Otthon / Egyéb / Nyugdíjkérdés Magyarországon – Munka mindhalálig? – portfolio.hu

Nyugdíjkérdés Magyarországon – Munka mindhalálig? – portfolio.hu

A koronavírus pandémia megszűnésével a gazdaság remélt visszapattanását Magyarországon különösen megkönnyíthetné, ha az erre hajlandó és dolgozni képes nyugdíjasok minél nagyobb számban visszatérnének a munka világába. Emiatt érdemes áttekinteni e téren a jelenlegi helyzetet.

OLDÁS ÉS KÖTÉS: MILYEN LÉPÉSEKET CÉLSZERŰ MEGTENNI A NYUGDÍJASOK MUNKÁBA CSÁBÍTÁSA ÉRDEKÉBEN?

A nyugdíj melletti munkavállalásnak ma Magyarországon számos akadálya van. Ha a kormányzat valóban tenni akar annak érdekében, hogy nyugdíjasok és egyéb ellátottak további tízezrei jelentkezzenek ismét munkára, emellett a feketén vagy szürkén foglalkoztatott nyugdíjasok jogviszonyait is legalizálják, akkor a fentiek tükrében a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások melletti munkavégzést korlátozó összes szabályt célszerű hatályon kívül helyeznie.

A közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai irányelveket – amelyek általános érvénnyel megtiltják a költségvetési szférában a nyugdíjkorhatárukat betöltött közalkalmazottak és más közszolgák tovább- és visszafoglalkoztatását, emellett elrendelik, hogy ha külön kormányzati engedéllyel mégis dolgozna közszolgálati státuszban valaki a nyugdíja mellett, akkor nem veheti föl a nyugdíját – érdemes haladéktalanul hatályon kívül helyezni.

A közalkalmazotti jogviszonyok munkaviszonnyá vagy egyéb foglalkoztatási jogviszonnyá alakítása lényegében egyébként is kiüresíti e korlátozásokat az érintett ágazatokban, így különösen visszás a nem érintett területeken fennmaradó szabályozás.

A KORMÁNYZATNAK A JELENLEGINÉL IS HATÁSOSABBAN CÉLSZERŰ ÖSZTÖNÖZNIE A MUNKÁLTATÓKAT A NYUGDÍJAS MUNKAVÁLLALÓK ALKALMAZÁSÁRA.

A nyugdíjasok foglalkoztatása esetén a legnagyobb gond egyértelműen az, hogy jelenleg kevés munkáltató hajlandó idősebb embereket alkalmazni. A számtalan előítélet, a nem is különösebben burkolt életkori diszkrimináció mellett a legfőbb gátló okok a munkáltatói ösztönzés formájában keresendők.

2019. január 1-jétől kedvezően változott a munkáltatói ösztönzés, miután a nyugdíjas munkavállaló keresetének járulékmentessé válása a munkáltatói közterheket is lényegesen csökkentette (szocho és szakképzési hozzájárulás alóli mentesség).

Mindezek eredményeként némi növekedés tapasztalható volt a nyugdíjasok alkalmazásában (2019 végén 115 ezren dolgoztak munkaviszonyban a nyugdíjuk mellett, 40 ezerrel többen, mint 2018-ban), viszont a nyugdíjas munkavállalók létszáma a koronavírus pandémia hatására ismét csökken, hiszen a nyugdíjas alkalmazott jogviszonyát lehet a legkönnyebben megszüntetni.

Idén július 1-jétől a járulékmentesség már nemcsak a munkaviszonyban szerzett keresetekre, hanem minden más keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban szerzett jövedelemre is kiterjed, ennek hatása egyelőre nem mérhető.

A hatásos kormányzati intézkedések a közteherviselési kedvezményeken túl feltehetően olyan kedvezményekben ölthetnek testet, amelyek egyértelműbbé teszik a munkáltatók számára a nyugdíjasok alkalmazásának előnyeit. Ilyen lehet például

  • közbeszerzési, pályázati pluszpontok adása a nyugdíjasokat alkalmazó cégek számára, különösen a hátrányos helyzetű térségekben;
  • társasági adóalapot csökkentő tételek bevezetése nyugdíjasok alkalmazása kapcsán;
  • nyugdíjasbarát munkahely díj adományozása, ha a munkahely adókedvezménnyel támogatott módon speciális egészségügyi, életminőség-javító szolgáltatást, kedvezményt ad a nyugdíjas munkavállalói számára;
  • vagy a cafeteria rendszer elemeinek kibővítése a nyugdíjas munkavállalók tekintetében.

