Ami tavasszal még csak félelem volt, az mára sok helyen valósággá vált. Karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy az ellátórendszert elözönlő betegek miatt először kompromisszumossá váljon az ellátás, majd lehetetlen helyzet álljon elő, a gyógyítás romló minősége pedig a betegek életébe kerüljön – mondta többek között Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára a Magyar Narancsnak adott interjúban.
Ami tavasszal még csak félelem volt, az mára sok helyen valósággá vált. Nehéz ezt definiálni, hogy meddig bírja a terhelés az egészségügy ellátórendszer, mert nincs egy éles sarokpont, amikor azt mondjuk, hogy eddig bírta és most már nem. Ez egy folyamat, ahol a betegek számának növekedésével egyre inkább romlik a gyógyítás minősége. Számos helyen már most is kompromisszumos az ellátás – mondta a lapnak Svéd Tamás.
Noha a kórházi ellátásra szorulók száma folyamatosan növekszik, ezzel együtt az elhunytak száma csak lassabban, ezt pedig nehezen tudják értelmezni. Az optimista forgatókönyv szerint lassan elérünk egy platót, de erre racionális magyarázat egyelőre nincs. Így inkább arra kell készülni, hogy a megszorítások ellenére a megbetegedések száma és a halálozás még egy ideig növekedni fog – fogalmazott a MOK titkára.
Svéd Tamás szerint aki azt mondja, hogy a vakcina miatt tél végére, tavasz elejére normalizálódik a helyzet, az valószínűleg túlságosan optimista.
Beszélt arról is, hogy bár nagyon rugalmasnak kell lenni a munka megszervezésekor, nincs előrelépés tavaszhoz képest az informáltságban. Nem látják a pontos számokat, trendeket, hogy mi történik a szomszédos intézményben, mennyire vannak leterhelve, mennyire tudnak egymásnak segíteni.
A MOK által indított Realitás projekttel éppen a valós információkon alapuló valós helyzetet akarják megmutatni, hogy aztán valós segítséget kapjanak. A gyógyítás minimumfeltételeit felpuhító megoldások mind gyakoribbá válása miatt a betegek túlélési esélyei csökkennek, s egy ponton túl el kell dönteni, hogy mi az, ami még valóban a beteg javát, az összes beteg javát és a magyar társadalom javát szolgálja; és mikor végeznek csak látszattevékenységet azért, hogy elmondhassák, mindenkit megpróbálnak meggyógyítani. Ez az a helyzet, amikor elő kell venni az Etikai kódex által jól szabályozott módszert, ami alapján kiválasztják azokat a betegeket, akiknek a legtöbb esélye van a túlélésre, ahelyett, hogy megpróbálnának mindenkit megmenteni és a túlélési arány végül sokkal rosszabb lesz.
Ha egy intenzív osztályon egy szakemberre 6-10 beteg jut, akkor a következő lépés nem az kell legyen, hogy az osztályt bővítik, hanem hogy másfajta racionális döntéseket hoznak meg: továbbküldik a betegeket, bevonnak más intézményeket az ellátásba, ha ez lehetséges, illetve ha más megoldás nincs, akkor megválogatják a betegeket racionális és etikus elvek szerint – hangsúlyozta Svéd Tamás.
Ha a gépre kerülő betegek mortalitása 80-90 százalék körül van, márpedig sajnos ilyen hírek is érkeznek a MOK-hoz, akkor, a további gépek beállításával és további embereket rácsatolásával a személyzet teljesen kimerül, az ellátás pedig káoszba fullad. Ilyenkor megfontolás tárgyává kell tenni, hogy nem menthető-e meg több élet kevesebb beteg gépi lélegeztetésével, és ezen betegek jobb megválogatásával.