hogy a kiemelt partnerek, tehát a kormány által preferált tőkeerős cégek milyen
kedvezményeket kapnak. Míg a 2010-es kormáynváltás előtt 4,6 millió forint állami támogatást
kaptak átlagosan egy-egy munkahely megteremtéséért, addig a szavakban nagyon nemzeti Fidesz-
kormányzat ezt tovább növelte. 2016-ban ez a mutató már 11,4 millió forintot jelzett, de volt olyan
multicég is, amelyik 20-30 milliót kapott minden egyes munkahely létrehozásáért. A hazai kis- és
közepes vállalkozások nem is álmodhatnak ilyen kedvezményekről és támogatásokról. Szégyen!
HDS: -Milyen elvi alapon állva közelíti meg az ön pártja a hazai munkavállalók ügyét?
Ander: -Keresztényszociális alapokon állva a Fidesz egyetlen jobboldali ellenfeleként mi valóban
hiszünk a magyar dolgozókban, és a szívvel-lélekkel végzett munka becsületében. Ezért valljuk a XIII.
Leó pápa által 1891-ben megfogalmazott Rerum Novarum igazságát, amely szerint „rút és embertelen dolog az embereket a haszonszerzés puszta eszközeiként használni fel". Ez az a keretrendszer, amelynek mentén gyökeres fordulatra lenne szükség Magyarországon. A kormány a multicégekkel kötött stratégiai partneri megállapodásokat, mi viszont a magyar dolgozóknak kínálnánk ezt a stratégiai partnerséget a most rájuk kényszerített stratégiai cselédség helyett…
HDS: -Megemlítené ennek a koncepciónak a legfontosabb alappilléreit?
Ander: -A dolgozói szegénység felszámolása elsődleges kell, hogy legyen. Ezt célozza béruniós
kezdeményezésünk is. Mi nem a luxusparazita elittel, hanem a munkavállalókkal kötnénk
szövetséget. Ennek egyik eleme lenne a Férfi40 bevezetése is, tehát annak biztosítása, hogy 40
ledolgozott év után a férfiak is mehessenek végre nyugdíjba, hiszen közülük rengetegen egyetlen
napot sem tudnak élvezni a jól megérdemelt pihenésből, hiszen idő előtt elhaláloznak. Ők ugyanis
nem adriai luxusjachtokon rekreálódnak, hanem sokszor ínszakasztó vagy stresszes munkakörben
nyűvik el saját maguk egészségét.
HDS: -Úgy tudjuk, a pápai szakszervezeti akción ott volt a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László is. Mi az, amit nekik ajánlani tudnak?
Ander: -Valóban ott volt elnök úr is. A Jobbik partnerként tekint a munkavállalói érdekvédelmi szervezetekre. Az ő szerepük nélkülözhetetlen lesz abban, hogy változtatni tudjunk a kedvezőtlen trendeken. A hazai szakszervezetiséget meg kell erősíteni, de ezt nyilván nem úgy képzeljük el, hogy az állam rájuk telepedjen, vagy bárki is megpróbálja őket pártpolitikai befolyás alá vonni. A szakszervezetek függetlensége a garancia arra, hogy kipréseljék a politikumból a pozitív fordulatot. A megerősödésük kardinális fontosságú lenne, hiszen míg 2000 táján hozzávetőlegesen 20 százalékos volt a hazai szakszervezeti lefedettség, ez mostanra nagyjából 7 százalékos szintre süllyedt. A legszerencsésebb európai országokban ezzel szemben viszont 80 százalékos ez az arány. Nos, azokban az államokban nagyobb is a munkások respektje.
P.R.