ÉRDEMES MINDEN ELLÁTÁS TEKINTETÉBEN ELTÖRÖLNI A KERESETI KORLÁTOZÁSOKAT.

A korhatár előtti típusú ellátások mellett dolgozók keresetét korlátozza az éves keretösszeg, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai mellett dolgozók keresetét korlátozza a három hónapos gördülő kereseti korlátozás. A minimálbér másfélszereséhez kötött alacsony kereseti lehetőség nem ösztönzi a magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységek ellátását.

A nyugdíj melletti munkavállalás társadalmi feltételrendszere

A jövő legfontosabb kérdései közé tartozik, hogy miként viszonyulunk idősebb honfitársainkhoz. Az egyetlen morálisan helyes hozzáállás az lehet, ha a nyugdíjasokra növekvő társadalmi erőforrásként tekintünk. Az idősebb korosztály a társadalom legfontosabb stabilizáló ereje, a családi összetartozás és az érzelmi intelligencia legfőbb forrása lehet. Ha hagyjuk.

Mindenképpen ki kell alakítanunk ezt a társadalmi hozzáállást, mert az emberiség története során először többségbe kerülnek az idős emberek a fiatalokkal szemben (ez a folyamat már zajlik a fejlett világban és egy generáción belül rázúdul a fejlődő államokra is). Így az “öreg” fogalmát át kell értékelni, hiszen a mai közmegítélés szerint “öreg” ember valójában csak érett középkorú. Ha a születéskor várható átlagos élettartam a száztíz évvel ezelőtti 46 évről 80 évre emelkedett, és még e században várhatóan 90-100 évre nőhet, akkor át kell értékelni az aktív/inaktív korszakok fogalmát és arányát. Egyszerűen nevetséges bizakodni egy olyan emberi világ tartós fennmaradásában, ahol az elhúzódó gyermek- és fiatalkor 30 évének és a mai fogalmak szerinti nyugdíjaskor 20-30 várható évének (azaz összességében akár 60 inaktív évnek!) a költségeit a mai értelemben vett aktív korszak 30-40 éve alatt kellene kitermelni. Persze a mesterséges intelligenciájú robotoknak is lehet néhány szava ebben a kérdésben…

AZ EGYIK TÉNYLEGES MEGOLDÁS NYILVÁNVALÓAN AZ, HA A NYUGDÍJKORHATÁR BETÖLTÉSE UTÁN IS MINÉL TÖBBEN TOVÁBB DOLGOZNAK.

Erre az idősebb korban várható további élettartam lehetőséget nyújt, hiszen Magyarországon jelenleg a 65 éves korban várható további élettartam hölgyek esetében 18,7 év, férfiak esetében 14,6 év. Vagyis egy nő átlagosan több, mint 220 hónapig, egy férfi 150 hónapig kap nyugdíjat. Ezt a várakozást egyelőre a koronavírus szomorú, de statisztikai tekintetben nem kiugró halálozási adata sem befolyásolja.

A gondot nem a várható további élettartam hossza okozza, hanem ezen belül a várható egészséges élettartam hossza, ennek számítása során a mortalitási és a morbiditási adatokat együttesen veszik figyelembe. Ez tragikusan rossz adat Magyarországon: 65 éves korban mind a nők, mind a férfiak esetében mindössze 5,9 év a várható egészséges élettartam hossza.

Így ha a nyugdíj melletti lehetséges munkavállalás szempontjából elemezzük a demográfiai adatokat, akkor legfeljebb a nyugdíjbavonulás időpontját követő 5 évre vonatkozó nyugdíjas létszámokat érdemes alapul venni:

  • A hölgyek jelenleg átlagosan 62 éves korukban, a férfiak 64 és fél éves korukban mennek nyugdíjba.
  • A 62-67 éves hölgyek létszáma 455 ezer fő, a 65-70 éves férfiak létszáma 323 ezer fő.
  • A nyugdíjas munkavállalás szempontjából így a teljes elméleti bázis 778 ezer fő lenne.

A 778 ezer potenciális nyugdíjas munkavállaló közül azonban kevesebb, mint 200 ezer fő (a merítési bázis egynegyede, a teljes nyugdíjas társadalom legfeljebb 10%-a) dolgozik, közülük is a legtöbben alacsony fizetéssel járó állásokban. Az alacsony foglalkoztatási adatot több tényező magyarázhatja.

NEM VÁLLAL MUNKÁT A NYUGDÍJAS, HA AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA AKÁR FIZIKAI, AKÁR PSZICHOLÓGIAI TEKINTETBEN GÁTOLJA EBBEN. MÉG AZ EGÉSZSÉGBEN VÁRHATÓ ÉLETTARTAMÁBAN ÉLŐ NYUGDÍJAS IS ÉREZHETI ÚGY, HOGY NINCS EREJE VAGY KEDVE DOLGOZNI.

Nem csak az egészségi állapot a kérdés

Legalább ilyen fontos tényező, hogy hol lakik a nyugdíjas. Ha olyan településen él, ahol nincs munkalehetőség – nemhogy az időseknek, de a fiataloknak sem -, akkor nem tud munkát vállalni, még akkor sem, ha akarná. A nyugdíjas nem tud hosszan utazni egy munkahely miatt. Vagy helyben dolgozik, vagy sehol. Emiatt a nagyvárosokban élő nyugdíjasok sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint kisebb városokban vagy falvakban élő sorstársaik.

E tekintetben kulcsfontosságú tényező, hogy van-e a nyugdíjas lakhelye közelében olyan munkáltató, aki hajlandó nyugdíjas munkavállalókat foglalkoztatni. Nem véletlen, hogy a legtöbb nyugdíjast éppen azok a cégek foglalkoztatják, amelyek kiterjedt országos hálózattal rendelkeznek (Posta, nagybankok, értékesítési hálózatok, élelmiszerláncok).

A magas képzettségű, nagy szakmai és akár vezetői tapasztalattal rendelkező nyugdíjasok elhelyezkedését nehezíti a lehetséges munkáltatók belső hatalmi dinamikája, amelyek miatt vagy drágának, vagy avuló tudásúnak ítélhetik, és emiatt nem kínálnak elfogadható alkalmazási feltételeket a számára. Ilyen esetek miatt találhatunk több diplomás, több nyelven beszélő kiváló szakembereket árufeltöltői vagy gyorséttermi pozíciókban is.

A munkavállalási hajlandóságot befolyásolja a nyugdíjas neme is. Egyfelől a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő hölgyek könnyebben döntenek a nyugdíjuk melletti munkavégzés mellett, hiszen fiatalabbak: átlagosan három évvel korábban veszik igénybe a nyugdíjukat, mint a férfiak. Másfelől viszont a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő hölgyek sokszor éppen azért veszik igénybe ezt a nyugellátást, mert így többet segíthetnek a gyermekeiknek az unokák nevelésében, így ők semmiképpen nem kívánnak dolgozni a nyugdíjuk mellett. (Hasonló hatást gyakorol a nagyszülői gyed is a még aktív korban lévő nagyszülőkre, bár a jól kereső nagyszülőknek ez a megoldás az ellátás maximált összege miatt nem vonzó.)

Ha nincs alkalmazotti álláslehetőség, akkor persze önfoglalkoztató is lehet a nyugdíjas. Ennek is több formája lehetséges, az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonytól a megbízási jogviszonyon át az őstermelői jogviszonyig. Minden önfoglalkoztatás elsődleges feltétele azonban, hogy van-e igény, piac, megrendelő az adott tevékenységre, ha azt egy nyugdíjas nyújtja. A nyugdíjas társas vállalkozónak nyilván gondolnia kell az átörökítési kérdésekre is, amelyek megnehezíthetik a zavartalan munkavégzését. Az őstermelői jogviszony nagy segítséget nyújthat, ha a nyugdíjas bírja erővel az összetett termesztési, tenyésztési, értékesítési feladatokat. A leghosszabb ideig feltehetően a szolgáltatást nyújtó nem főállású kisadózók és megbízottak láthatják el a feladataikat, az egészségi állapotuk függvényében.

A nyugdíj összege és a megtakarítás nagysága

A munkavállalási hajlandóságot alakító további fontos tényező a nyugdíj összege, a rendelkezésre álló tartalékok nagysága. A magasabb összegű nyugdíjjal és jelentősebb tartalékokkal rendelkező nyugdíjast nem kényszeríti munkavállalásra a helyzete, az ilyen nyugdíjas inkább élvezetből vállalja a nyugdíj melletti munkát – ha dolgozni kíván. Jellemzően az ilyen nyugdíjas magasabb képzettséggel és iskolai végzettséggel rendelkezik, és az ország gazdagabb régiói valamelyikében él, ahol aktív korában esélye volt jobban keresni, és így több nyugdíjjogosultságot szerezni. Emellett nagy valószínűség szerint friss nyugdíjasról van szó,  akinek a nyugdíja éppen azért lehet magasabb összegű, mert a nyugdíjmegállapítás feltételei folyamatosan javultak az utóbbi öt évben.

Ezzel szemben az a nyugdíjas, akit a nyugellátása alacsony összege kényszerítene a nyugdíj melletti munkavállalásra, minden szempontból hátrányos helyzetben van. Jellemzően alacsonyabb fokú a képzettsége és az iskolai végzettsége, szegényebb régióban, azon belül is jellemzően kisebb településen él, rosszul fizető munkakörökben és kihagyásokkal dolgozott (éppen ezért alacsony a nyugdíja összege), rosszabb egészségi állapotban van, és ha ennek ellenére dolgozni szeretne a nyugdíja mellett, akkor sincs nagy esélye jó munkahelyet találni, mert vagy egyáltalán nincsenek munkáltatók a lakóhelye közelében, vagy a lehetséges munkáltatók (a rejtett előítéletek és életkori diszkrimináció miatt) nem szívesen alkalmaznák. Ha egyáltalán jelentkezne bármilyen álláslehetőségre, mivel az információk is nehezen jutnak el hozzá.

Új fejlemény lehet e tekintetben, hogy a kisnyugdíjasok között speciális réteget képviselnek azok a magas képzettségű szakemberek, művészek, vállalkozók, akik aktív életük folyamán a foglalkoztatási kényszerhedonizmus csapdájába estek vagy kényszerültek, vagyis minden lehetséges (és lehetetlen) módon optimalizálták a közteherviselési kötelezettségeiket, emiatt a nyugdíjvárományuk is nagyon alacsony lett. Ide vezethetett egyebek között a tartós részmunkaidős vagy minimálbéres alkalmazás, a hosszú eva, ekho, kata időszak, az egyszerűsített foglalkoztatás időszakai. Ilyen esetben a jól képzett, nagy tapasztalatú nyugdíjas is rákényszerülhet a nyugdíj melletti tartós munkavégzésre, amint látjuk ezt például a háziorvosi ágazatban.

Végezetül a nyugdíj melletti munkavállalás legfontosabb pszichológiai hasznáról is érdemes szót ejteni. A munka révén a nyugdíjas nem szakad ki a társadalom finomszövetéből, amit a munkatársak, ismerősök, barátok erőteljes hálózata teremt meg. Amíg dolgozik, a nyugdíjas egy nagyobb közösség fontos tagja maradhat. A leghosszabb ideje tartó boldogságkutatás eredményeiből tudjuk, hogy az időskori boldogság nem a hírnévtől és nem a gazdagságtól függ (amire minden fiatal vágyik), hanem a közösségi – munkatársi, baráti, családi – kapcsolatok erősségétől. A nyugdíj melletti munkavégzés legfontosabb eredménye az lehet, hogy boldogabban élhet a nyugdíjas.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

TG Facebook Comments

About hellodelsomogy

Check Also

Tíznapos oltókampányt hirdetett a kormány, 45 év felett mindenkit beoltanának

Két emailt is kaptak kedden kora este a háziorvosok „az elkövetkező két hét oltási programjáról” …

Hozzászólás

Close
%d blogger ezt szereti: